A különleges tengeri férgek egyedei mikroszkópikus lárvaként fejlődnek a mélytengeri sötétben. Amikor egy nagyobb állat tetemére bukkannak a mélyben, ráúsznak annak csontjaira és aprócska szőrökkel borított tapogatókat bocsátanak ki magukból, amelyekkel oxigént nyernek ki a tengervízből, illetve olyan gyökérszerű testrészeket, amelyeken keresztül proteineket és lipideket képesek kinyerni a csontból.

Érdekes módon a kutatók csak nőstény férgeket találtak a vizsgálatok során. Mindezt magyarázhatja az, hogy a nőstény testében élő hímek nem fejlődnek tovább a lárvaállapotból, viszont elég hímivarsejttel rendelkeznek. A kutatók úgy vélik, az egyes férgek életciklusuk végéig ugyanazon állaton, például egy ceten élnek, ha annak csontvázát elfogyasztották, elpusztulnak - ezelőtt pedig elegendő lárvát vagy petét engednek újtukra, hogy újabb állattetemet találhassanak.

A Monterey Bay Akvarisztikai Kutatóintézet evolúcióbiológusa, Robert Vrijenhoek a csontfaló férgeket vizsgálta - 2004 és 2008 között a tenger alatt húzódó Monterey-kanyonba öt bálnatetemet engedtek le, amelyek állapotát pár havonta megvizsgálták. A kutatók 17 különböző csontférget azonosítottak, amelyeket külsejüknél fogva tudtak elkülöníteni egymástól. A BMC Biology szaklapban leírtak szerint a tapogatók színéből vagy mintázatából lehet az egyes fajokat megkülönböztetni. Tudván azt, hogy a férgek DNS-e az idő függvényében miként változik, a kutatók arra is becsléseket tettek, hogy az Osedax férgek mióta népesítik be a tengerek mélyeit: egy becslés szerint 45, egy másik szerint 130 millió évvel ezelőtt jelentek meg a bolygón.