Kovács Zoltán: „…ebben a helyzetben nem rendkívüli”
"Jót tenne a magyar kézilabdának, meg a magyar sportnak, ha a legfontosabb mégiscsak az lenne, ami a pályán folyik, és a fontosak mégiscsak azok az emberek volnának, akik a pályán vannak. És hozzájuk tartoznak a szurkolók, akik összevissza éreznek, és ha az urak néha lesétálnának közéjük, el se hinnék, mi folyik ott, és miről meg mit beszélnek. Minden percben tiltakozhatna elnök, társelnök, mindegy." Az ÉS főszerkesztőjének írása Nagy Lászlóról, a szurkolókról és a minden lében kanál politikáról.
Nem mondom, hogy a szegedi kézilabdadrukkerek transzparensei különlegesen jók lettek volna, de azért rendőrért sem kiáltanék.
A hazaiak 31-24-es, elég sima győzelmével zárult Szeged-Veszprém meccsen játszott először Nagy László a Tisza-parti városban, ráadásul a nagy rivális Veszprém színeiben. A szegedi nevelésű és az elmúlt ötven év legjobb szegedi kézilabdázójának választott Nagy László komoly fájdalmat okozott azzal, hogy az ellenfél csapatában lépett pályára, és nem hiszem, hogy bárkit meglepett volna: transzparenssel és füttykoncerttel fogadták a szurkolók.
Ilyen a szurkoló, érző lélek, és ezt a lehető legnagyobb expresszivitással a környezet tudomására hozza. Az egyik ilyen felirat volt a "Szíven szúrt város", míg a delmagyar.hu beszámolója szerint egy másik transzparens a Barcelonából nyáron hazatért átlövőt egy tavaly novemberi nyilatkozatával szembesítette, miszerint számára "csak a Barcelona és a Szeged" létezik. Az internetes tudósítás szerint egy transzparensen az állt: "Grande László! Szorított a spanyolcsizma, lecserélted Navracsics papucsra." (Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter Veszprém fideszes országgyűlési képviselője.)
A szurkoló azt szerette volna minél egyértelműbben és minél nagyobb feltűnéssel a többiek, de mindenesetre Nagy és az ő hazatérését minden szempontból segítő jóemberek tudomására hozni, hogy a szegedi drukker elkeseredett. Haragszik Nagy Lászlóra is, és az újabban minden lében, és a sportéletben is kanál politikára is.
Milyen legyen a szurkoló, ha nem elfogult és igazságtalan? Tárgyszerű és igazságos? Meghalna a sport.
Kálomista nem érti
A biztosítékot természetesen nem Navracsics papucsa verte ki, hanem a „Szíven szúrt város”, amelyen a szerző még Nagy Lászlót is lerajzolta, kezében késsel és egy labdával.
Ezt már nem tudta elviselni a veszprémi vezetés, és a klub nevében Kálomista Gábor társelnök tiltakozást jelentett be, és véleményt mondott a kifeszített molinóról. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy - idézem -, „a megölt román beállós gyilkosaihoz hasonlítják, és késsel a kezében” ábrázolják a veszprémi átlövőt. Vajon mit nem ért Kálomista, aki ráadásul a művészvilágból érkezett. Nyilván van érzéke a jó-rossz metaforákhoz, az emberi érzésekhez, a túlzásokhoz, az ilyen-olyan képi megjelenítésekhez. Ő rendezte a Szíven szúrt ország című Marian Cozma meggyilkolásáról készült filmet. De Kálomista Gábor a filmprodukciós világból is érkezett, a Magyar Média Mecenatúra által többszörösen díjazott Mega Film tulajdonosa, producer. Érkezett Kálomista Gábor a színházi világból is, a Thália Színház egyik igazgatója, és érkezett még Kálomista Gábor az üzleti világból is: ő az egyik főembere az MKB Veszprém Kézilabda Zrt. nevű, szeptemberben bejegyzett új cégnek. A multifunkcionális ember.
Több felől már nem érkezett, pontosabban, a sport felől még, a Veszprém társelnöke, ebben a minőségben jelentett be tiltakozást a drapériák ellen.
A Magyar Kézilabda Szövetség haladéktalanul vizsgálatot rendelt el, a hétfői MKSZ-közlemény szerint a vizsgálatot az etikai és fegyelmi albizottság folytatja le. Nyárádi Bertalan, az albizottság elnöke az MTI-nek elmondta, hogy soha nem nyilatkozik előzetesen és folyó ügyekben. Annyit közölt, hogy anyagokat kérnek be, és ha szükséges, meghallgatást is tartanak. Igen kíváncsi vagyok, mire jutnak.
Négy hónapja megjelent egy fotó, rajta az egyik állam kormánya, az aláírás: „A piszkos tizenkettő”. Nem írom ide, melyik kormány, de az biztosan érdekes lett volna, ha Robert Aldrich mint rendező tiltakozni kezd. Nem azért, mert a rendező 1983-ban meghalt, hanem azért, mert komoly ember volt.
