Murányi Gábor

Egy regénymentés története, avagy így (is) működött a cenzúra a szocializmusban

Bulgária helyett Görögországban raboskodhatott csak A tolmács című regény hőse – ez a helyszínváltás volt a feltétele annak, hogy Gergely Ágnes felkavaró könyve 1972-ben megjelenhessen Magyarországon.

Az országzászlóvivő – ki volt az irredenta vezető, akiért ennyire rajong Németh Szilárd?

A „magyaroknál magyarabb” Urmánczy Nándor megszobrozása már fél évtizeddel korábban is botrányt kavart, amikor a Szabadság térből egykoron irredenta skanzent fabrikáló, leginkább a mai CÖF-öz hasonlítható „civil” szervezet elnökének emlékpadját avatták. A skandalumot fokozta, hogy mindez a friss Urmánczy-díjas Kövér László házelnök hathatós támogatásával történt. Az akkori és a minapi csepeli – egész alakos – szoboravató ceremónián egyaránt főszerepet kapott Németh Szilárd. 2003-ban Tarlós István főpolgármester árnyékában, csepeli polgármesterként, a hét elején honvédelmi államtitkárként nevezte „megrendítően aktuálisnak” Urmánczy gondolatait. A gyűlöletbeszéd egyik nagymesterének portréját a HVG öt évvel ezelőtt, egy ma is aktuális cikkben rajzolta meg.

És akkor Orbán azt mondta: Stumpf István reformkommunista

Korántsem először feszülnek egymásnak a mindenkori „századvégesek”. Az 1985 tavaszán időszaki „szakkollégiumi kiadványként” indított folyóiratnak Stumpf István (jelenlegi alkotmánybíró) volt a felelős kiadója. Az első két felelős szerkesztő: Gyurgyák János (az Osiris Kiadó vezetője), valamint Varga Tamás (a Fidesz egykori gazdasági tanácsadója). Az impresszumban szerkesztőként Orbán Viktor és Kövér László neve is szerepelt. Az egykor friss szemléletű, a kádári tabutémákkal visszatérően foglalkozó folyóirat hőskora még a rendszerváltás előtt zárult le: az utak elágaztak, az alapítók a tudomány, a nagypolitika, illetve a nagy biznisz felé fordultak. Az első szakítás és osztozkodás azonban ugyanúgy nem volt látványos, ahogy a fél évtizeddel későbbi újabb szétválás is csak kisebb hullámokat vert – legalábbis a nyilvánosságban. Ennek a „végleges” – ám a nyilvánosság előtt palástolni szándékozott – „csendes” szétszéledésnek tényét konstatálta 1994 szeptemberében a HVG, amikor felidézte a Századvég históriáját.

Murányi Gábor: Kerényi Imre halálára

Lapzárta: Volt egyszer egy Magyar Nemzet

Nem érte meg nyolcvanadik születésnapját az 1938. augusztusában indított napilap, a Magyar Nemzet. A szerkesztőség még elkészítheti a holnapi búcsúszámot, s a csütörtöki, az egri Eszterházy Károly Egyetemen rendezendő tudományos konferencia évfordulós ünneplése laptemetéssé lényegül át.

Amikor még Kenderes volt "Felcsút"

Kedden látogat Felcsútra az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldöttsége, hogy a magyar kormányzat nem túl nagy örömére megnézze az ott uniós pénzből fejlesztett kisvasútat. Ennek apropóján kerestük elő a HVG még 2013-ban írott cikkét, azt bizonyítandó, hogy a Magyarországon nem mai keletű passzió az ország vezetőjének faluját kicsinosítani – nem feltétlenül magánvagyonból.

Rámutató magatartás: gyűlöletlecke kezdőknek és haladóknak

Az elmúlt évszázad gyakorta ismétlődő uszításai idéződtek fel nem kevesekben már eddig is Orbánék sorosozó plakátjai láttán, és akkor még nem tudjuk, mit hoz még az újabb nemzeti konzultáció.

