Bálizs Bence: Nem szeretem a „magyar matekot”! A halálom, amikor mások eredményeiben reménykedünk
A magyar jégkorong-válogatott történelmet írt a dán–svéd közös rendezésű világbajnokságon, története során először maradt bent az elitben. A siker egyik fő letéteményesével, Bálizs Bencével beszélgettünk arról, milyen volt belülről a világbajnokság, miért keserédes számára ez a siker, és mi kell ahhoz, hogy tovább fejlődjön a magyar válogatott. Azt is elárulta, miért döntött úgy, hogy hazaigazol a Fradiba, annak ellenére is, hogy családjával már megtervezte a jövőt Norvégiában.
Személyes szállal kezdenék. 2006 környékén, amikor elkezdtem ismerkedni az internettel, az egyik osztálytársamról, aki akkor az Újpest focicsapatában játszott, megjelent egy rövid cikk a klub honlapján. Bepötyögtem a nevét, elolvastam, mit írnak róla, majd kíváncsiságból beírtam a saját nevemet is a keresőbe. Utólag visszagondolva nem tudom, hogy mire számítottam, de amikor rányomtam a keresés gombra, rengeteg kép és újságcikk jött velem szembe. Rólad. Te voltál az első jégkorongjátékos, akit megismertem.
Ez jó! Amikor én először beírtam a nevem, nekem Bálizs Anett színésznőt dobta fel. Elég ritka név. Zala megyében tudok még egy Bálizs Andrej nevű emberről. Úgy tudom, hogy a Bálizs név Szerbiából ered, a Balicból magyarosodott. Sokszor előfordult, hogy itthon sem értették a nevemet, nemhogy külföldön. Pizzarendeléskor már belefutottam olyanba is, hogy a dobozra Párizs Bencét írtak. Nem is igazán szoktak a teljes nevemen szólítani, mindenki csak Bencének hív.
Az interjú előtt megpróbáltam visszakeresni azt a cikket, amit még anno olvastam rólad. Már akkor az utánpótlás-válogatottban védtél. Sajnos nem lett meg, de találtam egy másikat. Annyit mondok róla, hogy 2011-ben történt, és egy nem mindennapi dolgot vittél véghez. Van tipped, hogy mi lehetett az?
2011? Akkor már felnőttben játszottam.
Igen, a Mol Ligában.
A gólom?
Pontosan. A nevedhez hasonlóan az sem gyakori, hogy egy kapus gólt lő.
Kicsit az a bajom vele, hogy egy gól – próbálom hajszolni a másodikat. De ez olyan dolog, amit kiskorom óta mindig el akartam érni. Gyakoroltam rá sokat, meg én azért elég sokat használom az ütőmet. Többet, mint itthon szinte bárki. Ebből persze voltak eladott korongok meg bekapott gólok is.
Néhány nappal ezelőtt viszont valami ennél is különlegesebb dolgot értetek el, bennmaradtatok az A csoportban, a magyar hoki történetében először. Ez a mostani vb-szereplés annak a bizonyos polcnak a legtetejére kerül?
Remélem, nem. Félig-meddig keserédes a bennmaradás. Jobban szeretem, ha valamiért megdolgozok/megdolgozunk, mintsem, hogy valaki által megkapjuk. Mondhatni, hogy ez most nem rajtunk múlt. Megadtuk magunknak a sanszot, hogy Svájc győzelmén múljon a bennmaradás, de jobb lett volna úgy lezárni a tornát, hogy ne azon kelljen izgulni, hogy egy másik csapat mit játszik.
Meglep, hogy így gondolod. Meglátásom szerint azzal, hogy egy olyan játékkal, amit talán még nem láttunk magyar válogatottól, megvertétek Kazahsztánt, kiérdemeltétek a bennmaradást.
Ez igaz, de mindhárom A csoportos vb-szereplésünknél három pontot szereztünk, mégis most tudtunk bent maradni. Az a bajom, hogy tök jó ez a három pont, de nem elég. Nem szeretem a „magyar matekot”. Amit tudunk, azt irányítsuk mi. Nekem az a halálom, amikor gólkülönbséget nézegetünk, meg a többi csapat eredményeiben reménykedünk. Hosszú távon nem kifizetődő, ha másoktól várjuk a segítséget.
A bolzanói divízió I-es világbajnokságtól hosszú út vezetett idáig, de már a felkészüléskor látszott, hogy sok van ebben a csapatban. Az osztrákokat megvertétek kétszer, a norvégokat szintén, és a dánokat is legyőztétek egyszer. Belülről milyennek érezted?
