Természetesen az ikonok azok – napjában akár több százszor is rájuk pillantunk (klikkelünk), azután rögtön el is felejtjük őket. Próbáljuk csak meg mindenféle csalás és segítség nélkül felidézni: vajon a számítógépház a pici monitor bal vagy jobb oldalán helyezkedik el a Sajátgép ikonon? 

Az ikonok már több mint harminc éve velünk vannak, mégis alig szentelünk nekik figyelmet; nos, ennek a méltatlan állapotnak ezennel véget vetünk! Lássuk, honnan is indultak, mire elérték jelenlegi, színes-szagos és szemet gyönyörködtető formájukat!

A világ első ikonjai a Xerox Star (1981) rendszerében tűntek fel (igen, ez az a „bizonyos” Xerox, ahonnan Steve Jobs és Bill Gates is ellopta az ablakos operációs rendszer ötletét) – az ikonok 72x72 ppi felbontásúak voltak, és mindegyik egyforma méretű, 72 ppi-s „kockát” töltött ki a kijelzőn. Akkoriban ez volt a maximum – a Xerox ikonjai voltak tehát a világelsők, és akkoriban bizony modern és szép ikonoknak számítottak. Mindez természetesen monokrómban, a színekről 1981-ben még korai lett volna beszélni… Jól megfigyelhető, hogy a „directory” ikon az, amelyből később a Windows 3.0-ban az „alkalmazások” ikon lett, a redmondiak gyakorlatilag nem is változtattak rajta, csak kiszínezték.

1983-ban megérkezett a legendás „Lisa” nevű otthoni számítógép (a világ első, olcsó, otthoni PC-je), rajta Steve Jobs forradalmi (a Xeroxtól lopott, khmm, khmm) rendszerével, ami parancsok és szöveges bevitel helyett, ablakok és ikonok segítségével kényeztette a felhasználót. A Lisa volt az első gép, ahol már feltűnt a Lomtár – mint funkció és mint ikon. A Lisa ikonjai valamivel kisebbek voltak a Xerox-nál látottaktól, lévén a gép felbontása is kisebb volt (akkoriban a gép és a monitor egyben volt, ezen csak a C64 és a PC változtatott). Amúgy a Lisa Lomtár ikonjának félrecsapott kalapja kifejezetten aranyos.

1984-ben megérkezett a Macintosh, rajta a napjainkban már legendás „user interface” művész, Susan Kare által tervezett valóban szép és áttekinthető ikonokkal. A Lomtáron a helyére került a fedél, és megszületett a jellegzetes, mosolygós, Mac-„sajátgép” rajzocska is.

Egy év sem kellett hozzá, és 1985-ben Bill Gates Xeroxnál tett látogatása is megtette a hatását – megérkezett az első Windows, és köszönhetően a szerencsének/véletlennek, no meg az IBM-el kötött hihetetlenül előnyös szerződésnek, lesöpörte a Macintosh-t és minden mást a piacról. A Windows 1.0 ikonjai (és az egész rendszer) monokróm volt, sőt a felbontása is rosszabb volt, mint a Macintosh-nak (jól megfigyelhető, mennyivel durvábbak az ikonok) – érdekesség, hogy a mai napig használt sajátgép ikon már itt is feltűnt.

Szintén 1985-ben érkezett az akkoriban létező legjobb számítógép, az Amiga (a Commodore cég terméke). Színes képe volt, a felbontás pedig az akkori csúcsteljesítmény (320x200, később 640x512 hires-interlace) volt – az operációs rendszer neve „Workbench” (munkaasztal) volt (vajh, honnan is szedhette a Windows az „asztal” kifejezést?), színes ikonok, elképesztő sebességgel nyíló ablakok, és valódi multi-taszking rendszer volt. Az Amiga évtizedekkel megelőzte a saját korát; mai napig érthetetlen, miért tűnt el a piacról. Érdekes, hogy bár a gép grafikája csodás volt, az ikonok a Workbench-ben elég rondára sikerültek, igaz, már színesek voltak.

Még mindig 1985-ben járunk: érkezett az Atari ST, monokróm ablakos rendszer, unalmas, a MAC-től lopott ikonokkal, a kép magáért beszél. Volt azonban egy óriási újítás: az ikonoknak itt már két fázisuk (állapotuk) volt – ha klikkeltünk rajtuk, akkor teljesen más képet mutattak. 1985-ben jelentek meg tehát az első animált ikonok.

