Csecsemőként úgy üvöltünk, mint a tigrisek

Az Iowai Egyetem kutatói vezetésével hat állatkerti nagymacska gégéjét tanulmányozták, amiket orvosi okokból kellett elaltatni. A tigrisek és oroszlánok hangszalagjai mozgékonyak, zselészerűek - akár a csecsemőké -, és rendszertelen vibrálásuk reszelős üvöltést hoz létre - közölte a Der Spiegel a PLoS One című folyóirat nyomán. Csak a frekvenciában adódik jelentős különbség, és ezért a hangfekvésben is.

Az üvöltés és a babasírás egyaránt nem túl kellemes hangzású. Az okaik azonban eltérőek: míg a csecsemők elsősorban figyelmet vagy segítséget követelnek, az állatok hangjukkal területi követeléseiket tolmácsolják fajtársaiknak.

A nagymacskák mély és hangos üvöltése elsősorban hangszalagjaik alakjának köszönhető, ugyanis azok a legtöbb állattól eltérően nem három- hanem négyszögletűek. Így érzékenyebben reagálnak a tüdőből kiáramló levegőre. Ezt megelőzően azt hitték a tudósok, hogy a hangszalagokban tárolt zsírnak tulajdonítható a ragadozók fejedelmi hangfekvése.

A hangszalagok kutatása az orvostudomány hasznára is válhat, ugyanis ha megértjük, hogyan épülnek fel, és hogyan befolyásolja szerkezetük a hangok keletkezését, az orvosok könnyebben meg tudják ítélni, hogyan állítsák helyre a károsodott hangszalagokat - nyilatkozta a kutatásban résztvevő Tobias Riede. Rákos betegeknek, de a hangot igénybevevő pályán dolgozó embereknek - például énekeseknek, tanároknak - is könnyen sérülhet a hangszalagjuk.