szerző:
Hernádi Levente

A csernobili katasztrófához kiküldött fotóriporterek egészségüket és életüket is kockáztatva készítették az első felvételeket a robbanás helyszínéről. A legveszélyesebb zónákat megjárt fotósok gyakran a semmiért kockáztatták életüket: filmjeik a sugárzás hatására használhatatlanná váltak, vagy a cenzúra miatt soha nem jelenhettek meg. Négy fotós története a csernobili katasztrófáról.

Az első kép a katasztrófáról két héttel a robbanás után, május 12-én jelent meg a Pravda című szovjet napilapban. A fotót három nappal korábban készítette Vologyimir Repik, a lap fotóriportere. Repik felvételei voltak az elsők, de nem ő volt az első fotóriporter, aki életét kockáztatva próbálta dokumentálni a katasztrófát.
Vologyimir Repik a helikopterben
©

Repik előtt Igor Kosztyin, a Novosztyi hírügynökség fotósa volt az első, néhány nappal a robbanás után, aki megpróbált fotókat készíteni a sérült reaktorról. Kosztyin engedély nélkül közelítette meg a veszélyzónát, egy katonai helikopter fedélzetén sikerült közel kerülnie a helyszínhez.

A hadsereg csapatszállító gépeit igyekeztek ugyan a speciális helyzethez átalakítani: a fém padlókat ólomra cserélték, a nyílások mentén megerősítették a szigetelést, de a gépek belsejében a sugárzás mértéke így is többszöröse volt az egészségkárosodás nélkül elviselhetőnek.

Kosztyin így emlékszik vissza első próbálkozására:

"Ötven méterre lebegtünk a sérült reaktor felett, mikor a pilóta felkiáltott: 250 röntgen! - Kinyitottam az ablakot, és fotózni kezdtem. Ez hülye ötletnek bizonyult. A képek teljesen feketék lettek."

©

Kilenc nappal később újra próbálkozott, és két másik fotóssal együtt sikerült engedélyt kapniuk, hogy gyalogosan is megközelíthessék a területet. Valerij Zufarovval és Vologyimir Repikkel együtt ólomruhában és speciális ólomdobozokba szerelt fényképezőgéppel csatlakozhattak "likvidátorok" egy csoportjához, akik életveszélyesen közel dolgoztak a reaktorhoz.

Igor Kosztyin ólomruhában...
©

A felrobbant négyes blokk fölötti tetőről fotózhattak, ahol a sugárzás mértéke elérte az 1500 röntgent óránként. A tetőre érve húsz másodpercük volt felvételeket készíteni, tovább már védőfelszerelésben sem tartózkodhattak a különösen veszélyes platformon.

Mellettük dolgoztak a reaktor romjaihoz vezényelt katonák, akik nyolcfős csoportokban váltották egymást. Egy csoport negyven másodpercig dolgozott a tetőn, ennyi idejük volt rá, hogy ólomruhában felmásszanak a lépcsőn, felkapjanak egy ásót, és elkezdjenek lapátolni. Egy munkás 3-4 lapátnyi földet tudott a reaktor tetején tátongó lyukba szórni.

"Arra emlékszem, ahogy a rádión számoltak nekem. Egy, kettő, három... Nekem pedig gyorsan kellett fotóznom. Ahogy elhangzott a húsz, azonnal el kellett indulnom lefele. Ez volt a legveszélyesebb zóna."

"Félni csak később kezdtem."

... és 25 évvel később, kijevi otthonában. Kezében egy felvétel, melyet a négyes reaktor melletti tetőn készített a likvidátorokról.
©

A Csernobilban dolgozó három fotóriporter közül már csak a 74 éves Kosztyin és a 65 éves Repik élnek. Valerij Zufarov 1993-ban halt meg, a sugárzás hatására kialakult betegsége következtében. Hármuk közül ő került legközelebb a sérült reaktorhoz: alig 25 méterről fotózott egy helikopterből.

Kosztyin és Repik sem úszták meg komoly egészségkárosodás nélkül a csernobili munkájukat. Mindketten áttételes daganatok sorozata miatt kerültek újra és újra kórházba.

Annak ellenére, hogy az első fotót publikáló Repik számára a képe komoly szakmai elismerést hozott, a fotós nem büszke munkájára: "Ha ma kiküldenének, hogy csináld meg ezt, biztosan nem mennék. Túl könnyen lehetett ott értelmetlen halált halni."

