Mindez óriási segítséget jelenthet a paleontológusoknak és antropológusoknak, akik sokszor megoldhatatlannak tűnő problémákkal szembesülnek a régészeti leletek vizsgálata során. A különféle fosszíliák ugyanis borostyánba vagy sziklába ágyazódnak, ezeket pedig lehetetlen anélkül felnyitni, hogy magát a vizsgálandó anyagot ne sértenénk meg valamilyen formában.
Mindezt úgy kerülhetjük meg, állítja a Discover összeállítása, ha a fosszíliákat tartalmazó anyagtömböket erős, az emberi szervezet számára gyilkos erősségű röntgensugarakkal lőjük meg. Jelenleg a legerősebb ilyen technológia az úgynevezett szinkrotron scanner, ami a normál röntgensugárzásnál trilliószor fényesebb sugárzást tud előállítani. Óriási felbontású képek készíthetőek vele, amelyek összekombinálva teljes és tökéletes háromdimenziós képet adnak a kőbe vagy borostyánba zárt testről.
Az is a CT nagy előnyének számít, hogy képes a vizsgálandó objektumot körbevevő anyag különféle sűrűségeit érzékelni - míg a kórházi röntgenek általában négy ilyen sűrűségi értéket tudnak megkülönböztetni, addig a CT-scannerek száznál is többet. Így mindez nem csupán azt teszi egyszerűvé, hogy keresztülnézhessünk egy kövön, hanem azt is, hogy magáról a fosszíliáról többet tudjunk meg. E precizitás segíthet a kutatóknak, hogy egy 35 millió éves főemlős belső fülének felépítéséből megállapíthassák, maga az állat hogyan mozgott.
A CT-szkeneknek természetesen megvannak a maguk korlátai: csak apró leleteket lehet velük vizsgálni, s körülbelül ötven gép van mindössze a világon, ami ezeket képes lenne elemezni. Egy 100 millió éves darazsat például az European Synchrotron Radiation Facility több mint negyed kilométer széles részecskegyorsítójában tudtak csak megvizsgálni.
