Szombaton negyven éve, 1968. október 18-án a mexikóvárosi olimpián a szélesebb közönség előtt addig nem túl ismert amerikai atléta, Bob – hivatalosan: Robert – Beamon 890 centiméteres ugrással megnyerte az olimpiát. Ugrása huszonhárom éven át volt világcsúcs. A modern sporttörténet egyik legfontosabb eseményére emlékezünk az évfordulón.


Bob Beamon 1968-ban a levegőben
Bob Beamon 1946. augusztus 29-én született New York Jamaica nevű negyedében. Nyolc hónapos korában édesanyja meghalt tuberkulózisban; ezután anyai nagyanyja nevelte. Meglehetősen zűrös gyerekkora volt: egyik tanára megütéséért kirúgták az iskolából és nevelőintézetbe került. Utóbb kiderült róla, hogy tehetséges atléta és érdemesebb az atlétikában, mint a bűnözésben kitűnnie a többiek közül. Egymás után döntött meg különböző New York-i rekordokat – mind városi, mind állami szinten. A középiskola után Észak-Karolinában, majd a jelentős atlétikai csapatot magáénak tudó Texas-El Paso-i Egyetemen tanult tovább.

Négy hónappal a mexikói olimpia előtt Beamont kizárták az egyetem atlétikacsapatából, mert nem volt hajlandó egy mormon egyetem csapata ellen versenyezni annak rasszista mivolta miatt. Így Beamon – aki ekkor már tagja volt az Egyesült Államok mexikóvárosi küldöttségének – edző nélkül maradt. Ralph Boston kezdte el nem hivatalosan edzeni. Boston nem akárki: Rómában arany-, Tokióban ezüstérmet nyert távolugrásban. Közvetlenül a római olimpia előtt, 1960. augusztus 12-én 821 centiméterre javította meg a nyolc métert elsőként átugró Jesse Owens több mint negyedszázados (!), 813 centiméteres világcsúcsát – mely világcsúccsal egyébként Owens 1964-ban, Tokióban első (!), 1976-ban, Montrealban második (!) és még idén, Pekingben is hetedik (!!!) lett volna az olimpián; lásd az I. táblázatot. (Jesse Owens neve némi magyarázatot igényel: a hivatalosan James Cleveland Owens nevű klasszis keresztneveinek rövidítése J. C., ejtsd: [d ʒ ei si:]. Ebből úgy lett [d ʒ essi:] – írva: Jesse –, hogy amikor a diák Owens J. C. Owensként bemutatkozott egy tanárának, az illető félreértette Owens dialektusát és a két betűt kiejtve önálló névnek hitte.)

A mexikóvárosi olimpia előtt Beamon több jelentős teljesítménnyel hívta föl magára a figyelmet: az Amatőr Atlétikai Unió fedett pályás versenyét megnyerve 821 centimétert ugrott 1967-ben, majd 1968-ban egy szabadtéri 833-mal vétette magát észre, vagyis mindössze két centiméterrel maradt el a Boston által 1965 óta tartott és a szovjet Igor Ter-Ovaneszjan által 1967-ben beállított 835 centiméteres világcsúcstól; lásd a II. táblázatot. Közvetlenül az olimpia előtt, szeptemberben Beamon 839 centimétert ugrott a kaliforniai South Lake Tahoe-ban, a 2249 méter magason lévő edzőtáborban – Mexikóváros 2240 méter magason van, ezért választották ezt a helyszínt –, azonban a megengedett 2 méter/másodpercesnél erősebb hátszél miatt az eredményt nem hitelesítették.

A mexikóvárosi olimpián, 1968. október 18-án Bob Beamon első kísérletre 890 centimétert ugrott. Ez az ugrás az újkori sporttörténelem egyik legfontosabb eseménye. Világcsúcsok születtek korábban és azóta is, de az, hogy egy aktuális világcsúcsot 6,587 százalékkal javítsanak meg, egészen páratlan teljesítmény. Ez olyan, mintha most, amikor a százméteres férfi síkfutás világcsúcsa 9,69 másodperc, azaz 10,32 méter/másodperces átlagsebesség, valaki egyszer csak 9,09 másodpercet, azaz 11 méter/másodpercet futna, márpedig a 9,69 másodperces világcsúcsot egyből 9,09-re javítani teljesen elképzelhetetlen; lásd a III. táblázatot. Beamon ezzel az ugrásával először lépte át a 28 és a 29 lábat.

Maga Beamon így emlékezett vissza az ugrásra: "Amikor a táblán megláttam, hogy 890 centit ugrottam, tulajdonképpen még semmit sem jelentett nekem. Nem tudtam méterben számolni. De aztán Ralph Boston odarohant hozzám és a képembe ordította: 'Jézus Mária, 29 láb két és fél hüvelyket ugrottál' – akkor kiesett a világ feneke. Elájultam. Minden összedőlt bennem." A második helyen a keletnémet Klaus Beer végzett 819, a harmadikon Boston 816 centiméterrel.

