szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Svéd tudósok jöttek rá arra, miként lehet a DNS-láncokat apró optikai kábelekká átalakítani. Az ilyen nano-üvegszálak nemcsak az optikai számítógépekben jelenthetnek majd áttörést, hanem azokban a mesterséges fotoszintézis-rendszerekben is, amikkel a mai napelemeket lehetne helyettesíteni.


Az új "drótok" olyan DNS-láncokból állnak, amelyeknek bizonyos pontjaira kromofórmolekulák kötődnek: ezek a színes vegyületekben fordulnak elő, jelenlétükből az adott anyag színességére lehet következtetni, értelemszerűen képesek a fényt elnyelni és továbbítani. Az így kialakult lánc olyan "fénydrót", amelyhez hasonlót a természeteben az algák esetében figyelhetünk meg: a fotonokat olyan sejtrészek felé továbbítják, amelyek képesek az azokban rejlő apró energiatölteteket hasznosítani.

A kutatásért felelős Bo Albinsson és csapata egy olyan YO nevű kromofórt használt, amely erős affinitást mutat a DNS-molekulák felé és előszeretettel kapcsolódik a láncot felépítő bázisok "létrafokai" közé. Az így kialakuló fénytovábbító láncok pár nanométer átmérőjűek és 20 nanométer hosszúak - ez a méret az, amelyet a mikrochipekkel is össze lehet kötni. A tesztek során az ilyen láncok egyik felét ultraibolya fénnyel világították meg, a fotonok 30 százalékát sikerült is a lánc másik végére eljuttatni.

A gyenge átvitel oka a drót felépítésében keresendő: ezek ugyanis magukat szerelik össze, kvázi önjavítóak: ha egy kromofór megsérül és leszakad, egy másik automatikusan csatlakozik a helyére. Ezért cserébe azonban nem lehet tudni, hogy a kromofórok eredetileg hol is csatlakoznak a DNS-hez: nem biztos, hogy egyenlő távolságra helyezkednek el egymáshoz képest, emiatt nagy lehet a variáció és gyengülhet az átvitel. Ezek miatt a szintetikus molekulák sokkal hasznosabbak lehetnek a módosított DNS-eknél, állíják a svéd kutatók.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!