A bevezetőben említett cikk címek mind érdekesek, ez tény. De nézzünk a dolgok mögé egy kicsit. A „Kerekesszékben Michael Jackson” című írásra klikkelve megtudhatjuk, hogy „Michael Jackson egy kerekesszékben ülve drukkolt ismerősének Las Vegasban egy összharcművészeti tornán.” Ergó, Jackó valóban benne ült ama székben, bár tény, hogy a cím némileg mást takar, mint amiről az írás beszámol. A „Meghalt a milliomos szépségkirálynő” kezdetű RSS cím szintén hatásos, kár, hogy csak egyvalami maradt ki belőle: az illető neve. Meg akarjuk tudni ki az? Hát akkor bizony klikkelnünk kell… Segítünk: a hölgy a kvázi tök ismeretlen Barbara Sears Rockefeller, aki nem azért volt milliomos, mert szépségkirálynő volt, hanem azért mert Rockefeller volt… ráadásul 91 éves volt, szóval szép kort ért meg – éppen ezért inkább az „elhunyt” jelző lett volna ildomos a „meghalt” helyett. Persze mi (Techline) sem vagyunk szentek, volt már, hogy olvasóink szóvá tették egy-egy, általuk túlzónak ítélt címünket. 

Jackó a kerekessszékben, a 91 éves korában elhunyt, valójában ismeretlen celebritás, illetve a további, túlzottan figyelemfelkeltő címek – mind, mind szükségesek, sőt hatásosak is, hiszen „becsábítják” az olvasót egy-egy website-ra. Az újságírók és weboldal-üzemeltetők nem tehetnek mást, alkalmazkodniuk kell a trendhez. De vajon rendjén van ez így?

Rss - jó, nem jó? Nézőpont kérdése...

Az internet hőskorától egészen a 2000-es évek kezdetéig az internetezés, vagy ha úgy tetszik „szörfözés” a következőképpen nézett ki: az olvasónak megvolt a maga kis könyvjelzője, sőt kedvenc oldalainak címét fejből is tudta – a szörfözés abból állt, hogy átnézte kedvenc oldalait, és elolvasta, ami érdekelte (annak címétől függetlenül, többnyire az összefoglaló, szaknyelven „lead” alapján). És persze ott voltak a keresők; ha találtunk egy-egy érdekes oldalt, amit még nem ismertünk, akkor az bekerült a kedvencek közé.

Szerencsére (és néha nagy szerencsétlenségünkre) a technika fejlődik, újabbnál újabb és innovatív megoldások jelennek meg, az internetezés és a tartalomszolgáltatás terén is. Ezek egyike a remek RSS – kényelmes, gyors, kigyűjti nekünk az általunk kedvelt oldalakról a címeket, így mi időt spórolunk, és egy felületen (ezek általában RSS gyűjtő portálok) áttekinthetjük minden reggel a kínálatot. Az RSS tehát segít, gyorsít, kényelmes… és időnként hazudik.

Bizony, az RSS sajnos néha hazudik: illetve nem is az RSS (hiszen ő szegény csak egy protokoll:-) az RSS jellegéből adódóan maguk az oldalak szerkesztői- és írói kénytelenek kicsit „játszadozni” a címekkel. A fenti példáknál maradva, ha ezt látjuk kedvenc hírgyűjtő portálunkon:

„91 éves korában elhunyt Barbara Sears Rockefeller”

… akkor valószínűleg az életben nem fogunk ráklikkelni. Mennyivel jobb, és hatásosabb a „Meghalt a milliomos szépségkirálynő” ugye? Újságírói szempontból igen ügyes „csavar”, sajnos azonban az olvasó számára finoman fogalmazva sem nyújt objektív tájékoztatást. 

Az internet már nem új találmány, a generációs szakadék tehát itt is megjelent. A legújabb kutatások szerint, az új generációs internetezők (jelenlegi 15- és 25 év közötti korosztály) átlagosan hetven százalékkal kevesebb weboldal címét (azaz a közvetlen URL-t) tudják fejből, mint idősebb társaik, ellenben az általuk ismert és használt címek több mint ötven százaléka ilyen-olyan hírgyűjtő (RSS alapú) portál. Ráadásul, a legfiatalabb korosztály (10-18 éves netezők) több mint a fele egyáltalán nem is használ könyvjelzőt (bookmarkot), sőt hét százalékuk azt sem tudja, mi az internetes könyvjelző. Az RSS tehát jött, látott, és győzött: a keresők mellett a második leggyakrabban használt kiindulási és tájékozódási pont lett, a tartalmilag valóban sűrű, és néha nehezen kiismerhető világhálón. 

Új netgeneráció - nem tudják mi a bookmark

Ennek kapcsán azonban kialakulóban van az úgynevezett RSS betegség, amelynek a legfőbb ismertetőjegye, hogy az internetezési idő nagyjából harminc százalékát olyan oldalakon töltjük, amelyeket nem találunk érdekesnek, olyan cikkeket olvasunk (vagy éppen el sem olvassuk őket), amelyek keveset mondanak számunkra, vagy nem az a mögöttes tartalom vár minket (Jackó a kerekesszékben, ugyebár), amire a cím alapján számítottunk. 

Magyarul: az időnket kímélő, és a netezést gyorsító RSS azt eredményezi, hogy feleslegesen internetezünk, olyan oldalakra „pattanunk” be (majd róluk gyorsan ki), ami nem is érdekel minket. Az RSS tehát, ha óvatlanul használjuk, nem hogy időt spórol, hanem éppen ellenkezőleg, időt vesz el tőlünk, internetezőktől. Ezt a jelenséget kezdi (igaz igen lassan) felismerni a szakma, s a kizárólag a hírgyűjtők és az ott megjelent, többnyire „kétesélyes” címek alapján tájékozódó felhasználók szokásait és útvonalát „RSS betegség”-ként aposztrofálta több szakértő is az elmúlt két évben. 

Hogy mi lesz a történet vége, azt még nem tudjuk – talán előbb utóbb szolidabbá válik a helyzet, és egy kicsit több valóságtartalma lesz az RSS címeknek (ne hibáztassuk a szerzőket, nekik az a dolguk, hogy kb. hatvan karakter segítségével olyat írjanak, amire biztos a klikkelés), de valószínűbb, hogy kialakulnak majd a „megbízható” RSS hírgyűjtők, ahol moderálják a tartalmat és a címeket. De az is lehet, hogy az internet sorsa is ugyanaz lesz, mint ami a televízióé: idővel eltűnik az értékes információ és a valóságtartalom, és csupán a szenzációhajhászás, illetve a nézőszám (a net esetében látogatószám) növelése lesz a cél. Bármilyen eszközzel. Reméljük nem így lesz. 

Utóirat: mennyivel jobb lett volna, ha ennek a cikknek az a címe, hogy „Új, gyógyíthatatlan betegség pusztít az internetezők között!”, ugye?

[nconf 2008, „future and feature on the web”, zdn, wired]