1999 május 26. óta óta imádom az angol focit. Nem kicsit, nagyon. Tudniilik ezen a napon játszották azt a legendás Bajnokok  Ligája-döntőt, amikor a Manchester United Teddy Sheringham és Ole Gunnar Solskjaer góljaival az utolsó  két percben fordított a Bayer München ellen. 12 éves voltam akkor; és egy életre eldőlt, hogy Manchester United szurkoló leszek.

Attól kezdve csak a Premier League érdekelt, minden héten lelkesen bújtam az aktuális Focivilágot, hogy képben legyek, hogyan áll a MU az angol bajnokságban. Máig tisztán emlékszem egy cikkre, ami Laurent Blanc, a ManUtd frissen igazolt középhátvédjének felelősségét taglalta az elszenvedett bajnoki zakókért…

MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

Beckhamék imádata pedig hozta magával az angol focit szeretetét. Azóta is vallom, és ahol csak tudom, terjesztem is az igét, hogy az angol foci egyedülálló. A meccsek hangulata, a körítés, a mindent átható történelem, a hihetetlen sztorik (lásd Jamie Vardy) és az egészen zseniális szurkolók - nincs még egy ilyen futbalnemzet a világon. Persze időnként én is leülök megnézni egy El Clásicot, vagy egy Juve-meccset. Mondjuk utóbbit szigorúan csak a barátok kedvéért.

De egy rakkolós-hajtós Crystal Palace-Everton sokszor jobban leköt, minthogy Messi vagy Cristiano Ronaldo épp hány gólt rúgott a spanyol bajnokság 15. helyezettjének.

Épp ezért mindig is egyértelmű volt, hogy az aktuális világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon, melyik válogatottnak szurkoljak. Naná, hogy az az angoloknak!

Nem mintha könnyű lenne az angoloknak szurkolni; emberemlékezet óta nem nyertek semmit a nagy világversenyeken. Sőt, a közelében sem voltak egy döntőnek. Pedig volt egy Gerrard-Lampard-Owen-Beckham nevével fémjelzett generáció, de a várt sikerek elmaradtak (és a jó játék is, de ezt csak tényleg zárójelben). Nem azt mondom, hogy Anglia majd most igázza le Európát, de Roy Hodgson szövetségi kapitány csikócsapata (az egész Eb-mezőnyből az angol keret átlagéletkora a legalacsonyabb) izgalmas színfoltja lehet az Eb-nek.

England (@england) által közzétett fénykép, 2016. Ápr 24., 15:21 PDT

Harry Kane, Dele Alli vagy Raheem Sterling még bőven húszas éveik elejét tapossák, simán bennük van még 2-3 világverseny, nem feltétlenül most kell megnyerniük mindent.

Felszabadultan, extra nyomás nélkül vághatnak neki a franciaországi Eb-nek,

ami hatalmas előny lehet abban a mezőnyben, ahol mindenki a németeket és a spanyolokat várja a döntőbe. Nem is olyan titkon azt várom, hogy a rutinos Rooneyval kiegészülve a sikerre éhes fiatalok komoly meglepetést okoznak.

Hiszen a futbaltörténelemben nem egy példát láttunk már arra (lásd a dánok és a görögök Eb-győzelme), hogy az esélytelenek nyugalmával induló csapat hódítja el a végső győzelmet. És akkor még nem is beszéltünk a mindössze 18 éves Marcus Rashfordról, aki -  kis túlzással élve - a semmiből robbant be a Manchester Unitedben. Egyszóval: hajrá (angol) fiatalok! 

Az angolok szombat este 21:00-kor Oroszország ellen játszanak. Az Albánia-Svájc és a Wales-Szlovákia meccseket is élőben közvetítjük a hvg.hu-n!