Beperelte a római kormányt három olasz kutató. Azt gyanítják, a legmagasabb politikai körökből valaki minden követ megmozgat, hogy megakadályozza az embrionális őssejteket górcső alá vevő kutatások állami támogatását. Legalábbis erre utalt a hónap elején a Nature című tudományos folyóiratban Elisabetta Cerbai farmakológus, a bíróság közbeavatkozásában bízó, a per költségeit saját zsebükből finanszírozó kutatók egyike. Tavalyelőtt Livia Turco akkori egészségügyi miniszter 8 millió eurós büdzsét különíttetett el az őssejtkutatások állami finanszírozására. A pályázati feltételeket idén február 26-án tették közzé. Bár Olaszországban tiltják az őssejttenyészetek – jellemzően a mesterséges megtermékenyítés során fel nem használt embriókból történő – létrehozását, a laboratóriumok más országokból importálhatnak efféle sejtelődöket, szakszóval őssejtvonalakat, és legálisan kísérletezhetnek velük. Éppen emiatt bőszítette fel a már említett farmakológust, valamint Elena Cattaneo neurológust és Silvia Garagna fejlődésbiológust, hogy a kormány csak azokat támogatná, akik például állati őssejtekkel vagy felnőtt emberi sejtelődökkel kísérleteznek, és kizárná az adófizetők pénzére pályázók soraiból a humán embrionális őssejteket használókat.

Christopher Reeve színész a feleségével. Az őssejtkutatások egyik támogatója © AP

A diszkrimináció miatt kipattant botrány közel sem példa nélküli. A politikai megfontolásokból az őssejtkutatókat, különösen az emberi mintákkal kísérletezgetőket idén márciusig szintén meglehetősen szűk korlátok közé szorító Egyesült Államokban például hasonló ügyben jártak el a szövetségi bírák 2001-ben. Az akkori Bush-kormányt a három évvel később elhunyt Christopher Reeve hollywoodi színész és hét amerikai tudós perelte be. A korábban a vásznon Supermant alakító, 1995-ben elszenvedett balesete miatt hátralévő életére kerekes székbe kényszerült sztár azzal vádolta az adófizetők pénzét az emberi sejtelődökkel bíbelődő kutatóktól megtagadó elnököt, hogy visszaveti a hazai tudományos fejlődést, sőt olyan gyógyíthatatlan nyavalyák elleni gyógymódok kifejlesztését gátolja, mint a Parkinson-kór, a cukorbetegség vagy a genetikai okokra, illetve gerincsérülésre visszavezethető bénulás. Az embrionálisőssejt-tenyészetek szövetségi forrásokból való létrehozásának tilalmában az elnök hajthatatlan maradt, de azt engedélyezte, hogy az akkor már létező – zömében épp amerikai magánlaboratóriumokban létrehozott – mintegy hatvan sejtvonallal dolgozó kutatók közpénzt kaphassanak. Barack Obama kormánya végül, dacolva a társadalmi ellenállással, idén tavasszal megnyitotta a szövetségi bőségszarut a humán embrionálisőssejt-kísérletek előtt (HVG, 2009. március 21.). Igaz, a július 7-én jogerőre emelkedett új amerikai törvény annyi megszorítást azért tartalmaz, hogy csak a Nemzeti Egészségügyi Felügyelet (NIH) által előzetesen alkalmasnak ítélt tenyészetekkel lehet dolgozni.

A bőkezűség sem mindenhol bizonyult kifizetődőnek. A dél-koreai kormánynak három éve épp azért gyűlt meg a baja a bírósággal, mert – az olasz és az amerikai vezetéssel ellentétben – minden lehetséges eszközzel támogatta Huang Vu Szuk szöuli állatorvos-kutató őssejtkísérleteit. Ezek eredményeként a tudós fél évtizede azzal lepte meg a világ tudományos lapjai, köztük az egyik legelismertebb, az amerikai Science magazin olvasóit, hogy azt állította: a világon elsőként emberi őssejteket nyert klónozással létrehozott embriókból. A kutatási pénzeket tőle addig sem sajnáló dél-koreai vezetés rögvest neki ítélte az ország legnagyobb, 15 millió dolláros pénzjutalommal járó tudományos díját. Néhány hónappal később azonban kiderült, hogy a sikerre éhes Vu Szuk meghamisította a kutatási eredményeket. A villámgyorsan reagáló politikusok nemcsak a professzori széket húzták ki a megszégyenült állatorvos alól, hanem a korábban neki adományozott díjat is visszavették. A skandalummá lett kísérletekhez a petesejteket adó hölgyek tettestársként mégis a bíróság elé citálták az ország vezetését, aminek az lett a következménye, hogy Dél-Koreában ideiglenesen betiltották az emberi ivarsejtek felhasználásával végzett kutatásokat.

Etikai-vallási-politikai megfontolásokból szigorú törvények korlátozzák Európában az olaszországi mellett például a német, a lengyel vagy az osztrák őssejtkutatókat is. A német laboratóriumokban, egészen tavalyig nemcsak hogy kizárólag külföldi sejtvonalakkal dolgozhattak, de még azok közül is csak a 2002. január 1-je előttiekből válogathattak. Csakhogy a szakemberek régóta kétségbe vonják, hogy ezeket bármilyen orvostudományi célra fel lehet használni, például azért, mert az ezredforduló környékéről származó tenyészetekben az embrionális őssejteket még egerek kötőszöveti sejtjein nevelgették és borjúsavóval táplálták, ezért a mintákban állati eredetű fehérjék is maradhattak. Ráadásul a Petri-csészében mesterségesen fiatalon tartott sejtekben néhány év alatt is nagyon sok kromoszóma-rendellenesség alakul ki. Ehhez hasonló érvek törhették meg a jeget a német parlamentben tavaly nyáron, amikor a Bundestag megszavazta, hogy az importált őssejtvonalak fiatalabbak is lehessenek, így a kutatók ma már a 2007. május 1-je előttiek bármelyikét használhatják.

A magyar kutatók sem hozhatnak létre kedvükre emberi embrionálisőssejt-tenyészeteket, de külföldi importtal az olasz tudósokhoz hasonlóan ők is kísérletezhetnek – foglalta össze a hazai gyakorlatot a HVG-nek az őssejt-biológiával is foglalkozó Sarkadi Balázs akadémikus. Az Európában e tekintetben engedékenyebb országokban viszont, például Dániában, Finnországban, Franciaországban, Svédországban, Belgiumban vagy Nagy-Britanniában a mesterséges megtermékenyítés során fel nem használt embriókból minden további nélkül elkülöníthetnek őssejteket kutatási célokra. Sőt, az angol és a belga tudósok akár létre is hozhatnak később csak kísérletezésre használt emberi embriókat.

BALÁZS ZSUZSANNA