Valószínűleg üzleti okai vannak: próbáljunk meg minél több bevételt generálni, addig, amíg tartós a film körüli „hype” . Éppen ezért a nagyon ütős (blockbuster) filmek játék-átiratait még jóval a film befejezése előtt elkezdik fejleszteni. Sajnos ez a legtöbb esetben meg is látszik a végeredményen, és az Avatar esetében sincsen ez másképp…

Ha esetleg van, aki nem ismerné a filmet: adott egy bolygó (Pandora, érdekes módon ugyanaz a neve, mint a Borderlands bolygójának… vajon ki lopta kitől?), amelyen az őslakosok (Na’vi) és az RDA nevű szervezetbe tömörült katonák harcolnak. Ennél többet elárulni már spoiler lenne, mindenki nézze meg a filmet, érdemes! 

A filmmel ellentétben a játék nem túl korszakalkotó: pár óra után úgy tűnik, a készítők minden energiát és pénzt a grafikába öltek. Ezen a téren sikerült kiemelkedőt alkotni: a játék által megjelenített Pandora, igaz nem olyan elképesztően látványos, mint a filmbeli, de a maga kategóriájában igen szép látványt nyújt. Lebegő hegyek, óriási kreatúrák és elképesztő sci-fi/fantasy-keverék jellemzi a látványt. Sajnos ezzel véget is érte az Avatar pozitívumainak felsorolása…

 A játékban mindkét oldalon harcolhatunk: például egy Abel Ryder újoncot alakítunk az RDA-t választva. A játék ebben az esetben egy sima 3rd person nézetes akciójáték lesz (Gears of Wars utánérzés), ám ha a kék-bőrű őslakosokat választjuk, akkor inkább közelharci fegyverekkel és speciális képességekkel felvértezve fogunk harcolni. Előbbi utat választva a játék olyan jó közepes: megyünk előre, legyilkolunk mindent, majd jöhet a következő pálya. A Na’Vi oldalon játszva már jobban előjönnek a fejlesztés gyerekbetegségei: az őslakosok animációja itt-ott igen bugyuta, és a harc a különböző bunkókkal/íjjakkal a modern technikával felszerelt ellenség ellen, inkább frusztráló, mint érdekes. 

A mostanában divatos szintlépés ebből a játékból sem maradt ki: experience (XP) pontokat kapunk a küldetések teljesítéséért, sajnos azonban a szintlépés és a különböző fejlesztések inkább csak kozmetikai jellegűek, sőt néha egyenesen észrevehetetlenek. Ne várjunk semmi Mass Effect- vagy Borderlands-szintű dolgot. Egy újabb példa arra, hogy ne tegyünk bele egy feature-t egy játékba, csak azért „mert mostanában ez divatos”. A játék nagyjából tizenkét óra alatt végigjátszható (hat óra az egyik oldalon, hat a másikon), ha pedig egyszer végigjátszottuk, nem valószínű, hogy megint nekiesünk, tehát még rövid is.

 A történet elvileg egy prequel (előzmény) a filmhez, azonban meg sem közelíti a film, de még egy B-kategóriás zombi film történetét sem, így a sztoritól ne várjunk katarzist. A küldetések és a feladatok sem különösebben érdekesek. Egy valami miatt mégis érdemes kipróbálni az Avatart, mégpedig a valóban szép grafika miatt. De ne legyenek túl nagy elvárásaink: bár a film klasszikus, elképesztő és kihagyhatatlan, a játék valójában csak egy lövöldözős tucatjáték lett. Sajnos.