Szinte kilógnak a sorból, a mai szemmel is szépnek látszó, 1989-ben megjelent NeXTSTEP (OpenStep) operációs rendszer ikonjai. Eleinte monokróm rendszer volt, később azonban már támogatta a színes kijelzőket is, ekkor készültek az ábrán is látható, meglepően szép, 48x48-as ikonok. Sajnos azonban az operációs rendszer óriási bukás volt (agyonnyomta a Windows, mint ahogyan minden mást is a 80-as 90-es években), így eltűnt a süllyesztőben. Kár érte.

És eljött a nagy nap! 1990, megérkezett minden idők leghíresebb, legismertebb operációs rendszere a Windows 3.0. Sokan máig mint az első Windows rendszert emlegetik, annak ellenére, hogy az 1.0 volt az első. A Win3.0 valóban jó és felhasználóbarát volt, telezsúfolva olyan alkalmazásokkal, mint a PaintBrush (a Paint régi verziója) vagy a fájlkezelő. A Windows diadalmenete innen már töretlen, az ikonokat pedig mindannyian jól ismerjük – fiatalabb olvasók számára azért álljon itt egy kép. Jól látható, hogy a Jegyzettömb, a Súgó vagy az alkalmazások ikonjai alig változtak a későbbi Windows rendszerekben.

1991-ben megjelent a Macintosh7, az első Mac, ahol már színes ikonok voltak, ellentétben a Windows 3.0 harsány, gyerekes színű felületével itt már megfigyelhető a szolid, dizájnos „mac-stílus” – bár a Mac7 ikonjai színesek, mégis inkább szürkés/kékesnek néznek ki.

1993-ben megjelent az OS2, az IBM saját operációs rendszere. Nagyságrendekkel jobb volt, mint a Windows, és kicsivel jobb volt, mint a Mac, mégis hatalmas bukás lett. Hogy miért, annak az okairól oldalakat lehetne írni (a rövid magyarázat a szokásos: a Windows miatt…). Nagyobb gépeken és szervereken azért használták, mivel stabilitása akkoriban messze a legjobbnak számított.  Az OS2 32x32-es, 16 színű ikonjai pedig olyan voltak, mint maga a rendszer: szögletesek, ormótlanok, megbízhatók. 

1994-től 97-ig ismét újabb széria volt forgalomban az Apple boszorkánykonyhájából – a Copland, más néven Mac OS8. A Copland ikonjai hozták be a háromdimenziós (axonometrikus, nem perspektivikus) megjelenítést. 256 színben pompáztak, és valószínűleg ezek voltak a korszak legszebb ikonjai (ha a főnixmadár életű NeXTSTEP-et nem számítjuk). A kis csavarkulcsot és a piros bélyeggel ellátott stilizált borítékot megfigyelve (lásd. Win95 boríték, egy kicsivel lejjebb), realizálhatjuk, hogy a későbbi Windows verziók ikonjai igen sokat profitáltak a Copland megjelenéséből. 

1995-ben megérkezett a Windows 95. Sokat nem is érdemes beszélni róla, a megjelenését mindannyian jól ismerjük. Az első Windows 95 verziókban a 32x32-es ikonok még csak 16 színűek lehettek, de később megjelent a Microsoft Plus!, lehetővé téve a 256 színű ikonok használatát.

A Windows 2000 ikonjai nem sokat változtak ez elődhöz képest, 32x32 vagy 48x48-as méretűek voltak, újdonság volt azonban, hogy már támogatták a 24 bites színmélységet, így jóval finomabb átmenetekre és árnyékolásra volt lehetőség (ez jól megfigyelhető a Lomtáron vagy a Sajátgépen). 

2001-ben érkezett a Mac OSX, földbe döngölve az összes ismert operációs rendszer ikonját. Ó riási, 128x128-as ikonok, 8 bites transparency-maszk (átlátszóság), 24 bites színmélység és csodás dizájn. A szemet gyönyörködtető látványt az „Aqua”, a Mac OSX technikailag nagyon fejlett grafikus felülete tette lehetővé.

Szintén 2001-ben érkezett a Windows XP. Az ikonjait nap mint nap látjuk (kivéve, aki váltott már Vistára). Az XP 48x48-as, több millió színű ikonjai kialakították a jól ismert „XP stílust”, kerek formák, erős színek, a kék szín indokolatlan használata, és persze a perspektivikus, háromdimenziós ábrázolás.

Végül itt tartunk jelenleg: a Vista ikonjai annyira szépek, hogy ezt már valószínűleg nem lehet fokozni. Itt az idő, hogy a GUI dizájnerek (graphical user interface) kitaláljanak valami újat.

Esetleg jöhetnének vissza a retró ikonok, fekete-fehérben? Talán majd a Windows 7-ben. Meglátjuk…  
[források: guidebook, "IRIX Interactive Desktop User Interface Guideline"]