Brazil kör: Így nem örültem még semminek és nem fájt még semmi

Miguel Herraráról szóló videók árasztották el az internetet, miután hétfőn a mexikóiak 3-1-re verték a horvátokat, és a szövetségi kapitányuk újfent bizonyította, hogy dühében (egy meg nem adott 11-es után) vagy örömében (Guadado vagy Hernandez góljánál) nem tombol úgy senki a világon, mint ő. Nem mintha a magyar sporttörténelemből ne lenne  4-5 kedvenc győzelmi örömöm (Növényi Norbert moszkvai olimpiai győzelmétől kezdve Kemény Dénes medence melletti sprintjéig), de Herrara malacarcának elemi eltorzulása és artikulálatlan üvöltése valóban mély nyomokat hagy még a futballörömök iránt kevésbé fogékonyakban is.

A pult mögött állva nehéz önfeledten örülni. Nagy tétre menő sportesemények, így foci-vb idején, a túlcsorduló boldogsággal egyidejűleg jelentkezik a fékezhetetlen elkeseredettség. Ezt egy csapos pontosan tudja, és nehezen tud tőle elvonatkoztatni. Így amikor gólt lő kedvenc játékosa, vagy vezetést szerez a csapata, magasba csapja ugyan a kezét, és beleüvölt a térbe egy hatalmasat, de a következő  pillanatban már összerezzen, és azt lesi, hogy a vendégek öröme vagy bánata nem manifesztálódik-e pohártörésben (ahogy Józsi mondta egyszer: „bocs, Zsolti, ezt földhöz kellett basznom”). Vagy jobb esetben sörlocsolásban („Pisiszünet!”).

A legváratlanabb reakciók nem a gólnál vannak, hanem egy szituáció eltérő megítélésén. Máig nem értem, hogy történt, egyszer az egyik legbékésebb törzsvendégünknél szakadt el a cérna. „Talp volt!”, kiáltotta. A haverja: „A faszt volt talp!” Erre az előbbi ütött. „Nem volt talp, na”, tette hozzá békítőn.  A haver nézett hülyén. Semmi értelme nem volt az egésznek. De mivel jó haver volt, azt mondta: „Jól van, nem volt talp!” Ilyenek néha előfordulnak. Nem érdemes erre rápörögni, de a csaposok olyanok, hogy a „rend terén” szeretnek mindent túlparázni.

A férfiörömnél csak a férfibánat megkapóbb. Ahogy férfiak tudnak búslakodni egy vesztes meccs után, az lepipál minden szerelmi bánatot: aki látta a Darázsban Sporting Lajost (aki azóta Sporting Lisszabon szurkoló, mióta Mészáros Bubu, gyerekkora kedvenc kapusa abban a csapatban védett) a német­-portugál, majd az USA-portugál után, az érti, mennyire kilátástalanul játszottak a portugálok, de azt is, hogy miért pont Portugáliában született a fado.

Top 10 Fado

A helyzet az, hogy az európai csapatok eddigi gyászos szereplése elkezdte megtizedelni a Darázs eurofutballsoviniszta közönségét. Ez egyfelől rossz, mert elmaradnak a csapódók, csökken a bevétel, ugyanakkor törzsvendégeink se panaszkodnak, hogy „má’ alig férnek be”. Tény, hogy a Darázsban sose fog felbukkanni Jude Law (és Zimány Linda se), de a hű látogató futballbolondjaink között akad egy csomó érdekes arc.

Idejár Béla, az úszóedző, aki Széchynek volt a jobbkeze, de az Öreg annyira tönkretette a zsarnokoskodával, és tanítványai lenyúlásával, hogy súlyos unikumfüggő lett. Az Öregtől eltanulta, hogy ha valaki jó pedagógus és edző, akkor azt gyakorlatilag mindegy, hogy milyen sportpályán dobják le, akkor is sikeres lesz. Ebből természetesen az is következik, hogy a focihoz is ért. És tényleg: amit a focisták mozgáskoordinációjáról, fizikai felkészültségéről, taktikai hiányosságairól mond, annak mindig van veleje.

Jár hozzánk egy kémikus is, az MTA tagja, mi csak Mengyelejevnek hívjuk. Nagyon penge agya van, minden meccsre emlékszik, és a csapatok védekező- és támadó hadrendjét, az előbbi átalakulását a másikba és fordítva, gyakran hasonlítja össze bizonyos anyagok térszerkezeti formáinak változásával. Asszociációit egy ELTE TTK-s arcon kívül nemigen tudja senki se követni, de az biztos, hogy Mengyelejev szerint ennek a vb-nek Mexikó a gyémántja: az ő védelmüket szerinte a legnehezebb feltörni.

Rendszeresen nálunk nézi a meccseket egy könyvtáros, aki Hegyi Iván-stílusban kommentálja a meccsek alakulását: mindig bemondja, hogy mi lenne a címe a másnapi Hegyi-cikknek a Népszabiban, ha úgy maradna az eredmény.  A Portugália – USA-n 1-0-nál kibökte: „Itt az új portugál sláger: Nani, Nani, Nani.” 1-2-nél: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogtatok”. A 2-2-es végeredményre pedig: „Jókor jött Varela a portugál fejfájásra.” A tegnap esti Brazília-Kamerunon nem volt ott, de sms-ben a meccs előtt elküldte: „Ney már Kamerun győzzön!” És igaza is lett.