Murányi Gábor

Pergőtűzben

Film- és cenzúratörténeti szempontból is párját ritkító késő Kádár-kori abszurd a múlt héten elhunyt operatőr-rendező Krónika című tévésorozata. Sára Sándor 25 részes filmjének sugárzását váratlanul, minden indoklás nélkül félbehagyták.

"A nevem miatt könnyű volt szerepemen felül elhíresülnöm" – Szimbolikus epizódok Rajk László életéből

A demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája, a történelmi nevét dacos büszkeséggel viselő Rajk László saját jogán is alakította a történelmet. Barátjával és küzdőtársával, Konrád György íróval egy héten halt meg.

A rendszerváltás beköszöntével is betiltották Szolzsenyicin egyik főművét

A zavarosban halászás hazai iskolapéldája volt három évtizede a Gulag-sztori, amelynek – Szolzsenyicin dokumentumregénye mellett – a magyar olvasók is áldozatául estek. A szerzői jog, illetve a fordítás hitelessége szempontjából is hibátlan kiadás már nem dönthetett példányszámrekordokat.

A zsidó bauhausos sztárépítész behódolt a rendszernek és zsidózni kezdett

Az újító elmék örök dilemmájával, a menni vagy maradni kérdésével birkózott az 1930-as évek végén a hazai építészeti gondolkodást forradalmasító Molnár Farkas, aki a kényszerű behódolást választva aztán túlbuzgón egykori önmagának is hátat fordított.

Pozsgay bemondta a népfelkelést, de ki nevezte '56-ot először forradalomnak?

Egy óvatos mondat volt csupán, mégis beleremegett a Magyar Rádió stúdiója 1989. február 19-én.

Halálos újjászületés: az Akadémia egypártosítása

"Ne azt éljük meg, amit 70 évvel ezelőtt" – figyelmeztetett az MTA előtti keddi tüntetésen Pléh Csaba akadémikus. Az akadémia egyik legszégyenteljesebb időszakára utalt ezzel, attól igyekezett óvni az intézményt, a kormányt és Magyarországot. Annak tisztázására, hogy pontosan mitől is, idézzük fel a HVG írását 1999-ből, egy olyan évből, amikor Magyarország kormányfőjét szintén Orbán Viktornak hívták.

A megtagadott Rákosi, az elgépelt pánik és a három pont

Freudi elütések, mosolyfakasztó félrehallások, tudatos betűmerényletek tárháza az írott sajtó története, melynek XX. századi eseteiben a hatalomgyakorlók gyakorta nem ismertek tréfát.

Szokatlan nemzeti egységben szerették agyon 1988-ban, nálunk költővel ilyen azóta sem történt

Egy regénymentés története, avagy így (is) működött a cenzúra a szocializmusban

Bulgária helyett Görögországban raboskodhatott csak A tolmács című regény hőse – ez a helyszínváltás volt a feltétele annak, hogy Gergely Ágnes felkavaró könyve 1972-ben megjelenhessen Magyarországon.

Az országzászlóvivő – ki volt az irredenta vezető, akiért ennyire rajong Németh Szilárd?

A „magyaroknál magyarabb” Urmánczy Nándor megszobrozása már fél évtizeddel korábban is botrányt kavart, amikor a Szabadság térből egykoron irredenta skanzent fabrikáló, leginkább a mai CÖF-öz hasonlítható „civil” szervezet elnökének emlékpadját avatták. A skandalumot fokozta, hogy mindez a friss Urmánczy-díjas Kövér László házelnök hathatós támogatásával történt. Az akkori és a minapi csepeli – egész alakos – szoboravató ceremónián egyaránt főszerepet kapott Németh Szilárd. 2003-ban Tarlós István főpolgármester árnyékában, csepeli polgármesterként, a hét elején honvédelmi államtitkárként nevezte „megrendítően aktuálisnak” Urmánczy gondolatait. A gyűlöletbeszéd egyik nagymesterének portréját a HVG öt évvel ezelőtt, egy ma is aktuális cikkben rajzolta meg.

És akkor Orbán azt mondta: Stumpf István reformkommunista

Korántsem először feszülnek egymásnak a mindenkori „századvégesek”. Az 1985 tavaszán időszaki „szakkollégiumi kiadványként” indított folyóiratnak Stumpf István (jelenlegi alkotmánybíró) volt a felelős kiadója. Az első két felelős szerkesztő: Gyurgyák János (az Osiris Kiadó vezetője), valamint Varga Tamás (a Fidesz egykori gazdasági tanácsadója). Az impresszumban szerkesztőként Orbán Viktor és Kövér László neve is szerepelt. Az egykor friss szemléletű, a kádári tabutémákkal visszatérően foglalkozó folyóirat hőskora még a rendszerváltás előtt zárult le: az utak elágaztak, az alapítók a tudomány, a nagypolitika, illetve a nagy biznisz felé fordultak. Az első szakítás és osztozkodás azonban ugyanúgy nem volt látványos, ahogy a fél évtizeddel későbbi újabb szétválás is csak kisebb hullámokat vert – legalábbis a nyilvánosságban. Ennek a „végleges” – ám a nyilvánosság előtt palástolni szándékozott – „csendes” szétszéledésnek tényét konstatálta 1994 szeptemberében a HVG, amikor felidézte a Századvég históriáját.

Murányi Gábor: Kerényi Imre halálára

Lapzárta: Volt egyszer egy Magyar Nemzet

Nem érte meg nyolcvanadik születésnapját az 1938. augusztusában indított napilap, a Magyar Nemzet. A szerkesztőség még elkészítheti a holnapi búcsúszámot, s a csütörtöki, az egri Eszterházy Károly Egyetemen rendezendő tudományos konferencia évfordulós ünneplése laptemetéssé lényegül át.

Amikor még Kenderes volt "Felcsút"

Kedden látogat Felcsútra az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldöttsége, hogy a magyar kormányzat nem túl nagy örömére megnézze az ott uniós pénzből fejlesztett kisvasútat. Ennek apropóján kerestük elő a HVG még 2013-ban írott cikkét, azt bizonyítandó, hogy a Magyarországon nem mai keletű passzió az ország vezetőjének faluját kicsinosítani – nem feltétlenül magánvagyonból.

Rámutató magatartás: gyűlöletlecke kezdőknek és haladóknak

Az elmúlt évszázad gyakorta ismétlődő uszításai idéződtek fel nem kevesekben már eddig is Orbánék sorosozó plakátjai láttán, és akkor még nem tudjuk, mit hoz még az újabb nemzeti konzultáció.

Elérhető az interneten a sokáig agyonhallgatott, meghamisított lap

Az irodalomtörténet megkerülhetetlen folyóiratában, a Szép Szóban nyolc évtizeddel ezelőtt megjelent gondolatok ma ijesztően aktuálisak.

Kínkeservesen formálódott a botrányfestmény

A tegnap elhunyt Vajda Miklós volt az egyik főszereplője a Három lektor című legendás Csernus-alkotásnak.

Meghalt Horváth Dávid fotóművész

Dalban mondja el, hogy tetűség, ami ebben az országban folyik

A túlcsorduló keserűség mondatja-énekelteti el ősz óta koncertről koncertre Máthé Zsolttal a Tetűség című rapjét.

Csónakkal az Oktogontól a Nyugatiig – majdnem csatorna épült a körút helyén

A korabeli építészszakma egy része eredendően elhibázottnak, művészietlennek, mások funkcionálisnak, a világvárosi rangot megteremtő főútvonalnak írták le az épülő Nagykörutat, amelyen az első elképzelések szerint hajóval kellett volna közlekedni.