Beamon fantasztikus teljesítményére születtek ugyan magyarázatok, de nyilvánvaló, hogy ezek csak részben adnak választ a „Hogy lehetett ekkorát ugrani?” kérdésre. Nyilvánvalóan segített neki a 2240 méteres tengerszint fölötti magasság és a még épp megengedett 2 méter/másodperces hátszél. Emellett Beamon pont nem lépett be – vagy, ha jobban tetszik: majdnem belépett –, végül megjegyzendő, hogy 1968-ban álltak át a salakpályáról a műanyagra és ez kedvezett a távolugróknak.

A magyar csúcsot 1985 óta, 830 centiméterrel tartó Szalma László, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Atlétikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense a hvg.hu megkeresésére azt mondta: Beamon ugrása sokkolta az atlétatársadalmat, de elméleti, szakmai, biomechanikai szemmel nem volt tökéletes, a homokba történő becsapódáson „még lehetett volna dolgozni”. Rámutatott: a 2 méter/másodperces hátszél sokkal nagyobb segítség 2240 méteren, mint tengerszinten, ugyanakkor hozzátette: „Beamon megelőzte korát”. Ha ugyanezekkel a képességekkel, de húsz évvel később születik, a két amerikai zseninek, a világcsúcsot Beamontól ekkor elhódító Mike Powellnek és a távolugrásban négyszeres (!), összesen kilencszeres olimpiai bajnok Carl Lewisnak az 1991-es tokiói világbajnokságon lezajlott legendás versenyén nemcsak ő lehetett volna a harmadik résztvevő, de győzhetett is volna, akár kilenc méter fölötti teljesítménnyel – hangsúlyozta Szalma.

1. A távolugrás világcsúcsának fejlődése a nyolc méter első átugrásától

813 cmJesse Owens (Egyesült Államok)1935. május 25.
821 cmRalph Boston (Egyesült Államok)1960. augusztus 12.
824 cmRaplh Boston (Egyesült Államok)1961. május 27.
828 cmRalph Boston (Egyesült Államok)1961. július 16.
831 cmIgor Ter-Ovaneszjan (Szovjetunió)1962. június 10.
831 cm (világcsúcs-beállítás)Ralph Boston (Egyesült Államok)1964. augusztus 15.
834 cmRalph Boston (Egyesült Államok)1964. szeptember 12.
835 cmRalph Boston (Egyesült Államok)1965. május 29.
835 cm (világcsúcs-beállítás)Igor Ter-Ovenszjan (Szovjetunió)1967. október 19.
890 cmBob Beamon (Egyesült Államok)1968. október 18.
895 cmMike Powell (Egyesült Államok)1991. augusztus 30.

Mexikóváros volt az abszolút csúcs (Oldaltörés)


Bob Beamon ma
© www.flickr.com
A mexikóvárosi olimpia után Beamon sosem ugrott 822 centiméternél többet. Már csak alkalomszerűen versenyzett, 820 centiméterrel megnyerte az Amatőr Atlétikai Unió 1969-es versenyét, de még az 1972-es, müncheni olimpia előtt visszavonult. A távolugrás mellett a hatvanas-hetvenes évek fordulóján kosárlabdázott a Phoenix Sunsban, 1972-ben pedig szociológia szakos egyetemi diplomát szerzett. Különböző, a sporttal kapcsolatos tevékenységben vett részt, többek közt az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának segített az 1984-es Los Angeles-i olimpia anyagi alapjainak megteremtésében. 1999-ben feleségével, Milana Walter Beamonnal közösen önéletrajzi kötetet jelentetett meg The Man Who Could Fly („Az ember, aki repülni tudott”) címmel. Miamiban, Floridában él.

1968-ban Beamont a világ legjobb sportolójának választották és amikor 1983-ban az Egyesült Államokban létrehozták az Olimpiai Hírességek Csarnokát, Beamon az elsők között lett tagja. Hogy lehet az, hogy Beamonnak a mexikóvárosi győzelem után semmilyen igazán komoly teljesítménye nem volt? – tette föl a kérdést a hvg.hu Szalmának. „Nem tudom. A távolugrók a húszas éveik második felében érnek be, így életkora alapján Beamonnak Münchenben, de akár még Montrealban is ott lett volna a helye” – felelt a Moszkvában olimpiai negyedik, Szöulban hatodik Szalma, aki egyébként a nyolcvanas évek közepén volt pályája csúcsán, így Los Angelesben jó eséllyel ezüstérmet nyerhetett volna Carl Lewis mögött, ha.

