Murányi Gábor
Murányi Gábor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nem érte meg nyolcvanadik születésnapját az 1938. augusztusában indított napilap, a Magyar Nemzet. A szerkesztőség még elkészítheti a holnapi búcsúszámot, s a csütörtöki, az egri Eszterházy Károly Egyetemen rendezendő tudományos konferencia évfordulós ünneplése laptemetéssé lényegül át.

A Magyar Nemzet alapító főszerkesztője, Pethő Sándor az XX. század első felének jegyzett publicistája volt, neve a Magyarság című legitimista, majd egyre inkább konzervatív napilappal fonódott össze mindaddig, amíg 1938 májusában a szélsőjobboldali politikai erők, az addigi szürke laptulajdonost lefizetve, meg nem puccsolták. Az orgánum nélkül maradt Pethő három hónapi kemény szervező munkával indította útjára új orgánumát, amely a – megfogalmazása szerinti – „zord, válságos és nem csekély veszélyekkel járó időkben” rövid idő alatt terebélyesedett mértékadóvá.

Pethő Sándortól Schlecht Csabáig

A Magyar Nemzet fő-, illetve felelős szerkesztői

                   

1938 -1940: Pethő Sándor

1940 - 1943: Hegedűs Gyula

1943 - 1944: Barankovics István

1945 - 1949: Hegedűs Gyula

1949 - 1951: Mihályfi Ernő

1951 - 1955: Boldizsár Iván

1955 - 1956: Parragi György

1956. 10. 30.: Losonczy Géza

1956. 11.01 – 11.04.: Szerkesztőbizottság

1957 - 1972: Mihályfi Ernő

1972 - 1973: Szerkesztőbizottság

1973 - 1982: Pethő Tibor

1982-1989: Soltész István

1990          : Martin József

1990 - 1991: Tóth Gábor

1991 - 1992: Pethő Tibor

1992 - 1993: Krasznai Zoltán

1993 - 1999: Tóth Gábor

1999 - 2000: Kormos Valéria

2000 - 2015: Liszkay Gábor

2015 – 2017: D. Horváth Gábor

2017 - 2018: Schlecht Csaba

 

A lojális ellenzékinek hirdetett Magyar Nemzet az 1944. március 22-ei betiltásáig a német- és nyilasellenesség, valamint – a lap egyik legnevezetesebb, a falukutatóként ismertté vált Szabó Zoltán rovatcímét idézve – a „szellemi honvédelem” fóruma, de legfőképp szimbóluma lett. Az indulás azonban – ahogy az a későbbiek folyamán is gyakran megtörtént – nem nélkülözte a paradoxonokat. Miközben ugyanis a Teleki-kormányzat a nemzeti érdek szempontjából nemkívánatos lapok sorát szüntette be, kormányzati hátszelet biztosított Pethő szerkesztői gárdájának, mondhatni az utolsó pillanatban.

A Magyar Nemzetnek más támogatói is akadtak. A biztonságos induláshoz és a reménybeli befuttatásához szükséges mintegy 1 millió pengőt például a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, a Weiss Manfréd-vagyon kezelője, a felsőházi tag Chorin Ferenc és sógora, Kornfeld Móric adta. A szerkesztőséget irányító láthatatlan szellemi vezérkarnak tagja lett még a korszak legnevesebb történésze, Szekfű Gyula is.

A példányszámát néhány hónap alatt 50 ezerre feltornászó, s a vasárnapi kiadásokkal a 100 ezres példányszámot ostromló Magyar Nemzet első hat éve vitathatatlanul a lap legfényesebb időszaka volt, olyan időszak, amely évtizedekre ható hagyományt teremtett azzal, hogy megtanulta – a lap történetének ezen időszakát sajtótörténészként feldolgozó Vásárhelyi Miklós szavaival – „a bilincsbe vert”, cenzúrázott beszéddel való szólás mesterségét, s megtanította olvasótáborát a sorok közötti olvasásra, a képes beszéd dekódolására.

Pethő ugyan két év után lemondásra kényszerült, utódai, Hegedűs Gyula, majd Barankovics István az ő szellemében folytatták, s a szigorodó sajtóellenőrzést új és új ötletekkel játszották ki, s mentek el a határig, olykor-olykor azon túlra is merészkedve.

A történelmi, a patinás jelzőkkel joggal felruházott lap 1945 után, a két évvel korábban a lap éléről távozni kényszerült Hegedűs Gyula vezetésével, úgy lett „kisgazda”, hogy megőrizte, megőrizhette szellemi függetlenségét és így mértékadó voltát. Egészen 1949-ig, amíg a kommunista gőzhenger maga alá nem gyűrte a teljes magyarországi sajtóval egyetemben. Az 1950-es években, az előírt lelkesedés és lelkesítés helyett a Magyar Nemzet munkatársai leginkább szakmai és stiláris igényességükkel, az olvashatatlan olvashatóvá tételével, no meg visszafogottságukkal tűntek ki. A sajtóirányítás ezt a „polgári csökevényt” gyakorta kifogásolta ugyan, de végül is eltűrte.

