Egy mai csúcsgép röpke fél év múlva már csak középkategóriásnak számít, és nem véletlenül számolnak három éves amortizációval a számítógépeknél a vállalatok. Régi és nehezen megválaszolható kérdés, hogy mikor avul el annyira egy asztali vagy notebook PC, hogy már nem érdemes bővíteni, hanem ésszerűbb lecserélni. A válasz számos tényezőtől függ. 
Szerencsés esetben a hardver akár meglepően időálló is lehet. Vannak, akik ma is élvezettel játszanak, dolgoznak a régi C64, Atari, Spektrum, vagy akár eredeti IBM PC gépeiken, amelyek számukra nem múzeumi vagy garázsdíszek, s a bekapcsolás után továbbra is betöltik, futtatják szintén muzeális programjaikat. E ketyerék némelyike majd negyedszázada készült. Az idő vasfoga némelyikbe már alaposan belemart, de még mindig működnek.

Egy legenda: van aki még szereti

Persze ma már a nosztalgiázó hobbistákon kívül szinte senki sem próbál meg ilyen öreg rendszereken dolgozni. Nem mintha nem lehetne - bizonyára még mindig képesek lennénk szövegeket vagy táblázatokat produkálni ezen ősi készülékek segítségével. Egyszerűen csak sokkal könnyebb, gyorsabb és kényelmesebb a modern PC-kkel és szoftverekkel végzett munka.

Az elavulásról beszélve nehéz eldönteni, hogy mi volt előbb, a tyúk (azaz a hardver) vagy a tojás (nevezetesen a szoftver).  Az elemzők ma is vitatkoznak arról, hogy vajon a hardveripart a még kifinomultabb szoftverek iránti igény hajtja, hogy olyan számítógépeket fejlesszenek ki, amelyek elég erősek a modern szoftverek futtatásához és kezeléséhez, vagy az egyre gyorsabb és erősebb számítógépek adják a hajtóerőt a szoftveriparnak ahhoz, hogy olyan programokat állítsanak elő, amelyek képesek kihasználni az összes rendelkezésre álló memóriát és számítási kapacitást.

Amikor megérik a helyzet PC-nk lecserélésére, hasonló helyzet áll elő, mint autónk lecserélésekor. Egyesek évente vagy kétévente cserélik kocsijukat, még akkor is, ha az tökéletesen üzemel, mert számukra csak a legújabb modell az elfogadható, a legjópofább új szolgáltatásokkal. Mások ezzel ellentétben szinte a végtelenségig várnak, amíg autójuk láthatóan kezd elhasználódni, vagy szükségleteik megváltoznak, például a gyerek(ek) miatt már nem jó a kétüléses sportautó, és helyette inkább egy méretesebb, zártterű, légkondis autóra van szükség.  Ugyanígy előfordulhat, hogy a korábban fő tevékenységként végzett egyszerűbb szöveggyártás mellett/helyett új, grafikai felületen végzendő munkafeladatok miatt kell feladnunk régi számítógépünket, amely a szövegalapú munkákhoz nagyon is megfelelt, és egy olyat kell beszereznünk, amely már az erőforrásokat zabáló fotó- és videoszerkesztő és egyéb szoftverek futtatására is megfelel. És persze olyan megátalkodottak is akadnak, akik addig maradnak meg „kipróbált és jó" rendszereik mellett, amíg csak tehetik, akár a hardver folyamatos toldozgatásával. Még mindig találkozunk olyanokkal, bár egyre ritkábban, akik tízenéves gépeiket ma is Windows 98/ME vagy esetenként Windows 95 alatt használják.

Szinte hihetetlen, de még ma is sokan dolgoznak vele

Az analógia természetesen folytatható. Még ma is jók levelezésre az Outlook Express régebbi kiadásai, mivel megjelenésük óta az SMTP és a POP3 nem sokat változott. A webböngészésre egy korábbi böngésző is megteszi, még ha egy kissé körülményesen is, mivel a mai weboldalakat már nem az Internet Explorer 4.0-hoz, vagy a Netscape korai kiadásaihoz optimalizálják, és néhány újabb keletű szolgáltatástól el is kell tekintenünk.
A cégeknél azonban ettől eltérő, néha komolyabb konfliktusokat is okozó kritériumok léteznek pro és kontra, annak eldöntésére, hogy mikor van ideje a hardver- (és szoftver-) park frissítésének és bővítésének. 