Ahelyett, hogy a meccsről beszélnénk
Miközben ugyanis a sokfelől érkezett társelnök tiltakozik, viszonylag kevés szó esik arról, hogy a Szeged vasárnapi játékával, ha többet egyelőre nem is, de azt bizonyította, hogy akár kétesélyes is lehet még a bajnokság, hogy a Szeged képes végrehajtani azt, amit Skaliczki edző kér, maximálisan képes kihasználni az ellenfél hibáit, és tud végig vezetve nyerni. A Bajnokok Ligájában egyelőre gyengébb, de ez a meccs sok energiát szabadíthat fel, ahogy azt nyilatkozta a vasárnap pazarul védő Mikler Roland.
Vajon nem fontosabb ez, mint egy molinófelirat, aminek az értelmezési tartománya ugyan elég tágas lehet, de hogy a szegedi szurkolók nem gyilkosként emlegetik Nagy Lacit, hanem mint azt a játékost, aki nagy fájdalmat okozott nekik, az tény. Összefüggést lehet keresni Marian Cozma halála és Nagy László - mondjuk úgy -, hűtlensége között, de ahhoz sok rosszindulat kell. Igencsak kíváncsi leszek, hogy mire jut az albizottság, élén Nyárádi Bertalan elnökkel, már csak azért is, mert időközben megjelent a szurkolók hivatalos nyilatkozata. „A médiában és a Magyar Kézilabda Szövetségben felháborodást keltő drapérián szereplő 'Szíven Szúrt Város' feliratát összemosni Marian Cozma brutálisan meggyilkolt kézilabdás története kapcsán készített filmmel méltatlan a kézilabdához, Marian Cozmához, a szegedi és veszprémi szurkolókhoz, és az egész kézilabda-társadalomhoz. Bár a szándékot világosan leírtuk, amennyiben valakinek mégis Marian Cozma meggyilkolása miatt rossz érzése van a felirat miatt, elnézést kérünk.” – szól a közlemény. És az is tény, hogy a szegedi szurkolók elsőként fejezték ki gyászukat a halálesettel kapcsolatban.
Példát vehetnének Nagy Lászlóról
És mit mond Nagy? „Nem mindenki fogadott szeretettel Szegeden, ez ebben a helyzetben nem rendkívüli.”
Azt hiszem, hogy egy nagy játékos felelősségteli nyilatkozata. Megjegyzem, a vasárnapi meccsen is hetet dobott, és az Atlético és a Kiel ellen is nagyot játszott. Nem látszik rajta, hogy mennyire zavarja a szegedi transzparens, de Nagyon általában nem látszik, mit érez és mit gondol. De talán, mint sportközegben élő ember, pontosan érzi, hogy mit éreznek a szurkolók Szegeden, és valószínűleg pontosan akkora jelentőséget tulajdonít az ügynek, amekkorát érdemel. (És az is tény, hogy néhány éve még megalázva tért vissza Barcelonába, amikor Veszprémben klubjával a Bajnokok Ligájában négy közé jutó átlövőt szidták, hozzátartozóit megdobálták a magyar drukkerek, sőt egy transzparens azt sugallta, talán már nem is ismeri a Himnuszt. Ne legyünk már farizeusok!)
„Ebben a helyzetben nem rendkívüli” – ismétlem Nagy szavait, mert ezek sokkal fontosabbak, mint hogy mit ügyködik Kálomista Gábor. Aki - ne legyen kétségünk -, nagy valószínűséggel keresztülveri, hogy a bizottság hozzon valami marasztaló határozatot a szegedi drukkerekre.
A helyében nem tenném. A veszprémi kézilabda amúgy is, elsősorban a parketten népszerű, ami körülveszi, az már kevésbé. Kicsit sok a politika, meg a politika jótékony melegében egzisztáló sportvezető. A már említett, szeptemberben bejegyzett cég vezetői között ott van Kálomista mellett Fonyó Károly - Simicska Lajos üzlettársa, egyebek között az Euro-Awk Kft. és a Metropol újság tulajdonosa és Hunyadfalvy Balázs ügyvéd, akinek az édesapja, Hunyadfalvy Ákos a Veszprém kézilabdacsapatának társadalmi elnöke. Hunyadfalvy Ákos emellett az Országos Választási Bizottság (OVB) a Fidesz-KDNP által 2010 nyarán megválasztott tagja, aki - az OVB számára adott - önéletrajzában feltüntette azt is, hogy fia évek óta a Fidesz tagja.
Ha már így van, így van. Nagyon rossz ez így, a legrosszabb egykori keleti-tömbös modell, de amíg működik, működik. De a sorsot nem kéne kihívni, és a szurkolói indulatokat el kell tudni viselni. Ennyi érzéke kellene, hogy legyen egy sportvezetőnek, ha nincs, vegyen példát Nagy Lászlóról.
Még egyszer: azt mondta Nagy László, hogy ami történt, „ebben a helyzetben nem rendkívüli”. Azt hiszem, az ő érdekében is abba kéne ezt hagyni, és örülni annak, hogy minden jel szerint izgalmas lesz a bajnokság. Jót tenne a magyar kézilabdának, meg a magyar sportnak, ha a legfontosabb mégiscsak az lenne, ami a pályán folyik, és a fontosak mégiscsak azok az emberek volnának, akik a pályán vannak. És hozzájuk tartoznak a szurkolók, akik összevissza éreznek, és ha az urak néha lesétálnának közéjük, el se hinnék, mi folyik ott, és miről meg mit beszélnek. Minden percben tiltakozhatna elnök, társelnök, mindegy.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