Elérhető az interneten a sokáig agyonhallgatott, meghamisított lap

Az irodalomtörténet megkerülhetetlen folyóiratában, a Szép Szóban nyolc évtizeddel ezelőtt megjelent gondolatok ma ijesztően aktuálisak.

Kínkeservesen formálódott a botrányfestmény

A tegnap elhunyt Vajda Miklós volt az egyik főszereplője a Három lektor című legendás Csernus-alkotásnak.

Meghalt Horváth Dávid fotóművész

Dalban mondja el, hogy tetűség, ami ebben az országban folyik

A túlcsorduló keserűség mondatja-énekelteti el ősz óta koncertről koncertre Máthé Zsolttal a Tetűség című rapjét.

Csónakkal az Oktogontól a Nyugatiig – majdnem csatorna épült a körút helyén

A korabeli építészszakma egy része eredendően elhibázottnak, művészietlennek, mások funkcionálisnak, a világvárosi rangot megteremtő főútvonalnak írták le az épülő Nagykörutat, amelyen az első elképzelések szerint hajóval kellett volna közlekedni.

Nem találták „a fiatalokba a burzsoá életszemléletet csepegtető méreg” ellenszerét

A „Szabad Magyarország szabad hangja”, a SZER négy évtizeden át volt – a kommunista pártvezetés szavaival – „éles fegyver az imperialisták kezében”. A „Budapest III”-nak, illetve „Soroksárnak” is becézett müncheni rádióállomás Teenager Party és a Délutáni randevú című műsorai példátlan népszerűségre tettek szert, s ellenintézkedések sorozatát provokálták ki.

A haldoklás vége – Kertész Imre halálára

Túlélte magát. Kár, hogy megélte, meg kellett élnie mindazt, amit még megélt.

„A Nobel-díjat zavaró repülésnek éreztem” - a HVG interjúja Kertész Imrével

Küzdenem kellett azért, hogy továbbra is íróként, s csak íróként tartsanak számon - mondta 2003-ban, az irodalmi Nobel-díj elnyerése után egy évvel Kertész Imre, a HVG-nek adott interjúban.

"Sajnos már a jelenkor sem érdekel" - a HVG interjúja Kertész Imrével

A betegségéről és a halálról is beszélt a HVG-nek 2013-ban a Budapestre akkor visszaköltözött Nobel-díjas író.

Kényszervágás - egy cenzúrasztori a kádárizmusból

A korai Kádár-rendszerben a nyugati filmek igencsak próbára tették a párt éberségét – ezt bizonyítja több, eddig ismeretlen dokumentum. Rákosi Mátyás a Szovjetunióból maga hívta fel a cenzorok figyelmét egy potenciálisan ártalmas nyugat-német kasszasikerre, ami beszivárgott egy balatoni filmfesztiválra.

„Egy pengekerítést hova lehet túlhúzni?” - interjú Parti Nagy Lajossal

Egy napilapnak adott hazaárulós nyilatkozata olykor nagyobb hullámot ver, mint némelyik könyve – magyarázza Parti Nagy Lajos, miért hagy fel a rendszeres közéleti tárcaírással. Egyébként is, ma már a közélet szállítja a kész magyabszurdokat, amiket már nem is lehet tovább fokozni. Interjú.

Aki haláláig üldözte az őt kergető cenzúrát

„Az akolmelegtől és a nyájszellemtől való ösztönös irtózásom tett magányossá” – írta a 2005. október 13-án elhunyt Eörsi István. Az elvtárs-, a polgár- és nemritkán barátpukkasztó, örök vigyori író-költő-publicista munkásságának sarkpontja volt a cenzúra. Ennek legkisebb jelére Don Quijote-i csatába indult a kommunizmus éveiben éppúgy, mint a rendszerváltás után.

Mennyit ér Bartók aláírása?

Hűtlenül hátat fordított hazájának Bartók Béla 1940-ben, vagy hiperérzékeny művészként emigrálásával kívánt félhangosan tiltakozni a mind erőteljesebben jobbra forduló magyar politika ellen? A világon a legismertebb magyar komponista halálának (szeptember 26-i) hetvenedik évfordulóján számos emlékezés járta körül a bartóki életút ezen „talányos fordulatát”.