„Mi pont azok vagyunk, amit Trump imád: sportolók, győztesek, az Amerikai Csapat. Csak közben erős nők is.” Így nyilatkozott Megan Rapinoe, az amerikai női futballválogatott kapitánya, miután nemzeti csapatával megnyerték a 2019-es világbajnokságot. A 34 éves játékos idén sikert sikerre halmoz; a győzelem mellett a torna gólkirálya és legjobb játékosa lett, illetve a FIFA is megválasztotta az év női focistájának. Rapinoe évét hétfőn végképp megkoronázta azzal, hogy a női Aranylabda-díj második győztese lett. Szakmailag viszont megkérdőjelezhető a döntés: hat góljából három büntető volt, ugyanennyit lőtt csapattársa, a harmadikként befutó Alex Morgan is, illetve a Lyonnal a Groupama Arénában női BL-t nyerő és Európa legjobbjának választott Lucy Bronze-t is megelőzte.

Mennyire szól tehát futballról az a díj, amelynek a győztese nem feltétlen a legsikeresebb játékos, de a legfontosabb hang volt? Rapinoe ugyanis nem különíti el a politikát a karriertől: 2019-ben a női egyenjogúság, a rasszizmus elleni fellépés és az LMBT-elfogadás egyik legfontosabb képviselője lett a női sportolók között.

YouTube

„Miért térdel a himnusz alatt az, aki amerikai sportösztöndíjjal járt egyetemre?” „Milyen jogon járna a női focistáknak egyenlő fizetés, ha a világbajnok csapatot egy marék tizenéves is hülyére verte?” „Ez nem a sportról szól, ez csak leszbikus, feminista propaganda.” Ilyen, és ezekhez hasonló kommentekkel, YouTube-videókkal, vagy akár elnöki tweetekkel találkozik az ember, ha rákeres Megan Rapinoe nevére.

A női futballt érintő stigmákkal és kérdésekkel korábban már foglalkoztunk. A profi sport üzlet, és ezen a téren a női futball még más sportágakhoz képest is sokkal kevesebb bevételt hoz, ennek oka főleg az alacsony nézettség és a kevés odafigyelés. Az Egyesült Államokban viszont már sokszor láthattuk, hogy a társadalmi aktivizmus a pályán komoly vitákat generálni. Az extravagáns szélső például már 2016-ban követte Colin Kaepernick NFL-játékos példáját, amikor térdelve hallgatta végig az amerikai himnuszt egy meccse előtt. Akkor azt mondta,

meleg amerikaiként pontosan tudja, milyen ránézni a zászlóra és azt érezni, hogy az ő jogai nincsenek megvédve.

A Guardiannak 2017-ben reagált az esetre, állítása szerint a rasszizmus, a nemi egyenlőtlenség és a melegek jogainak figyelmen kívül hagyása valójában egy összefonódott jelenségsorozat, és ismert személyiségként felelőssége ezekre felhívni a figyelmet. E szavaknak igazi súlyuk végül csak idén lett: társadalmi szerepvállalása legalább olyan fontossá tette válogatottja vb-felkészülésében, mint játékosi múltja. (Mert azért ne feledjük, 2012-ben olimpiát, 2015-ben pedig szintén világbajnokságot nyert a csapattal.) Így jutott el odáig is, hogy a Nike reklámarcaként feltüzelő reklámot készített, amelyben a vb-győzelmet tűzte ki célnak, ami inspirációja lehet a nagyobb társadalmi szerepvállalásnak.

A világbajnokság alatt még Donald Trumppal is sikerült összetűzésbe keverednie. Miután kiszivárgott, hogy semmi esetre sem tesz látogatást a Fehér Házba egy esetleges vb-győzelem után, az elnök a Twitteren megkérte Rapinoe-t, hogy előbb nyerjen és csak utána beszéljen, de amúgy az eredményektől függetlenül várja a csapatot egy fogadásra. Természetesen nem fogadták el a meghívást, a győztesek Los Angelesben parádéztak, ahol Rapinoe beszédében csapattársait méltatta, majd arról beszélt, hogy elfogadóbb, szeretetteljesebb társadalomra van szükség.

Rapinoe útja nem volt egyszerű: konzervatív családból indult, innen kellett eljutnia melegsége felvállalásáig, majd sorra küzdött le sérüléseket és tette túl magát kudarcokon, hogy most élharcosa legyen a női sportolók egyenlő fizetéséért folyó küzdelmének, ami az idei vb talán legfontosabb politikai üzenete volt.

Amerikában egyre nő a női futball népszerűsége, ehhez pedig lehet, hogy negatív visszhangot, de mindenképpen rengeteg figyelmet generál Megan Rapinoe pályán kívüli tevékenysége.