Kedden kiderült, hogy a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) Kósa Lajos elnök korábbi kijelentései ellenére ingyen engedi el az országváltást kezdeményezett két rövidpályás gyorskorcsolyázó olimpiai bajnokot, Liu Shaolin Sándort és Liu Shaoangot. A két sportoló távozása hónapok óta téma, (volt) edzőjük és a short track-válogatott csapatvezetője, Bánhidi Ákos azonban mindeddig csak ritkán nyilatkozott róla. Most a Nemzeti Sport közölte a nyílt levelét az ügyről.

Nagyon nehéz és fájdalommal teli időszakon vagyunk túl, amely során minden tőlem telhetőt elkövettem azért, hogy együtt maradjunk, ez sajnos végül nem valósult meg: a jelenlegi helyzethez vezető út olyan döntések eredménye, amelyre nem tudtam elegendő hatást gyakorolni”

– írta Bánhidi anélkül, hogy további részleteket árult volna el a kínai Csang Csing Lina vezetőedző nyári, és Liuék ősszel bejelentett távozásáról. Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy volt kollégájával és a fivérekkel is kiváló maradt a kapcsolata.

Lináról azt írta, „fantasztikus edző és kolléga, rendkívüli munkabírású, hihetetlenül karizmatikus ember (...), a short track világ egyik legmagasabb szinten jegyzett edzője”, de meggyőződéssel állítja, hogy az itt-tartózkodása során „legalább annyit merített a közép-európai edzésmódszertani elvek tarsolyából, mint amennyit mi tanultunk mindabból, amit ő Ázsiából hozott”.

Bánhidi szerint a kínai edző mellett a dél-koreai Dzse Csu Szun és a saját tevékenysége is kellett ahhoz, hogy „a világsztár-jelöltekből képesek voltunk világsztárokat faragni”.

A tréner a kiváló hazai szakemberek „szembeköpését” sajnálatosnak és szégyenletesnek nevezte, és azt írta: „mindenki elhiheti, hogy Lina a stábtagokból szívesen elvitt volna magával néhányat a messzeségbe, ha ezt megtehette volna. Az is igaz, hogy voltak olyanok, akik nem értettek velünk egyet itthon, és elfordultak tőlünk, de ezt most már csak az idő orvosolhatja”.

Azoknak is üzent, akik olyan eredményeket kérnek számon a magyar edzőkön és az eddig második vagy harmadik sorban lévő versenyzőkön, amilyeneket Linával sem sikerült elérni. „Edzők vagyunk, nem varázslók, akik hozott anyagból dolgozunk. Nem mindenki születik bajnoknak, bármennyire is szeretnénk… De mi hiszünk ezekben a korcsolyázókban, és hiszünk abban, hogy kihozzuk belőlük a maximumot. Hiszünk abban, hogy sokat tudunk – egyben persze keveset is, biztosan tudunk még sokat tanulni. Abban is hiszünk, hogy találunk még tehetségeket, akikből bajnokokat nevelünk. Talán sohasem akkorákat, mint a fivérek, ám mi leginkább megélhettük velük és mellettük a sikereket.”

Arra is kitért Bánhidi, hogy „hülyeséget terjesztenek” Lina edzésmódszereiről, azt, hogy a Liu testvérek a tréningek után gyakorta hánytak. „Mindenkivel előfordulhat, hogy annyira kimerül egy edzésen, hogy az emésztőrendszer csökkentett vérellátása miatt elhányja magát – az elmúlt tizenöt évben a fiúkkal is megtörtént ez legalább kétszer. Csakúgy, mint másokkal. Szegény Lina csak pislogna azon, hogy valaki azért is tartja kiemelkedőnek a tudását, mert a százszámra elvégzett kemény edzéseinek konkrét folyományaként rendszeresen hányt a két világsztár, s mindezt a többiek, megrémülve néztük” – magyarázta.

Hozzátette azt is: „a legmélyebb tisztelettel élem meg a Liu testvérek ragaszkodását Linához. Hármónk közül a fiúknak ő a legfontosabb, ezzel kapcsolatosan pedig semmiféle rossz érzés nincs bennem. A tűzbe mennék a fiúkért – még az is lehet, hogy ők is értem. És amennyire a fiúknak szüksége van Linára, úgy neki is szüksége van rájuk, hiszen a világ legjobb edzőjéhez a világ legjobb korcsolyázói illenek.”