Sven Bacher, a Freiburgi Egyetem munkatársa és csapata kialakítottak egy pontrendszert, amely alapján az állatok gazdaságra és környezetre kifejtett hatását értékelték. Azt vizsgálták, hogy a betolakodók fogyasztanak-e őshonos növényeket, elnyomják-e az őshonos állatokat, illetve milyen károkat okoznak az ország mező- és erdőgazdálkodásának.

A tudósok összesen harmincnégy emlősállatfajt vizsgáltak, amelyek az utóbbi ötszáz évben kerültek Európába, és itt megtelepedtek. Egyrészt kiszámították a Svájcban okozott tényleges károkat, másrészt felbecsülték, hogy milyen pusztítást vihettek végbe az adott fajok egész Európára nézve.

A Bacher és kollégái által a Conservation Biology című szaklapban megjelentetett tanulmány szerint a vándorpatkány, a pézsmapocok és a szikaszarvas mindkét viszonylatban elöl szerepel.

Az eredetileg Közép-Ázsiából származó vándorpatkány (Rattus norvegicus) különösen sok kárt okoz például a gabonakultúrában, illetve megtizedeli a kis rágcsálókat, halakat és madarakat.

Az Észak-Amerikából behurcolt pézsmapocok (Ondatra zibethicus) tönkreteszi a vízi növényzetet, az öntözőrendszereket és a gátakat.

A kelet-ázsiai szikaszarvas (Cervus nippon) elsősorban az erdei ültetvényekben visz végbe pusztítást. A kutatók a szürkemókust és a mosómedvét is különösen veszélyesnek találták Svájc számára.