Rajtuk kívül az erőmű alkalmazottja, Anatolij Raszkazov is készített felvételeket a romokról. Az erőmű hivatalos fotósaként ő volt az első a helyszínen, már a robbanás napján készített fotókat a károkról. A filmet megpróbálta azonnal továbbítani a balesetet vizsgáló bizottságoknak, azonban a szovjet rendőrség elkobozta a nyersanyagot.

Az egészsége árán készített képek közül csak kettőt publikáltak, 1987-ben, a fotós megnevezése nélkül. Raszkazov tavaly halt meg, szintén daganatos betegség következtében.

Anatolij Rasszkazov a csernobili erőműnél, két hónappal a robbanás előtt
©

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szegő Iván Miklós Tech

Csernobili rémtörténet: a hallgatag Teller és az öngyilkos fővizsgáló

Talán sosem tudjuk meg pontosan, mi történt huszonöt évvel ezelőtt Csernobilban, ez azonban az atomipar és a Szovjetunió sajátosságaiból fakad. Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni a rendelkezésre álló információkat a történelem első 7-es besorolású - azaz a legsúlyosabb kategóriába tartozó - atomerőmű-balesetéről.

Nagyítás

Csernobilt visszafoglalta a természet – Nagyítás-fotógaléria

1986. április 26-án a csernobili atomerőmű 4-es reaktorának felrobbanásával bekövetkezett az emberiség eddigi legnagyobb nukleáris katasztrófája. Pripjaty városát és az erőmű 30 km-es körzetét teljesen evakuálták, körülbelül 200 ezer embernek kellett elhagynia otthonát. A sugárzás nagy része a mai Fehéroroszországot érte, de a radioaktív hulladék elérte Európát és az Egyesült Államok keleti részét is. A 30 km-es zóna 25 évig szigorúan őrzött, lezárt terület volt, amit a 2011. április 26-ai évfordulóra terveznek megnyitni az idegenforgalom számára az ukrán hatóságok. Balogh Zoltán fotóriportja.

Nagyítás

Kik laknak ma a csernobili erőmű környékén? – Nagyítás-fotógaléria

Ditytkiben, a csernobili zóna határától alig 500 méterre fekvő, 600 lelkes faluban járt Kallos Bea, az MTI fotóriportere. Ditytki egykor a környék leggazdagabb települése volt, kiváló termőföldje miatt. A katasztrófa óta a helyiek nem tudják eladni terményeiket, telkeik, házaik elértéktelenedtek. A lakosság jelentős része nyugdíjas, az aktív lakosok az erőműben dolgoznak. A helybéliek 1986. április 26-án a faluból látták az égő erőművet, de a hatóságok azt mondták nekik, hogy a 20 km-re fekvő Pripjatyban csak egy raktár ég. A falu lakói havonta 2,1 ukrán grínát (kb. 450 forint) kapnak az államtól, hogy biztonságos élelmiszereket tudjanak vásárolni.)

Szegő Iván Miklós Tech

Csernobil, 1986: együtt olvadt a reaktorral a magyar sajtó hitele

Az 1986. április 26-ai csernobili reaktorbaleset máig nem teljesen tisztázott körülmények között történt. A korabeli magyar napilapok az amúgy is nehezen felderíthető eseményeket ködösítve tálalták. Később a nyugati lapok ellen kezdtek vádaskodni, végül pedig következett a fájdalmas, de még akkor is csak részleges beismerés a szörnyű eseménysorról.

Erdogan: Ankara soha nem köt tűzszünetet Szíriában

Erdogan: Ankara soha nem köt tűzszünetet Szíriában

Az ellenzéki pártok lassan kijózanodnak, és már egymás mozgását sasolják

Az ellenzéki pártok lassan kijózanodnak, és már egymás mozgását sasolják

Détári Lajost ittas vezetésen érték

Détári Lajost ittas vezetésen érték

Trump szankciókkal fenyegetett, ha nem lesz sikeres az amerikai alelnök ankarai tárgyalása

Trump szankciókkal fenyegetett, ha nem lesz sikeres az amerikai alelnök ankarai tárgyalása

Halottá nyilvánították, nem tud hazatérni egy magyar férfi Amerikából

Halottá nyilvánították, nem tud hazatérni egy magyar férfi Amerikából

A Lungo Drom-ellenes koalíció zárhatja le a Farkas Flórián-féle korszakot a roma önkormányzatiságban

A Lungo Drom-ellenes koalíció zárhatja le a Farkas Flórián-féle korszakot a roma önkormányzatiságban