szerző:
techline.hu
Tetszett a cikk?

Bár Xboxon már megjelent, mi, PC-sek még nem tehettük rá a kezünket a legújabb Tomb Raider epizódra. Egészen tegnapig.

 Bár Xboxon már megjelent, mi, PC-sek még nem tehettük rá a kezünket a legújabb Tomb Raider epizódra. Egészen tegnapig.

A haldokló sorozatot sikeresen mentette meg a Crystal Dynamics a 2006-ban megjelent „Tomb Raider: The Legend” c. remek kis játékkal. A játék meglepően jól fogyott (sőt a mai napig veszik, mint a cukrot), a cég szeretettel és gondoskodással nyúlt hozzá az előző években már haldokló franchise-hoz, Lara ismét feltámadt. Nem is volt megállás: elkészült az eredeti, ősrégi Tomb Raider remake-je, modern köntösben (Anniversary címmel), végül tavaly megjelent a már nem annyira kiemelkedő, de még mindig nagyon jó kis játéknak számító Underworld, ami nem mellesleg Tomb Raider rajongóvá varázsolta a Techline stáb minimum felét. Utóbbiról részletes tesztünk itt olvasható.

 Három epizóddal később, a Crystal Dynamics érezte, hogy ismét újítani kell: ha nem történik valami változás, szegény Lara megint hullámvölgybe kerülhet, Kitaláltak hát egy merészet. Mondhatni, elképesztően merészet. Az jutott ugyanis a kreatívok eszébe, hogy mi lenne, ha ezúttal nem „háromdében” irányíthatnánk kedvenc kalandornőnket, hanem amolyan retró, ősrégi izometrikus/felülnézetes játékot készítenének?

Lara baba és az ódivatú izmoetrikus nézet... jó ez?

Első hallásra egy üzleti öngyilkosságnak hangzik az ötlet: visszatérni a tíz (húsz?) évvel ezelőtti grafikai megvalósításhoz? A rajongók is kételkedve fogadták a hírt: hogyan lesz ebből élvezetes, érdekes játék, ha csak egy mákszemnyi „mini-Larát” irányíthatunk felülnézetből?

 Nos, tegnap eljött a nagy nap: a Steam „kilakatolta” a Lara Croft – Guardian Of Light névre hallgató legújabb „tombréjdert”. Mi pedig bőszen ráböktünk a vásárlás ikonra, és kíváncsian vártuk, mit tudott kihozni a fejlesztő, ebből a modern-retró egyvelegből?

A letöltéssel/telepítéssel és hasonlókkal szokás szerint most sem volt gond, nem véletlenül mondjuk mindig, hogy a Steam egy játékos számára hatalmas áldás – pár perc alatt feltelepült a játék, és máris indulhatott a kaland.

 A játék elindítása után az első, amit észreveszünk majd, hogy igaz, hogy ez kérem itt nem 3D, hanem amolyan felülnézetes-jó öreg-Diabló-látószög, a látvány azonban egyáltalán nem retró vagy idejétmúlt. A Guardian Of Light ugyanis szép, mi több csodaszép. Ez persze nem meglepő: az igen látványos Underworld módosított motorja dübörög alatta, ráadásul egy kis csalás is van a dologban (jól tudják ezt a játékfejlesztők): ugyanis minél „messzebbről” látunk egy texturát, az annál szebb lesz, és mivel most madártávlatból játszunk, az összhatás igen kellemes.   

A grafikára nem lesz panaszunk

A látványra tehát nem lehet panasz: az idejétmúlt nézőpont ellenére van minden, amire csak szükség lehet: fizika, robbanások, fények, árnyékok, emellett igényesen és részletesen kivitelezett pályák.

Maga az irányítás az első pár percben nagyon furcsa lehet, főleg, ha valaki nem játszott még ilyen felülnézetes játékkal vagy egyéb modern-platform gyöngyszemekkel. A kamera fix, még nagyítani sem tudunk (sajnos ezúttal nem csodálhatjuk közelről főhősnőnk idomait, ez le is von a játék vizuális értékéből). Pár perc játék után azonban meglepve tapasztaljuk, hogy úgy irányítjuk a képernyőn szaladgáló mákszemnyi Lara-babát, mintha mindig ezt csináltuk volna. A fejlesztők nagyon jó munkát végeztek, az egér-billentyűzet kombóval tökéletesen megoldhatók még a legakrobatikusabb mutatványok is, és a Tomb Raider széria leggyengébb láncszeme, a harc (és lövöldözés) is jól sikerült: megkockáztatom, hogy a legjobb és legélvezetesebb csatározásokat élhetjük át a sorozat történetében, retró-kameraállás ide, vagy oda. Ráadásul nincs töltés: minden pálya egyben van, lemezről streameli be magát, szóval semmi sem akasztja meg az akciót.

Extrák és egyéb bónuszok tömkelege

A történetet nem akarjuk spojlerezni (nem egy nagy eresztés, a szokásos relikviás-misztikus vonal), érezhetően ezúttal nem a történetre vagy a narratív elemekre hegyezték ki a dolgot, inkább az akció és a fejtörők dominálnak.

 A legnagyobb újítás, hogy ezúttal két szereplő körül forog a játék – Lara és társa, a maja harcos, Totec a főszereplők. Egyjátékos módban természetesen kedvenc kincsvadászunkat irányítjuk, az igazi móka azonban multiplayerben indul: ekkor két játékos oldja meg a fejtörőket/pályákat, az egiyk Larával, a másik pedig az igen karakteres maja harcost, Totecet irányítva segít neki. Ez egy elég nagy újítás, a Tomb Raider játékokban eddig sosem volt semmilyen többjátékos opció. Ez a kooperatív mód nagyon jól sikerült (talán még jobb is, mint maga az alapjáték) – a fejtörők élvezetesebbek, minden megoldáshoz két ember kell, és a csaták is sokkal dinamikusabbak.  

A játék (valószínűleg, mivel egy ún. „download only title”, azaz csak letölthető verzióban forgalmazzák) elég rövid, ha nekiesünk, négy-hat óra alatt végezhetünk, a Tomb Raider játékok azonban mindig a magas újrajátszhatósági értékről voltak híresek. Nincs ez másként a legújabb rész esetében sem: ezerféle „challenge” (kihívás, feladat), gyűjtögetnivaló, extra fegyverek és új ruhák Ms. Croftnak – ha mindennel végezni akarunk, három-négyszer végig kell tolnunk az összes pályát. Nem is beszélve arról, hogy a kooperatív mód szinte megunhatatlan – rengeteg kísérletezésre és közös mókázásra számíthatunk. A viszonylag rövid játékidő tehát nem vészes, hiszen rengeteg tartalommal zsúfolták tele a játékot.   

Lara Croft miniatűr verziója felülnézetből - érdekes módon beválik...

 A Crystal Dynamics merész húzása bevált: a Guardian Of Light nagyon kellemes, látványos és sokszor újrajátszható darabja lett a sorozatnak. Lara Croft rajongóknak kötelező, de az akciójátékok kedvelői, sőt még a „mindent háromdében akarok” fanatikusok is bátran tehetnek vele egy próbát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!