"Kimi Räikkönen, a Lotus pilótája nyerte vasárnap az Abu-Dzabi Nagydíjat, a Forma-1-es autós gyorsasági-világbajnokság idei 18. futamát" - A szalaghír mögött az évad egyik legizgalmasabb versenye, és egy, az előzmények ismeretében nem várható győzelem áll. Raikkönen visszatérésének megkoronázása csak akkor lehetett volna fényesebb, ha továbbra is versenyben maradhatott  volna az idei világbajnoki címért vívott csatában.

Espooban, ahol a szóbeszéd szerint még a postás is a biciklijét keresztbe csúszva érkezik a kanyarba, Kimi Räikkönen autóversenyzői sorsa voltaképp már a születésekor (1979) meg volt írva. De míg a nagy elődök (Juha Kannkunen, Markku Alén, Henri Toivonen stb.) mind a rally világába mentek, Kimi 10 éves korától gokartversenyzőként brillírozott. A pályaversenyzés aranyszabálya, hogy a gokartból a formaautós szériák felé vezet az egyirányú út.: 2000-re Raikkönennek ez a Formula Renault versenysorozatot jelentette.

Megérdemelte

MTI / EPA / Srdjan Suki

Sauber felfedezettje

Miután 23 futamból 13-at megnyert, méltán kelthette fel - az éppen a mostani idényben végleg nyugdíjba vonuló - Peter Sauber figyelmét. A svájcinak 12 éve még minden követ meg kellett mozgatnia, hogy a finnt a Forma-1-be juttassa. Nem volt elég, hogy leigazolta a saját istállójához, 2001-ben azt is bevállalta érte, hogy a mezőny nagyrészének (de még Max Mosley, az FIA akkori vezetőjének) ellenkezése dacára ragaszkodik az ismeretlen pilótához. Az ellenkezést az táplálta, hogy Sauber olyan tapasztalatlan zöldfülünek ad lehetőséget, aki korábban csak 23 versenyt teljesített formaautóval. Az engedélyt végül a kellő tesztkilométerek és jó köridők tudtákbiztosítani, de Räikkönen ekkor már nem izgult. Hidegvérűségére jellemző, hogy 2001-ben, élete első versenye, az Ausztrál Nagydíj rajtja előtt 30 perccel még aludt. Aztán azt is magától értetődőnek tartotta, hogy élete első F1-es versenyén pontot szerezzen (6. lett, ez akkor 1 pontot jelentett).

A bemutatkozó évben kilenc pontig jutott, a 17 futamon hatszor kiesett, de kétszer (Ausztriában és Kanadában) a negyedik helyig verekedte magát a közepes Sauberrel. Így lett 2002-re a McLarenből visszavonuló Mika Häkkinen pilótahelyének várományosa, hiába, hogy arra sokáig a Mercedes neveltje, Nick Heifeld tűnt a biztos befutónak. Mivel Ron Dennisnek is van szeme hozzá, végül a finnt igazolták le a wokingi istállóhoz. Räikkönen rosszabbkor nem is nagyon érkezhetett volna a McLarenhez, mely ugyan olykor képes volt futamot, futamokat is nyerni, de az a dominancia, és főleg az a megbízhatóság, ami Hakkinent kétszeres világbajnokká tette, egyre távolabbi emlék volt már csupán.

A McLaren pechese

Räikkönen tehetségét így csak részeredményekkel tudta igazolni, miközben Michael Schumacher (a legjobb autóban, ami ekkor a Ferrari volt), majd Fernando Alonso uralta a Forma-1-et. Az első mclarenes szezonjában Räikkönen csak 24 pontot gyűjtött, de már az első futamon dobogóra állhatott. A gyenge eredmény mögött nem lehet nem észrevenni: az év során tízszer (!) kiesett a versenyből. Így lett az összetettben akkori csapattársa, David Coulthard mögött a hatodik.

2003 innen nézve is vízválasztónak bizonyult, mert nemcsak hogy lelépte Coulthardot, hanem a három kiesés mellé hét (!) második helyet szerzett (meg két harmadikat), és bezsebelte az első futamgyőzelmét is - rögtön a második futamon, Malajziában. Ez utóbbit a hideg, pókerarcú Ron Dennis sem bírta könnyek nélkül megemészteni.

Az idény remekül sikerült a "Jégembernek", a második lett az összesítésben Michael Schumacher mögött, és mindenki már a következő év(ek) új bajnokát látta benne. De 2004-ben – és azt követően - a McLaren nem tudott ennek  megfelelő autót rakni a finn alá.  2004-ben úgy lett hetedik az összetettben, hogy az évad 18 futamából csak  tizet tudott befejezni, és bár Belgiumban újabb futamot nyert (Braziliában és Angliában pedig másodikként intették le), nem tudott maradandót alkotni. Jellemző képsor, ahogy a Német Nagydíjon a célegyenes végén elrepült a McLaren hátsó szárnya, keresztülhúzva a finn álmait.

A széria 2005-ben is folytatódott; szintén a McLarennek köszönhető, hogy Räikkönen ismét nem lett világbajnok. Hiába szerzett hét futamgyőzelmet, ha négy futamon sem tudott a végén pontokkal gyarapodni. A szezon elején az időmérőkön rendre alulteljesített, a Michelin gumikat nem tudta megfelelő hőfokra melegíteni az autó puhasága miatt. Az első három futamon a legjobb kvalifikációs helyezése egy hatodik volt. Aztán Spanyolországban megnyerte a futamot, majd ugyanígy tett Monte Carlóban is.

