Az új tervezet, mely véget venne az eddigi európai gyakorlatnak, nem törődne az internet megzavarását okozó cselekedetek motivációjával, ezzel pedig bírálói szerint sok esetben a világhálót virtuális játszótérként felfogó fiatalkorúakat bélyegezné bűnözővé. Míg egy autógumi kilyukasztása elsimítható kisebb pénzbírság kifizetésével, ugyanilyen súlyú cselekedet az interneten könnyen börtönbüntetést jelenthet majd a gyermekkalózoknak.
A nyilvánosságra hozott javaslatok kritikusaik szerint nem tesznek különbséget a biztonsági rendszerek réseire rámutatni kívánó, építő jellegű és a rosszindulatú, károkozásra irányuló internetes támadások között, sőt, érvénybe lépésük esetén a figyelemfelkeltő online demonstrációk is az előbbiekkel azonos elbírálás alá eshetnek majd a közeljövőben. A tervezet szerint büntetés járna többek közt minden olyan cselekedetért, ami "megzavarja az információs rendszert", függetlenül a támadás motivációjától. (Információs rendszernek minősülnek a terv szerint a számítógépek, a kézi számítógépek, a mobiltelefonok, a belső és külső hálózatok, beleértve a szervereket és az internetes hálózat működéséhez szükséges infrastruktúrát.) Elsősorban az általános, pontatlan fogalmi meghatározások miatt a jövőben bűncselekménynek minősülhetne például az a február végi online tüntetés is, melynek során az iraki háború ellen tiltakozók emailek, faxok és telefonhívások tízezreivel árasztották el a Fehér Ház és a szenátus információs rendszerét.
A közvélemény és az érdekelt felek bevonása nélkül kidolgozott tervezet 2002 áprilisában került az Európai Unió legfőbb döntéshozó intézménye, a Miniszteri Tanács elé, amely idén március elején jelezte, támogatja a javaslatokat. S bár a miniszterek kiemelték, döntésükkel nem kívánnak a parlamenti határozat elébe menni, elemzők szerint állásfoglalásukkal jelentősen felgyorsították a törvény elfogadásának folyamatát. Az uniós törvényalkotók deklarált célja, hogy minél előbb létrejöjjön egy, a tagállamok különböző jogi szabályozásait felváltó, közösségi szabályozás az internetes bűnözés szankcionálására. Az elgondolás ésszerű: határokon átívelő cselekedetekről lévén szó, a közös szabályozás a legtöbb esetben hatékonyabb fellépést tenne lehetővé. Csakhogy, bár a kontinensen reménykedtek, hogy az egységes szabályok megalkotói okulnak a kérdést már korábban rendező Egyesült Államok sok esetben indokolatlanul kemény szankciókkal fenyegető joganyagának hibáiból (pl. az állami szerverek ellen végrehajtott akciók terrorcselekménynek minősítése), a szigorú uniós tervezet mégis a tengerentúli trendet követi.
A brüsszeli tervezet bírálói nem csak az építő és romboló támadások egybemosása miatt zúgolódnak: szerintük a valódi károkozások megítélésénél és szankcionálásánál sem lenne szabad minden esetben egyértelműen rendelkezni; még ezeknél a romboló jellegű támadásoknál is figyelembe kellene venni a károkozás körülményeit. Az "Anna Kurnyikova" néven hírhedtté vált vírus létrehozója például egy kevés számítástechnikai ismerettel bíró fiatalember volt, aki vírusgenerátor segítségével kreálta a teniszsztár aktfotóit ígérő vírust. A levelet heccből elindító holland ifjú az Egyesült Államok hatályos törvényei szerint akár tíz éves börtönbüntetést is kaphatott volna cselekedetéért, Hollandiában azonban - a mentő körülmények figyelembevételével - csupán 150 óra közhasznú munkára ítélték.