Eddig mindössze egy helyen, az egyesült államokbeli Montanában fedeztek fel 2005-ben egy földalatti dinoszauruszbúvóhelyet, s az üregben egy felnőtt és két fiatal Oryctodromeus cubicularis csontjait. A leletek korát 95 millió évesnek ítélték a szakemberek - olvasható a BBC hírei között.
Anthony Martin, az atlantai Emory Egyetem paleontológusa, akinek nevéhez a montanai lelet is fűződik, 2007-ben fedezte fel a három odút Melbourne-től 240 kilométernyire, ez év májusában pedig visszatért a helyszínre, hogy tanulmányozza a struktúrákat.

A paleontológus, aki felfedezéséről a Cretaceous Research című szaklapban számolt be, három különálló odúra bukkant, egymástól alig három méteres távolságban. Közülük kettőben a járat csigavonalban mélyült a sziklában, amely egykoron talaj volt. A legnagyobb és a legjobb állapotban lévő egy alagútra emlékeztette, amelynek járata kétszer fordult, mielőtt egy nagyobb üregben végződött volna, összességében hossza 2,1 métert tett ki.

Anthony Martin szerint egy 10 kilogramm súlyú állat kényelmesen elfért benne. A ma élő állatok közül is sokan építenek ilyen rejtekhelyeket, amelyekben a járat "elfordításával" kétféle célt érnek el: megakadályozzák a ragadozókat, hogy beljebb hatoljanak, másrészt állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosítanak.

A paleontológus nem tudja biztosan, miféle teremtmények éltek a föld alatti üregekben 106 millió évvel ezelőtt, de mivel szerkezetük kísértetiesen hasonlít a Oryctodromeus cubicularis Montanában fellelt rejtekhelyére, feltételezi, hogy dinoszauruszokról lehet szó. A térségben sokféle kistermetű ornithopoda (madárlábú, növényevő dinoszaurusz) élt.
Mint a kutató megjegyzi, a mai Ausztrália területe 106 millió évvel ezelőtt közelebb volt a Déli-sarkhoz, mint napjainkban, s az éghajlat meglehetősen zord volt, a föld alatti üregekben viszont a dinoszauruszok átvészelhették a telet.

A lelet "újabb bizonyítékként szolgál arra, hogy a dinoszauruszok bizonyos adaptációs mechanizmusokat voltak kénytelenek kifejleszteni. A sarki dinoszauruszok egyebek közt úgy alkalmazkodtak, hogy a kis testméretű fajok beásták magukat, a föld alatt kivárva a meleg beköszöntét" - magyarázta Anthony Martin.