„Gabi a kötöttfogásúakhoz hasonlóan dolgozik állásból, a szokásosnál is alacsonyabban van a súlypontja, jól szedi az ellenfelek karjait, és mára már szerencsére a lábát is remekül védi” – kezd az elsőként szőnyegre álló Hatos Gábor jellemzésébe Gulyás István, a szabadfogású birkózók szakágvezetője. A mindössze kéttagú magyar különítmény 74 kilós (82-ről fogyasztó) tagját a kellemetlen stílusú, szédületes iramot diktáló versenyzők között tartják számon a nemzetközi berkekben. A szombathelyi srác abban a fogásnemben bizonyított már eddig is – két-két világ- és európa-bajnoki bronzéremmel –, amelyben a magyarok sosem voltak igazán világverők. Az eddig egyetlen világbajnoki aranyunkat Kovács István szerezte San Diegóban még 1979-ben, Olimpiát pedig utoljára Kárpáti Károly és Zombori Ödön nyert 1936-ban Berlinben.

Gulyás István és Hatos Gábor

MTI / Kollányi Péter

„Szabadfogásban ma a kaukázusi nemzetek fiai viszik a prímet, ezért is járunk vissza egy évtizede Mahacskalába és Vlagyikavkazba, most is ott készültünk. Az azeri, örmény, grúz, kazah vagy orosz szabadfogású iskola egy tőről fakad, nem véletlen, hogy közülük kerül ki a birkózó elit. Ők javarészt együtt is készülnek a dollármilliókból megépített birkózó-komplexumokban, aztán pedig úgy váltogatják nemzeti színeiket, mint más az alsó neműt. Sokszor évente változnak a honosítások” – így Gulyás. A hagyományokhoz és a szakmai tudáshoz társuló anyagi feltételekre jellemző, hogy Mahacskalában nem a Dzsudzsákot is leigazoló futball-csapat, hanem a karfiolfülűek az utcán is körbe rajongott nemzeti hősök, akik rubel százezreket keresnek havonta és klubjuttatásként természetesen a legújabb típusú luxus terepjárókkal közlekednek. Ezt azonban nem pökhendi kivagyisággal, hanem kőkemény profizmussal hálálják meg. Egy-egy edzésen, amilyeneken Hatosék is készültek „a támadási sűrűség, a támadások intenzitása, gyorsasága, technikai kivitelezettsége olyan magas szintű, amely sehol máshol nem kivitelezhető, nemhogy idehaza” – folytatja a kapitány.

MTI / Kollányi Péter

Az ilyesfajta kőkemény kaukázusi tréningekre a küldöttség ifjabb tagjának még több szüksége volt, mint az egyértelműen éremesélyes Hatosnak. A szintén szombathelyi Ligeti Dánielnek ugyanis jóval kevesebb tapasztalata van földijénél a felnőtt mezőnyben. Két éve került fel csupán a junioroktól – igaz európa-bajnoki másodikként. Ráadásul ott még csak 96 kiló volt, most viszont a beméréshez szükséges 120 kilóra nem ritkán 140-150 kilóról fogyasztó nehézsúlyúak között indul. Ligetinek tehát kivételes módon híznia kell! Mindezt persze úgy, hogy ne veszítse el a mázsa alatti múltjára jellemző mozgékonyságát.
„Dani olyan ütemben indítja a fogásait, olyan meglepő, fantáziadús birkózó, akinek a legfőbb gondja az, hogy felerősödjön a súlyához. A feladatunk az volt a felkészülés során, hogy a kitolásokkal kezdjünk valamit” – jellemzi az augusztus 11-én szőnyegre álló 23 éves versenyzőjét Gulyás. Magyarán arra kellett felkészülnie, hogy a nehézsúlyban amúgy is jellemző szumós-módival is találkozhat. „Ez igencsak nehéz feladat, de kell a tömeg, különben egy passzív ellenféllel nagyon nehéz lesz a dolga” – így a kapitány. Ha ez megy, akkor virtuóz technikai repertoárjával alaposan meglepheti a hústornyokat.