Mi magunk is úgy harangoztuk be Európa egyik legfelkapottabb menedzserét, Rúben Amorimot, mint az ember, aki feltámaszthatja a látványos és az eredményes futballt Manchester vörös oldalán, az ugyanis 2013-ban megszűnt létezni Sir Alex Ferguson távozása után. A várakozások nagyok voltak vele kapcsolatban az Old Traffordon, nem telt el azonban négy hónap sem kinevezése óta, és olyan nyilatkozatot tett a Brighton elleni 3–1-es vereség után, ami felér egy halálos ítélettel:

Mi vagyunk a Manchester United történetének talán legrosszabb csapata. Tudom, hogy a média szalagcímeket akar, de ezt azért mondom, mert tudomásul kell vennünk a tényeket és változtatni rajta. Tessék, itt a címetek!

– üzente a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a portugál szakember, aki dühében még egy tévét is összetört az öltözőben.

Amorim vélhetően az elmúlt napokban átgondolta szavainak súlyát, egy újabb sajtótájékoztatón ugyanis már úgy fogalmazott, elsősorban magáról, és nem a játékosairól beszélt, kiemelve, hogy ő az az edző, aki 11 bajnokiból hatot elveszített. A kirohanása ugyanakkor elgondolkodtató. Valóban ez lenne a történelem legrosszabb Manchester Unitedje?

Nagy győzelmek mellett érthetetlen vereségek

Amorim alapvetően ragaszkodik a Sportingnál is használt 3–4–2–1-es felálláshoz, annyi különbséggel, hogy míg előző csapatánál jobbára támadó szellemű játékosokat tett a középpálya két szélére, addig a vörös ördögöknél inkább két szélsővédő játszik ezen a poszton. Ha a manchesteri keretre ránézünk, nem kell sokat gondolkodnunk, hogy ennél erősebb összeállításokat is felidézzünk a múltból, a játékosok egyéni képességeit tekintve azonban volt már rosszabb a helyzet, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik legértékesebb emberét, Marcus Rashfordot például egyáltalán nem használja Amorim.

Marcus Rashford a Manchester United–Newcastle mérkőzésen 2024. december 30-án.

DARREN STAPLES / AFP

Ennek ellenére megdöbbentő, hogy a United milyen zavarba ejtően rosszul tud játszani, különösen hazai pályán. Persze igazságtalanság lenne, ha nem emlékeznénk meg a városi rivális City elleni bajnoki győzelemről, a Liverpool elleni idegenbeli döntetlenről, vagy az Arsenal kiejtéséről az FA-kupában. Mind-mind olyan eredmény, ami miatt nehéz lenne azt mondani, hogy ennél még nem láttunk rosszabb Manchester Unitedet. Legalábbis, ha a szubjektív benyomásainkból indulunk ki, de érdemes megvizsgálni a tényeket is.

Mit mond a statisztika?

Abban igaza van Amorimnak, hogy a Premier League 1992-es megalapítása óta még nem láthattunk ilyen rossz Manchester Unitedet, de messze nem ez a legrosszabb a klub történetében – még akkor sem, ha a hat hazai bajnoki vereség a szezon ezen szakaszában a legrosszabb sorozat az 1893/1894-es idény óta. Talán a portugál edző is érzi, hogy csapata olyan, mint ha egy falemezes Titanic lenne, amely ahelyett, hogy kikerülné a jéghegyet, inkább rányom a nitróra.

A United utoljára az 1989/1990-es szezonban volt ennyire hátul a tabellán, akkor egy ígéretes szezonkezdet után november vége és február közepe között 11 meccsen maradt nyeretlen. Abban a szezonban 22 meccs után 24 ponttal és -4-es gólkülönbséggel a tabella 16. helyén állt a csapat, végül tizenharmadikként zárt, de megnyerte az FA-kupát, majd egy évre rá a ma már nem létező Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK). A Manchestert ekkor Alex Ferguson irányította és sokan már a távozását követelték a rossz bajnoki szereplés után, végül mégis maradt, és az 1992/1993-as idénytől új időszámítás kezdődött a városban, 2013-as visszavonulásáig összesen 38 trófeát nyert a klubbal.

Amorimhoz hasonlóan Ferguson sem kapott hálás feladatot, amikor Ron Atkinsontól átvette a Manchester United irányítását. Az 1986/1987-es idényben siralmas volt a helyzet a csapatnál, 13 mérkőzés után a United csupán a 19. helyen állt a 22 csapatos angol bajnokságban, végül Fergusonnal a 11. helyre sikerült felkapaszkodnia az év végére, de a skót menedzsernek is további négy évre volt szüksége, hogy sikereket érjen el. A Ferguson-éra vége óta egyetlen manchesteri edző sem kapott két és fél évnél több időt arra, hogy építkezzen. Ole Gunnar Solskjaert például azért rúgták ki 2021 novemberében, mert egy bajnoki és egy Európa-liga ezüstérem után a következő szezont rosszul kezdte a csapat és 12 meccs után csupán a 7. helyet foglalta el a tabellán.

Ahhoz azonban, hogy megtaláljuk minden idők legrosszabb Manchesterét – legalábbis a statisztikák szerint –, tovább kell visszatekernünk az idő kerekét. Egészen pontosan az 1930/1931-es szezonig, amikor is a United az első 12 mérkőzésének mindegyikét elveszítette, ez a mai napig negatív rekord az angol bajnokságok történelmében. Az akkori csapat a kiesést követően még tovább süllyedt, 1934-ben egy meccsre volt attól, hogy a harmadosztályig zuhanjon.

A Manchester United történetének legrosszabb szezonjai a győzelmi mutatókat figyelembe véve

A csapat jövőképe egyelőre most sem a legfényesebb, de mit gondol, Amorimnak mennie kell, vagy csak időre van szüksége?