A hercegségben mutatta meg igazán, hogy mennyire kötélből vannak az idegei, mert miután a világbajnoki címvédő, Fernando Alonso brutális időt repesztett az első időmérőn (ekkor még két időmérés volt a hétvégén), ám Raikkönen még erre is rá tudott tenni egy emberes méretű lapáttal.

Azt hihette, hogy lendületbe jön, miután a futamot is megnyerte, de a McLaren hibájából ismét nullázott az Európa Nagydíjon. Az elfékezett első kerék vibrációja miatt (és mert a csapat nem merte behívni) 300 km/h körüli tempónál eltört az autó felfüggesztése, és Räikkönen – bár csodával határos módon nem lett semmi baja – az élről volt kénytelen feladni a már megnyert versenyt.

Az idény nagy kérdése ekkor már csak az volt, hogy Alonso vagy Räikkönen lesz-e a bajnok. A fenti baki után Alonsonak azonban az is belefért már a világbajnoki címbe, hogy betlizzen a Hungaroringen. Végül 133:112 lett az eredmény a végelszámolásnál a spanyol javára. 2006-ban még egyszer megpróbált a finn egy jó évet produkálni a McLarennél, de a jó eredmények elmaradása után hamar rebesgetni kezdték, hogy a Ferrarihoz, Schumacher helyére érkezhet. Hat kiesés, hat dobogó (de egyik sem futamgyőzelem) – ezzel intett búcsút Ron Dennis csapatának.

A Ferrari világbajnoka

Amikor 2007-ben elfoglalta a visszavonuló Schumacher megüresedett ülését, a  Ferrari már két éve nem nyert szinte semmit. 2005-ben és 2006-ban is Alonso lett a világbajnok, így jót tett egy kis vérfrissítés a "vörösöknek". Räikkönen – mintha mi sem volna természetesebb - az első futamot, Ausztráliában simán megnyerte. Jó hírét tovább öregbítve hat futamot nyert meg abban a szezonban, és az addig látott világbajnoki finisek közül minden idők egyik legkiélezettebb csatájában végül Braziliában felért a csúcsra. Világbajnok lett!

A ferraris bemutatkozó év utáni két szezon gyengébbre sikerült, gyengébb volt a kocsi is, meg is unta a másodhegedűsként versenyzést, valamint a Forma-1-et körbeölelő és átható médiacirkuszt. 2009 végén  úgy hagyta ott a Ferrarit (Alonso érkezése miatt), hogy élő szerződése volt 2010-re. Ralizni kezdett, saját csapatot alapított, és két évig élvezte ugyan, de éppúgy nem találta meg a számítását, mint az amerikai szériában, ahol egy futamos beugróként is óriási érdeklődés kísérte.

2011 nyarától egyre hihetőbb szóbeszéddé vált, hogy a Jégember visszatér, és bár sokáig úgy tűnt, a Williams volánja mögé szorítanak neki helyet, végül a Lotus (volt Renault) csapat megkeresésére mondott igent. A Lotusnak is, Räikkönennek is nagyon bizonyítania kellett, mert előbbi a Heifeld-Petrov, majd Senna-Petrov párossal komoly lejtőre került 2011-ben, utóbbinak pedig a sikeréhséget kellett mihamarabb megtalálnia, hogy élvezni tudja az egyszer már lezárt, de újrakezdett életformát.

Ahogyan korábban a pályafutása során, most is a higgadt versenyzés jellemezi, ritkán előzött úgy, hogy bárkire is veszélyes legyen, de a hidegvérét dicséri, hogy noha több alkalommal is át kellett gázolnia a jobb eredmény miatt a szezon két időzített bombáján, a williamses Maldonadón, illetve saját csapattársán, a francia Grosjeanon e manővereket mindig tisztán, szinte karcolás nélkül teljesíteni tudta.

A Lotus megbízhatója

A Lotus – illetve elsősorban Räikkönen - az egész szezonban nem várt módon jól teljesít. A finn minden futamon célba ért, és csak a Kínai Nagydíjon nem szerzett pontot – miután a csapat a kerékcseréjét addig húzta, míg azabroncsok eltűnő tapadásának köszönhetően a másodikról egy kör alatt a 12. helyre katapultálta saját pilótáját. A finn azonban nem panaszkodik (na jó, egy kicsit, hogy lehetne több erő is a kocsiban, meg lehetne egy kicsit gyorsabb az egyenesekben), és mindent kihajt a Lotusból amit versenyen lehet. És bár egy tétova manőver erejéig Bahreinben - és egy ideig a Hungaroringen is - úgy tűnt, hogy ennek akár egy önerőből elért újabb - immár a 19.  – futamgyőzelem is lehet a jutalma, erre végül csak most, Abu-Dzabiban került sor. Emlékezetes győzelem marad.

A sors fintora (vagy igazsága): az első hely úgy pottyant Räikkönen ölébe, hogy a mindenkinél gyorsabban repesztő Hamilton épp egy McLarennel esett ki előle.

Akár még 50 pont

A finn kiegyensúlyzott teljesítményére jellemző, hogy úgy maradt vasárnapig potenciális esélyes, hogy Alonso három, Vettel öt futamgyőzelmet tudhat magáénak. Ezzel együtt a finn vasárnap kiszállt az idei világbajnoki versenyfutásból – 198 pontjához azonban még két futamon szerezhet jópárat – akár még 50-et is.