Óvatosan kell bánni azzal, hogy megvertük az osztrákokat. A felkészülés kezdeti fázisában történt mindez, amikor még ment az osztrák döntő, az AHL-ből és az NHL-ből pedig egy-két játékosuk nem jött haza hozzájuk. Nekünk az elején arra volt szükségünk, hogy lássuk, hogyan működik az a rendszer, amit kitaláltunk. A finomhangoláson volt a hangsúly.
A felkészülésünk borzasztóan jól volt megszervezve. Itthoni turné, csupa olyan helyre jutottunk el az országban, ahol nem nagyon van profi hoki. Úgy gondolom, az csak hozzátesz a magyar jégkoronghoz, ha egyre többen láthatják a felnőtt válogatottat. Hosszú idő után most először profi légkör van a szövetség és a csapat körül is.
A legjobb góllövők nélkül indultatok el Dániába, akiket fiatalokkal kellett pótolni. Neked mint rangidős játékosnak, milyen volt ezt a helyzetet kezelni? Mennyire kellett a csapat élére állnod?
Azt már megtanultam, hogy olyan dolgokkal, amiket nem tudok kontrollálni, nem foglalkozom. Ez is egy ilyen helyzet volt. Károghattam volna én is, hogy „így azért sokkal nehezebb lesz nekünk”, de ettől még az én munkám nem változik meg. Ha egy rutinosabb játékos van előttem, akkor könnyebbé teheti a dolgomat, de ugyanúgy vannak olyan szituációk, amikor meg kell fognom a korongot, és tartást kell adnom a csapatnak.
A fiatalok közül nagyon sokan helyt álltak és megmutatták, hogy van bennük potenciál. Nem okozott különösebb nehézséget, hogy jó hangulat alakuljon ki az öltözőben, a legtöbbjükkel évek óta megvan a jó kapcsolat. Az nagyon sokat hozzátett, ahogyan kezelt minket az edzői stáb.
Levetkőztük a kommunista módszereket.
Úgy volt felépítve a program, hogy szeress odajönni, akarj ott lenni, és 100 százalékban csak a munkáddal kelljen foglalkoznod, utána pedig menj haza és pihenj. Ez egy különleges dolog, ami sokat segített abban, hogy mindig frissek legyünk az edzéseken. Az elején nagyon sok videózás volt, ami fejben nagyon fárasztó tud lenni. Ha még délutánra beraknak egy videózást, estére pedig meetingeket, akkor hamar betelik a pohár, és az embernek 2-3 hét alatt hányingere lesz a hokitól. Egy nyolchetes felkészülés alatt ezeket mindenképp el akarjuk kerülni, és ez most sikerült is.
Nagyon sűrű a vb programja, ilyenkor előfordulnak hullámvölgyek. Becsúsztak nagyobb arányú vereségek is, gondolok itt a Svájc elleni 10–0-ra, Dánia ellen pedig 2–0-ról lett 2–8. Hogyan reagált erre a csapat, főként a fiatalabbak, és hogyan sikerült feldolgozni ezeket a helyzeteket?
Mivel az edzői stáb mindent elég reálisan kezel, ezáltal a fiataloknak nagyon könnyű volt, hogy ne azzal foglalkozzanak, mit gondol a külvilág, hanem csak arra összpontosítsanak, hogy az edzők és az idősebb játékosok az ő pártjukon állnak. Szerintem nem volt azzal probléma, hogy ezeket a helyzeteket kezeljék, legalábbis hozzám nem jutottak vissza ilyen hangok.
Többször is említetted már az edzői stáb szerepét. Mit jelentett számotokra, hogy az A csoportban először volt magyar szövetségi kapitánya a válogatottnak?
Végre! Örülök, hogy van most már olyan edzői garnitúránk, amivel ez lehetséges. Ez nagy fegyvertény a jövőre nézve.
Ami nekem igazán szimpatikus, hogy Majoross Gergely kultúrát szeretne építeni a nemzeti csapatnál.
Amikor fiatalon felkerültem a válogatottba, nagyon nagy kultúrája volt a szurkolók és a csapat közötti kapcsolódásnak. Az egész a szapporói feljutással kezdődött. Nyilván mindenki tudta, hogy Svájcban ki fog esni a csapat, de utána a következő vébéken – és mindenhol máshol is – ott voltak velünk a szurkolók. Itthon akármilyen minőségű meccsekkel is, de többször is megtöltöttük a Papp László Sportarénát.