Vádlottá a Magyar Nemzet csak 1957-ben lépett elő, amikor kiderült, hogy a lap munkatársai egységesen elutasítják a kádári konszolidációban való részvételt. Ekkor, utólagosan rótták fel a lapnak, hogy részt vett az „ellenforradalom előkészítésében”, hogy tudósításaival támogatta a Petőfi Kört. Bár a Magyar Nemzet elleni pert végül is ejtették, az újraindulásra 1957 szeptemberében került csak sor. A Kádár által „a legpártosabb párton kívüli főszerkesztőnek” titulált Mihályfi Ernő ugyan vaskos ellenforradalmározó vezércikkel „köszönt be”, vezetése alatt a lap – az "ahogy lehet" elvét követve – mégis sok mindent visszamentett, megőrzött a pethői hagyományokból, legfőképp azzal, hogy valódi olvasmányokat kínált hétről hétre, napról napra. Mihályfi halála után a lapalapító fiát, az „ahogy lehet" elvét követő Pethő Tibort nevezték ki főszerkesztőnek. Sajtótörténeti szempontból alighanem az volt a legjelentősebb tette, hogy a lap karácsonyi számaiban évről évre megjelentek a magyarság jelenét elemző, s a jövőjéért aggódó Illyés Gyula – nemzetközi visszhangot keltő – esszéi is.

A Magyar Nemzetet úgy tartják számon, mint a rendszerváltás egyik előkészítőjét, erjesztőjét, felemlítve egyebek mellett az 1987-es lakiteleki találkozó zárónyilatkozatának egy Pozsgay-interjúba csempészett közlését, csakúgy, mint azt, hogy az 1980-as évek második felében a formálódó politikai erők egyre inkább és szinte korlátozás nélkül nyilvánulhattak meg a lap hasábjain. Mindez meglehetősen paradox helyzet volt, hiszen Pethőt éppen a túlzott „pluralizmusa” miatt váltották le, s ültették helyébe cenzori megbízatással Soltész Istvánt, aki a kezdeti keménykedés után elengedte a gyeplőt.

©

Igen valószínűsíthető, hogy a Magyar Nemzet a rendszerváltáskori újabb fénykornak lett áldozata, mivel 1990-ben ádáz küzdelem kezdődött a politikai pártok között a 200 ezres példányszámhoz közelítő lap kizárólagos tulajdonlásárért. Noha végül az Antall-kormány, illetve favoritja, a francia Hersant „győzött”, az újságírósztrájkkal is tarkított külső és belső csatározás nyomán a lapnak jószerével csak a neve maradt a régi, az újraszervezési próbálkozások során vagy a magyar nemzetes hagyományokat köpték szembe, vagy látványos kudarcba torkolltak.

A Magyar Nemzet tradíciójához nem illett a kormánypártiság. A laphoz korábban foggal-körömmel ragaszkodó, ám finnyás ízlésű Antall József a függést lazítandó inkább új lapot gründoltatott Új Magyarország címmel, a különféle ígéretekkel bepalizott franciák pedig szabadulni akartak az egyre ráfizetésesebb és súlytalanabb tulajdonuktól. Az Antall halála utáni miniszterelnök, Boross Péter viszont nem engedte el a „nemzeti kincs” kezét, így az újság állami kézbe, a Hírlapkiadó Vállalathoz került. De csak rövid időre.

1994 tavasza újabb fordulatot eredményezett: az immár jobbra lépegető Fidesz – a győztes MSZP hallgatólagos hozzájárulásával – „bérbeadás” révén kimenekítette a Magyar Nemzetet a Magyar Hirdetőhöz, ezáltal lett első alkalommal tulajdonos (egyharmad részben) Simicska Lajos. Az „államosítási” és „visszaállamosítási” ügyeskedések közepette a lap erkölcsi és szakmai színvonala folyamatosan erodálódott, volt a Princz Gábor vezette Postabanké is, majd 2000-ben a Magyar Nemzetet a Napi Magyarországgal úgy vonták össze, hogy a tíz év alatt majd száz régi munkatársát vesztett lap múltjára rá sem lehetett ismerni.

A lap históriájának újabb paradoxona, hogy a 15 ezres példányszám alá került napilap a G-nap, az Orbán–Simicska-szakítás után kezdett visszatalálni régi hangjára, s noha sok jót nem ígért az, hogy 2016-ban Simicska a Jobbik mögé állt, a lapon ez a feltételezettnél jóval kevésbé érződött, még ha a választás előtti utolsó nagy interjút a Magyar Nemzet Vona Gáborral készítette is.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Nem kell Calgarynak a téli olimpia

Nem kell Calgarynak a téli olimpia

Elkezdődött az ELTE sztrájknapja, CEU-sok és corvinusosok is csatlakoztak

Elkezdődött az ELTE sztrájknapja, CEU-sok és corvinusosok is csatlakoztak

Rendőrök rohanták le Simonka György birtokait, lakását

Rendőrök rohanták le Simonka György birtokait, lakását

Ennél szomorúbb esküvői fotót nehéz elképzelni

Ennél szomorúbb esküvői fotót nehéz elképzelni

Marad a csigatempó a MÁV csigavonalán

Marad a csigatempó a MÁV csigavonalán

Marco Rossi: "Meccsnapon nincsen demokrácia"

Marco Rossi: "Meccsnapon nincsen demokrácia"