Túl sokat foglalkozik Bill Gates a koronavírussal ahhoz, hogy ne legyen gyanús – vélik az összeesküvés-elméletek hívei. Miközben kevés olyan híresség volt, aki az elmúlt években jobban kongatta volna a vészharangot egy várható világjárvány miatt, mint a jótékonyságot és a világ – szerinte üdvözítő – megmentését egy ideje már főállásban űző milliárdos.
George Floyd halála és a rasszizmus elleni tüntetések kihozták a polgárjogi harcost a Forma–1 hatszoros világbajnokából. Lewis Hamilton a saját kollégáival is szeretné megértetni, milyen az, ha a világ minden egyes nap eszébe juttatja az ember bőrszínét.
A szexuális visszaélések áldozatai az elmúlt néhány évben elkezdhettek reménykedni abban, hogy a traumáik nem maradnak következmények nélkül. Aztán jött a pártpolitika, hogy átgázoljon rajtuk. Az idei amerikai elnökválasztás ott szól bele a Me Too mozgalomba, ahol csak kárt tud okozni.
Járvány idején a harcias vezetői hozzáállásból nem feltétlenül következik hatékonyság is. Új-Zéland miniszterelnöke, Jacinda Ardern kedvességre és hatékonyságra építette a koronavírus elleni stratégiáját, és minden jel szerint a szigetországnak nemcsak ellaposítani sikerült a járványgörbét, de meg is szabadult a vírustól. Kérdés, hogy a korlátozások lazításával ez így marad-e.
Ma nemhogy szürreálisnak, egyenesen elképzelhetetlennek tűnik az életünk hírek nélkül. Kilencven évvel ezelőtt viszont a BBC meg merte lépni azt, hogy egy híradót hírek nélkül adjon le. Más világ volt, de volt benne logika.
A Colectiv című román dokumentumfilm húsba vágóan mutatja be, milyen következményei vannak annak, ha a korrupt egészségügy emberéletekkel játszik.