A nagy svájci óragyárak érdekeit és piaci részesedését védő szabályozást a szövetség tagjai 87 százalékos arányban szavazták meg, a kisebb gyártók panaszai, sőt, tiltakozása ellenére. Az eddig érvényben volt szabályok szerint az óramű legalább 50 százalékának kellett csak - értékben - svájci gyártmányúnak lennie, az óralapra, a mutatókra, a házra és a karkötőre-szíjra pedig semmilyen korlátozás nem volt.
[[ Oldaltörés: Második oldal ]]
Ez sokat segített a kisebb cégeknek, amelyek így olcsóbb országokban gyártatott alkatrészekből készíthettek "valódi", de mégis olcsóbb svájci órát. A nagyobb - és az árra kevésbé érzékeny luxuspiacot kiszolgáló - óragyárak, köztük a Patek Philippe vagy az Audemars Piguet, azonban régóta szorgalmazták a minőségi felár elérését hosszú távon kikezdő szabályozás megszigorítását.
