A csernobili katasztrófához kiküldött fotóriporterek egészségüket és életüket is kockáztatva készítették az első felvételeket a robbanás helyszínéről. A legveszélyesebb zónákat megjárt fotósok gyakran a semmiért kockáztatták életüket: filmjeik a sugárzás hatására használhatatlanná váltak, vagy a cenzúra miatt soha nem jelenhettek meg. Négy fotós története a csernobili katasztrófáról.
Repik előtt Igor Kosztyin, a Novosztyi hírügynökség fotósa volt az első, néhány nappal a robbanás után, aki megpróbált fotókat készíteni a sérült reaktorról. Kosztyin engedély nélkül közelítette meg a veszélyzónát, egy katonai helikopter fedélzetén sikerült közel kerülnie a helyszínhez.
A hadsereg csapatszállító gépeit igyekeztek ugyan a speciális helyzethez átalakítani: a fém padlókat ólomra cserélték, a nyílások mentén megerősítették a szigetelést, de a gépek belsejében a sugárzás mértéke így is többszöröse volt az egészségkárosodás nélkül elviselhetőnek.
Kosztyin így emlékszik vissza első próbálkozására:
"Ötven méterre lebegtünk a sérült reaktor felett, mikor a pilóta felkiáltott: 250 röntgen! - Kinyitottam az ablakot, és fotózni kezdtem. Ez hülye ötletnek bizonyult. A képek teljesen feketék lettek."
Kilenc nappal később újra próbálkozott, és két másik fotóssal együtt sikerült engedélyt kapniuk, hogy gyalogosan is megközelíthessék a területet. Valerij Zufarovval és Vologyimir Repikkel együtt ólomruhában és speciális ólomdobozokba szerelt fényképezőgéppel csatlakozhattak "likvidátorok" egy csoportjához, akik életveszélyesen közel dolgoztak a reaktorhoz.
A felrobbant négyes blokk fölötti tetőről fotózhattak, ahol a sugárzás mértéke elérte az 1500 röntgent óránként. A tetőre érve húsz másodpercük volt felvételeket készíteni, tovább már védőfelszerelésben sem tartózkodhattak a különösen veszélyes platformon.
Mellettük dolgoztak a reaktor romjaihoz vezényelt katonák, akik nyolcfős csoportokban váltották egymást. Egy csoport negyven másodpercig dolgozott a tetőn, ennyi idejük volt rá, hogy ólomruhában felmásszanak a lépcsőn, felkapjanak egy ásót, és elkezdjenek lapátolni. Egy munkás 3-4 lapátnyi földet tudott a reaktor tetején tátongó lyukba szórni.
"Arra emlékszem, ahogy a rádión számoltak nekem. Egy, kettő, három... Nekem pedig gyorsan kellett fotóznom. Ahogy elhangzott a húsz, azonnal el kellett indulnom lefele. Ez volt a legveszélyesebb zóna."
"Félni csak később kezdtem."
A Csernobilban dolgozó három fotóriporter közül már csak a 74 éves Kosztyin és a 65 éves Repik élnek. Valerij Zufarov 1993-ban halt meg, a sugárzás hatására kialakult betegsége következtében. Hármuk közül ő került legközelebb a sérült reaktorhoz: alig 25 méterről fotózott egy helikopterből.
Kosztyin és Repik sem úszták meg komoly egészségkárosodás nélkül a csernobili munkájukat. Mindketten áttételes daganatok sorozata miatt kerültek újra és újra kórházba.
Annak ellenére, hogy az első fotót publikáló Repik számára a képe komoly szakmai elismerést hozott, a fotós nem büszke munkájára: "Ha ma kiküldenének, hogy csináld meg ezt, biztosan nem mennék. Túl könnyen lehetett ott értelmetlen halált halni."
Rajtuk kívül az erőmű alkalmazottja, Anatolij Raszkazov is készített felvételeket a romokról. Az erőmű hivatalos fotósaként ő volt az első a helyszínen, már a robbanás napján készített fotókat a károkról. A filmet megpróbálta azonnal továbbítani a balesetet vizsgáló bizottságoknak, azonban a szovjet rendőrség elkobozta a nyersanyagot.
Az egészsége árán készített képek közül csak kettőt publikáltak, 1987-ben, a fotós megnevezése nélkül. Raszkazov tavaly halt meg, szintén daganatos betegség következtében.
Úgy tűnik, kudarcba fullad a kormány hónapok óta tartó küzdelme, hogy betiltsa a Pride felvonulást. A hatalom szerint tiltott rendezvény, a szélsőségesek próbálják akadályozni. A HVG élő közvetítésa a 30. Budapest Pride-ról.
A tiltottá lett Pride üzenete aktuálisabb, mint valaha.
A Tisza Párt elnöke úgy nyilvánult meg félreérthetetlenül a Pride-ról, hogy le sem írta a rendezvény nevét.
Az indoklás szerint azért, mert nem fellebbeztek a tiltás ellen, de a szervező főváros szerint nem is kell engedély.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
Mindenki azt találgatja, hogyan alakul a szombati Pride. Nemzetközi lapszemle.
A többi uniós ország megvan Orbán nélkül is, legalábbis egy bizonyos pontig.
A miniszterelnök szerint a rend nem magától jön létre, azt először meg kell teremteni aztán pedig megvédeni.
Ne egye meg a francia joghurtot.
Trükköznek a számokkal a gyermekvédelemben.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast új adásában.
