© AP

Steve Prentice, a Gartner elemzője múlt hét csütörtökön jelentette ki azt egy sajtónyilatkoztatában, hogy az üzleti szférának meg kellene végre értenie azt, hogy a virtuális világok építésekor elsősorban a dolgozók igényei és nem a felhasznált technológiai bravúrok számítanak. A virtuális világok révén a weboldalakból "webhelyek" lesznek, egy sikeres virtuális jelenlét pedig embereknek köszönhető, nem realisztikus grafikának vagy a valós világot idéző fizikai törvényszerűségeknek, ezek maximum csak az ezt igénylő specifikus közösségek körében érhetnek el sikereket.

A sikertelen projektek nagy részében nem egyértelműek a fejlesztők számára, hogy mik a célok a felépítendő virtuális világokkal, illetve fogalmuk sincsen a potenciális közösség felépítéséről, igényeiről, sőt, sokszor jellegéről sem. Prentice szerint a cégeknek alaposan át kellene gondolniuk stratégiájukat mind a virtuális világokat, mind pedig az internetet illetően, a virtuális világgal kapcsolatban pedig meg kellene jegyezniük azt a tényt, hogy a weboldalak és a háromdimenziós webhelyeket egymás mellett és nem egymás helyett léteznek.

Az ilyen kvázi-háromdimenziós rendszerek nagy előnye az, hogy képesek valós idejű vizuális kommunikációt biztosítani olyan dolgozók között, akik más időzónákban, egymástól távol eső helyeken dolgoznak, ennek révén pedig a videokonferencia-rendszerek tetemes költségeit is csökkenteni lehetne. Egy teljes platformot körülbelül 50 ezer dolláros áron lehet felépíteni, ezek próbaverziói már tizedáron beszerezhetőek, adta hírül az Information Week.

A cégek dönthetnek: vagy az ilyen kész virtuális világokat vásárolják meg maguknak, vagy sajátot hozatnak maguknak létre - esetleg belépnek egy már létezőbe, például a Second Life vagy a There világába. A Gartner becslései szerint 2012-re a cégek 70 százaléka saját virtuális világgal rendelkezik majd: akkorra ugyanis nemcsak az elvárások lesznek kisebbek, hanem már a célok is le lesznek tisztázva.