Bob Beamon ugrása már nem világcsúcs, de hivatalosan mindmáig az örökranglista második legjobb eredménye és olimpiai csúcs. Beamon rekordját a már említett tokiói világbajnokságon, a távolugrás történetének talán legszínvonalasabb versenyén, 1991. augusztus 30-án sikerült Mike Powellnek megjavítania, ráadásul tengerszinten. Ezen a versenyen Carl Lewis hat ugrásából öt volt érvényes. Az élete legjobb formájában versenyző Lewis leggyengébb ugrása 868 centiméter volt, a többi négyet 880 (!) fölött abszolválta. Lewis negyedik, 891 centiméteres kísérlete – mely a 2,3 méter/másodperces hátszél miatt nem számított világcsúcsnak, de érvényes ugrásnak igen – után úgy tűnt: eldőlt Lewis javára a verseny. Powell addigi három érvényes kísérletéből – a belépés miatt érvénytelen ugrása 880 centiméter lehetett a becslések szerint – „csak” 854 volt a legjobb. Csakhogy Powell a következő percben 895 centimétert repült, nemcsak a világbajnokságot nyerve meg ezzel, de Beamon huszonhárom éves világcsúcsát is átadva a múltnak. Jellemző a verseny színvonalára, hogy Powell világcsúcsa után a minden bizonnyal csalódott Lewisnak még volt egy 887 és egy 884 centiméteres ugrása – előbbi a hivatalos örökranglistán mindmáig a harmadik legjobb eredmény.

A tokiói versenyről a már idézett Szalma László azt mondta a hvg.hu-nak: Lewis 891-es ugrása majdnem tökéletes, Powell 895-ös ugrása pedig tökéletes volt. Akárcsak Beamonéba, úgy Lewis landolásába is bele lehet kötni. „Pár centi volt még benne” – tette hozzá Szalma. „Powell ugrása nemcsak nagyobb, de sportelméleti szempontból elemezve is jobb volt. Biomechanikailag a csúcs.” Rámutatott: nem szabad elfelejteni, hogy Powell csak távolugró volt, Lewis viszont távolugró és rövidtávfutó egyszerre, s mindketten ennek megfelelően ugrottak.

Az olimpián sosem győző Powell 1991-es világcsúcsán kívül Beamon 890-es ugrását többször is meghaladták – de a megengedettnél nagyobb hátszél miatt ezek az eredmények nem voltak hitelesíthetőek. Lewis 891-es ugrása mellett Powell 899-et ugrott 1992-ben, két év múlva pedig 895-öt. A Sidney-i olimpián győztes kubai Iván Pedroso 1995-ben 896 centimétert ugrott az északnyugat-olaszországi Sestrierében. A szélerősségmérő 1,2 méter/másodpercet mutatott, így világcsúcs születhetett volna, de valaki árnyékolta a szélerősségmérőt, így a világcsúcsot nem hitelesítették. Ugyanő, szintén 1995-ben, a nyugat-spanyolországi Salamancában körülbelül 910 centiméteres, de belépés miatt érvénytelen kísérletet mutatott be egy versenyen. Szalma ezzel kapcsolatban azt mondta: rendszeresen fölmerül az az ötlet, hogy a belépés ne jelentsen automatikusan érvénytelen kísérletet, hanem az ugrásból vonjanak annyit ki, amennyivel az illető belépett. Ő maga ezt az elképzelést mélyen ellenzi, „mert a pontos elugrás a távolugrás része”.

A hvg.hu kérdésre a volt távolugró azt mondta: a Pekingben győztes panamai Irving Saladino talán ugorhat kilenc métert. „Nem vagyok jós, de el tudom képzelni” – tette hozzá.

  Szegő Péter


2. néhány versenyszám világcsúcsa és elképzelt, fiktív világcsúcsa egy beamoni arányú világcsúcsjavítás esetén

SZÁMVilágcsúcs 2008. október 17-énA Beamon-féle csúcsjavítással arányos új, elképzelt világcsúcs
Férfi 100 méteres síkfutás9,69 másodperc 9,09 másodperc
Férfi marathonfutás 2 óra 3 perc 59 másodperc 1 óra 56 perc 19 másodperc
Férfi távolugrás 895 centiméter 954 centiméter (!)
Férfi kalapácsvetés 86,74 méter 92,45 méter
Férfi 100 méteres gyorsúszás 47,05 másodperc 44,14 másodperc
Női 100 méteres síkfutás 10,49 másodperc 9,84 másodperc
Női magasugrás 209 centiméter 223 centiméter
Női 500 méteres kettes kajak (Janics Natasa és Kovács Katalin száma) 1 perc 37,987 másodperc 1 perc 31,931 másodperc

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Bajban lehet a Deutsche Bank a 20 milliárd dolláros orosz pénzmosási ügy miatt

Bajban lehet a Deutsche Bank a 20 milliárd dolláros orosz pénzmosási ügy miatt

Itt az első elektromos Aston Martin, ami 610 lóerős lett

Itt az első elektromos Aston Martin, ami 610 lóerős lett

Olyan családnál járt Orbán, ahol ő figyel a falon

Olyan családnál járt Orbán, ahol ő figyel a falon

Azurák Csaba távozik a TV2-től

Azurák Csaba távozik a TV2-től

Hatalmasat zuhant Magyarország a sajtószabadság-ranglistán

Hatalmasat zuhant Magyarország a sajtószabadság-ranglistán

Itt egy új Madonna-dal

Itt egy új Madonna-dal