Mivel a vállalati környezetben jellemzően sokkal több rendszer van használatban, mint egy családi, otthoni mini hálózatban, egyidejű lecserélésük igen költséges, és egyes esetekben amiatt is szükség lehet a régebbi rendszer megtartására, legalábbis egyes munkahelyeken, mert azok egyedi, speciális felhasználású szoftverek, amelyektől az üzlet függ, nem futnak az újabb hardveren és/vagy az újabb, az új hardverekkel érkező operációs rendszereken.

Természetesen a költség az egyén számára is fontos tényező. Aki nem olyan gazdag, hogy függetlenítse magát a piszkos anyagiaktól, talán nem repes az örömtől, ha évente több tízezer forintot kell költenie „gépparkja” frissítésére. Az autóktól eltérően a használt számítógépeknek alig van valami kereskedelmi értékük, így könnyen szembekerülhetünk azzal, hogy döntenünk kell, vajon évente vagy kétévente veszünk (asztali gép esetén esetleg bővítgetünk) egy új, de kevésbé drága, és így kevésbé erős számítógépet, vagy ennél ritkábban döntünk egy csúcsmodellnek számító erőgép mellett.

Nem mindenki áldoz szívesen csúcsmodellekre

Új számítógép vásárlásakor az autóktól eltérő tanulási görbe figyelhető meg. Míg a gépkocsivezetői tudás könnyedén átvihető az egyik járműről a másikra (egy kevés kivételtől eltekintve, mint az automata és a kézi váltó közötti átállás), egy új számítógép gyakran egy egészen más operációs rendszert jelent, amely lehet, hogy nem úgy fog dolgozni, ahogyan azt régebbi gépünkön megszoktuk.

Az emberi vonatkozásokat folytatva, a kötődésnek is komoly szerepe lehet. Míg egyesek emocionálisan kötődnek autóikhoz, sőt meg sem fordul a fejükben, hogy egy újabb modellre cseréljék le, legtöbbünk boldogan vezetne egy új Mercédeszt, ha azt ajándékba adnák. Számítógépeinkkel sincs ez másként. Ennek ellenére azonban szinte mindenki ismer olyanokat, akik szívesebben használnák továbbra is régi masinájukat, még ha ajándékba kapnának is egy új számítógépet, mert már olyan sok időt töltöttek el számítógépük beállításainak testre szabásával és fínomhangolásával.

A számítógépek még abban is különböznek az autóktól, hogy az egyre újabb és vonzóbb modellek árai évről évre csökkennek. Ez egyike azoknak a pszichológiai faktoroknak, amelyek az irányban hatnak, hogy még akkor is vegyünk egy újat, ha valójában semmi szükségünk nincs a cserére. Nagy üzletnek tűnhet, ha egy ilyen csúcsmodellt a tavalyi árnál jóval olcsóbban lehet megvenni. A gyorsan csökkenő árak azonban az ellenkező irányban is hatnak. Mivel tudjuk, hogy egy fél vagy egy éven belül ugyanaz még olcsóbb lesz, úgy is érezhetjük, hogy sosem jön el az idő a vásárlásra.

Néha ennek ellenére mégiscsak lépni kell, és veszünk egy új rendszert. Olykor ez az idő hirtelen jön el a régi vas meghibásodása miatt. Máskor azt vesszük észre, hogy bővítés nélkül bizonyos dolgokat nem tudunk elvégezni. Lehet, hogy kihoznak egy valóban remek szoftvert, és az csak a legújabb operációs rendszerrel kompatibilis, amely azonban már nem fut meglévő hardverünkön. Vagy egyszerűen a számítógépes feladatok már sokkal tovább tartanak, mint amennyi időt rájuk kívántunk szánni, és egy új rendszer ugyanazt a programot sokkal gyorsabban futtatja.

Bármi is az ok, a felmérések alapján 3-4 évre tehető a személyi számítógépeknek a fogyasztók által becsült átlagos élettartama. Ez természetesen egyáltalán nem jellemző azokra a power userekre, akik nagy valószínűséggel kétévente cserélik vagy bővítik számítógépüket. És a szoftverteszteléssel, szoftverbemutatással és ismertetéssel foglalkozók is arra ítéltettek, hogy évente végezzék el a gépcserét.
Az újdonságvadászok szaladnak megvenni a legújabb hardvereket, amint azok megjelennek. Mások a bevált dolgokat kedvelik, és csak akkor cserélik le PIII-as gépüket, amikor az végleg és visszavonhatatlanul kilehelte a lelkét. Íme a két véglet, amely közé a felhasználók többsége besorolható.