Ez azóta valamelyest átalakult. Sajnos, volt jó pár év, amikor a szövetség, a válogatott és a szurkolói brigád közti kapcsolat megszakadt. Ennek az oka több tényezőre bontható, de az egyik legfontosabb talán az, hogy az a szurkolói generáció, amely akkor nagy hévvel jött ki a meccsekre, azóta felnőtt. Családjuk lett, és élik az életüket. Az ő utánpótlásuk még nem alakult ki teljesen, de kultúraként ez az, amit szeretnék visszaépíteni.
Biztosan könnyebb lesz az építkezés, ha olyan színvonalon játszotok, mint például a kazahok ellen.
Nagyon jó volt hátulról nézni a csapatot. Könnyű dolgom volt kapusként. Tiszta lövéseket kaptam, nem jöhettek oda a kapu elé lábatlankodni a kazahok, és nagyon jól betartottuk azokat a dolgokat, amiket a videózáson megbeszéltünk.
A vb tapasztalataival felvértezve mit gondolsz, hogy halad a kultúraépítés?
Nagyon jó kezdet volt ez, főleg úgy, hogy tavaly ilyenkor vagy még később állt fel az új szövetség. Relatíve rövid idejük volt építkezni, de ebből tanulván azt gondolom, hogy a jövő év sokkal könnyedebb lesz. Látják az idei hibákat, miben és hol lehet javulni. Abszolút pozitívan tekintek a jövőbe. A magunk részéről azzal tudunk ehhez hozzátenni, ha megőrizzük az A csoportos tagságunkat, esetleg felkészülési mérkőzéseket vagy tornákat nyerünk.
A bennmaradást illetően milyen érzésekkel vágtatok neki a tornának?
Mindenki érezte, hogy most meglehet. Érdekes, de én nem a kazahokra gondoltam mint potenciális riválisra, hanem a norvégokra és a dánokra. Nem is annak alapján, hogy Miskolcon megvertük őket, én már jóval előbb kacérkodtam ezzel a gondolattal. A beosztás nem kedvezett nekünk, az időpontok nem voltak túl barátiak, de a feljutó csapatoknak ez a sorsuk. Jövőre jobb lesz, mivel hetedikként maradtunk bent. Ha megverjük a norvégokat, akkor még inkább megkönnyíthettük volna a saját dolgunkat a következő világbajnokságra.
A norvégok elleni meccs egyébként is különleges volt számodra. Évek óta ott játszol, és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy azon a meccsen védtél a legjobban.
A kazah és a norvég meccset nagyjából egy lapon említeném a saját teljesítményemet illetően. Egyénileg kicsit csalódott voltam a németek elleni mérkőzés után, mert egy „kiválóbb” teljesítménnyel akár a pontszerzés is meglett volna. Sajnos el kell fogadnunk, hogy három pont megszerzéséhez kiváló játék kell majdnem mindenkitől.
Tíz nap alatt nagyon nehéz három kiváló mérkőzést lehozni, ilyen szempontból jól abszolváltuk ezt a tornát.
Érdekes, hogy te is a dánokat és a norvégokat említetted. Hári János a torna után azt mondta a Nemzeti Sportnak, hogy a „dánok és a norvégok szintjét kell elérni”. Halkan megjegyzem, hogy Dánia Kanadát legyőzve elődöntőbe jutott. Reálisan mikor érhető el ennek a két válogatottnak a szintje?
Az a csoda kategória. Az utolsó két percben megverni Kanadát komoly teljesítmény, egy kis szerencsével kiegészítve. Ha játszanak tíz meccset, nyolcszor-kilencszer vélhetően nem ez az eredmény. De ezért szépek ezek a tornák, mert egy meccsen bármi megtörténhet. Ami pedig a kérdésedet illeti, öt évet tippelnék, de ehhez sok minden kell. Az biztos, hogy szükségünk van olyan játékosokra, akik külföldi, első osztályú bajnokságokban – ha nem is meghatározó játékosként –, de folyamatosan lehetőséget kapnak. Ez máshogy nem megy. Sajnos az itthoni ligában nincs meg az a terhelés, az a minőségű hoki, ami ezt támogatná.
Már a vb előtt lehetett tudni, hogy a Fradiba igazolsz. Ennek mi volt az oka?
Az én kérésem volt, hogy zavarjuk le minél előbb.
