Robert Meyer, a pennsylvaniai Wharton School kutatója kitalált két módszert a fenti megállapítás bizonyítására.
Az elsőnél meghívott néhány embert azzal, hogy vásárolják meg 35 hétre szükséges élelmiszereiket egy virtuális üzletben. Megígérte nekik, hogy ha a vásárlás végén nem költenek többet a tervezettnél, 50 dolláros prémiumot kapnak. Minden résztvevő a leértékelt termékeket kereste és mindnyájan többet költöttek, mintha kényszert éreztek volna arra, hogy elvásárolják a megtakarított összeget. A kísérlet azt is megmutatta, elég egy 20 százalékos leértékelés ahhoz, hogy a felesleges dolgot megvegyék.
A másik kísérletnél meg kellett tervezni egy utazást interneten való előjegyzéssel. Ha a résztvevőknek standard áron ajánlottak egy felső kategóriájú szobát, hajlamosak voltak olyan holmik megvásárlására is, amelyektől eltekinthettek volna (trikók, útikönyvek, csecsebecsék).
A motivációra Meyer három lehetséges választ ad. A gondolat, hogy megtakarítottak, és lehetőség van több dolog vásárlására. Az üzlet légköre befolyásolja a kedélyt, a vevő euforikussá válik, emelkedik a vásárlási kedve. A vásárló az üzletet tudat alatt megszemélyesíti és úgy érzi: ha alacsony árral kedveskednek neki, ezt több vásárlással illik viszonozni.