Az nem merült fel benned, hogy egy sikeres szerepléssel, egy jó egyéni teljesítménnyel kedvezőbb ajánlatot is kaphatnál?
Nagyon sokat beszélgettem erről az ügynökömmel, és azt látom, hogy azokat a játékosokat, akiknek a neve mellett ott van a magyar zászló, nem keresik a piacon.
Az, hogy az Erste Liga ott van az önéletrajzomban, sajnos inkább lefelé húz, mintsem segítene jobb helyre kerülni.
Nehéz kikerülni a piacra és egy olyan bajnokságba eladni magamat, amivel magasabb polcra tudok kerülni, és a fejlődésemet szolgálja.
A norvég bajnokság ilyen volt.
Ebben egyetértünk, de európai szinten annak a ligának nincs akkora renoméja. Összességében az volt a legcsábítóbb, hogy egy erősebb bajnokságban játszhatok. Ha mondjuk, a németek elleni meccset lehozom nulla kapott góllal, és nyerünk, meg a norvégokat is megverjük, akkor talán más a helyzet. Nem tudom, hogy egy 35 éves magyar kapust melyik topligába szeretnék elvinni, ezt a forgatókönyvet nem ismerjük. Az eddigi karrierem úgy nézett ki, hogy szinte mindig előrébb lépdeltem, és ezt most is tudtam tartani.
Tavaly tavasszal kétéves szerződéshosszabbítást írtál alá Norvégiában. Hogyan fogadták, hogy mégsem maradsz?
Ennek egyfelől családi oka volt. Nem szerettem volna már ide-oda utazgatni, amennyire lehet, maradjunk egy helyen. A Fradi kifizette a kivásárlási áramat, az ügynököm pedig intézett minden mást. Borzasztóan jó viszonyban váltunk el, még az edző is felhívott és gratulált. A magyar tapasztalatokból kiindulva meglepően jól fogadták a távozásomat.
Már megterveztétek a jövőt Norvégiában, mégis váltottál. Mivel győzött meg a Fradi?
Két dologgal. Az egyik a liga (a Ferencváros, hasonlóan a Fehérvárhoz, jövőre az osztrák ligában indul), a másik pedig, hogy itt is kétéves szerződést kaptam, ezzel be vagyok biztosítva. Megvan az a luxus az életemben, hogy a feleségem azt mondta, ahová megyek, oda jönnek ők is a gyerekkel, amiért nagyon hálás vagyok neki. Így könnyű tervezni és arra fókuszálni, hogy eggyel előrébb lépjek a karrieremben. Az ügynökömmel korábban azon dolgoztunk, hogy légiósként kerüljek be ebbe a ligába, de magyarként ez nem volt realitás. Egy kérdőjelesebb, amerikai egyetemi bajnokságról jövő kapust előbb elvisznek, mint mondjuk engem.
Vasárnap ért véget a világbajnokság. Mit gondolsz a végeredményről?
Sajnálom Svájcot. Nagyon kemény, hogy két döntő alatt nem tudtak egyetlen gólt sem lőni. Nagyon szimpatikus a kapusuk, Leonardo Genoni, hosszú ideje van már ott, szurkoltam nekik, de két olyan csapat állt egymással szemben, akiknek már nagyon érett a győzelme.
Van még egy utolsó merényletem ellened. Arra kérlek, hogy értékeld az egyéni teljesítményedet, és tekints egy kicsit előre is.
Egy volt kapusedzőmmel mindig arra jutottunk, hogy én egy jó kapus vagyok, de nüanszokon múlik, hogy nagyszerű legyek. Most is ez volt a helyzet. Ez egy jó vébé volt, de lehetett volna akár nagyszerű is. Arra szeretném felhasználni az elkövetkezendő egy-két szezont, hogy felkészítsem magam arra, hogy ne csak három pontot szerezzünk a világbajnokságon, hanem akár négyet-ötöt-hatot.
Szeretnék úgy elérni nagy dolgokat, hogy azokat utánam valaki túlszárnyalja. Ettől fog fejlődni a magyar hoki.
Nagyon remélem, hogy nem én leszek az a magyar kapus, aki a legmagasabbra jut az A csoportban. Csapatként az feladatunk, hogy állandósítsuk ezt a teljesítményt a következő években, utána pedig jöjjön el az áttörés, és jussunk be a legjobb nyolcba. Ez még évekbe telik, sok minden kell hozzá, de legfőképp mi, játékosok.
Nyitókép: Reviczky Zsolt
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
