szerző:
Hernádi Levente

A csernobili katasztrófához kiküldött fotóriporterek egészségüket és életüket is kockáztatva készítették az első felvételeket a robbanás helyszínéről. A legveszélyesebb zónákat megjárt fotósok gyakran a semmiért kockáztatták életüket: filmjeik a sugárzás hatására használhatatlanná váltak, vagy a cenzúra miatt soha nem jelenhettek meg. Négy fotós története a csernobili katasztrófáról.

Az első kép a katasztrófáról két héttel a robbanás után, május 12-én jelent meg a Pravda című szovjet napilapban. A fotót három nappal korábban készítette Vologyimir Repik, a lap fotóriportere. Repik felvételei voltak az elsők, de nem ő volt az első fotóriporter, aki életét kockáztatva próbálta dokumentálni a katasztrófát.
Vologyimir Repik a helikopterben
©

Repik előtt Igor Kosztyin, a Novosztyi hírügynökség fotósa volt az első, néhány nappal a robbanás után, aki megpróbált fotókat készíteni a sérült reaktorról. Kosztyin engedély nélkül közelítette meg a veszélyzónát, egy katonai helikopter fedélzetén sikerült közel kerülnie a helyszínhez.

A hadsereg csapatszállító gépeit igyekeztek ugyan a speciális helyzethez átalakítani: a fém padlókat ólomra cserélték, a nyílások mentén megerősítették a szigetelést, de a gépek belsejében a sugárzás mértéke így is többszöröse volt az egészségkárosodás nélkül elviselhetőnek.

Kosztyin így emlékszik vissza első próbálkozására:

"Ötven méterre lebegtünk a sérült reaktor felett, mikor a pilóta felkiáltott: 250 röntgen! - Kinyitottam az ablakot, és fotózni kezdtem. Ez hülye ötletnek bizonyult. A képek teljesen feketék lettek."

©

Kilenc nappal később újra próbálkozott, és két másik fotóssal együtt sikerült engedélyt kapniuk, hogy gyalogosan is megközelíthessék a területet. Valerij Zufarovval és Vologyimir Repikkel együtt ólomruhában és speciális ólomdobozokba szerelt fényképezőgéppel csatlakozhattak "likvidátorok" egy csoportjához, akik életveszélyesen közel dolgoztak a reaktorhoz.

Igor Kosztyin ólomruhában...
©

A felrobbant négyes blokk fölötti tetőről fotózhattak, ahol a sugárzás mértéke elérte az 1500 röntgent óránként. A tetőre érve húsz másodpercük volt felvételeket készíteni, tovább már védőfelszerelésben sem tartózkodhattak a különösen veszélyes platformon.

Mellettük dolgoztak a reaktor romjaihoz vezényelt katonák, akik nyolcfős csoportokban váltották egymást. Egy csoport negyven másodpercig dolgozott a tetőn, ennyi idejük volt rá, hogy ólomruhában felmásszanak a lépcsőn, felkapjanak egy ásót, és elkezdjenek lapátolni. Egy munkás 3-4 lapátnyi földet tudott a reaktor tetején tátongó lyukba szórni.

"Arra emlékszem, ahogy a rádión számoltak nekem. Egy, kettő, három... Nekem pedig gyorsan kellett fotóznom. Ahogy elhangzott a húsz, azonnal el kellett indulnom lefele. Ez volt a legveszélyesebb zóna."

"Félni csak később kezdtem."

... és 25 évvel később, kijevi otthonában. Kezében egy felvétel, melyet a négyes reaktor melletti tetőn készített a likvidátorokról.
©

A Csernobilban dolgozó három fotóriporter közül már csak a 74 éves Kosztyin és a 65 éves Repik élnek. Valerij Zufarov 1993-ban halt meg, a sugárzás hatására kialakult betegsége következtében. Hármuk közül ő került legközelebb a sérült reaktorhoz: alig 25 méterről fotózott egy helikopterből.

Kosztyin és Repik sem úszták meg komoly egészségkárosodás nélkül a csernobili munkájukat. Mindketten áttételes daganatok sorozata miatt kerültek újra és újra kórházba.

Annak ellenére, hogy az első fotót publikáló Repik számára a képe komoly szakmai elismerést hozott, a fotós nem büszke munkájára: "Ha ma kiküldenének, hogy csináld meg ezt, biztosan nem mennék. Túl könnyen lehetett ott értelmetlen halált halni."

Rajtuk kívül az erőmű alkalmazottja, Anatolij Raszkazov is készített felvételeket a romokról. Az erőmű hivatalos fotósaként ő volt az első a helyszínen, már a robbanás napján készített fotókat a károkról. A filmet megpróbálta azonnal továbbítani a balesetet vizsgáló bizottságoknak, azonban a szovjet rendőrség elkobozta a nyersanyagot.

Az egészsége árán készített képek közül csak kettőt publikáltak, 1987-ben, a fotós megnevezése nélkül. Raszkazov tavaly halt meg, szintén daganatos betegség következtében.

Anatolij Rasszkazov a csernobili erőműnél, két hónappal a robbanás előtt
©

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szegő Iván Miklós Tech

Csernobili rémtörténet: a hallgatag Teller és az öngyilkos fővizsgáló

Talán sosem tudjuk meg pontosan, mi történt huszonöt évvel ezelőtt Csernobilban, ez azonban az atomipar és a Szovjetunió sajátosságaiból fakad. Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni a rendelkezésre álló információkat a történelem első 7-es besorolású - azaz a legsúlyosabb kategóriába tartozó - atomerőmű-balesetéről.

Nagyítás

Csernobilt visszafoglalta a természet – Nagyítás-fotógaléria

1986. április 26-án a csernobili atomerőmű 4-es reaktorának felrobbanásával bekövetkezett az emberiség eddigi legnagyobb nukleáris katasztrófája. Pripjaty városát és az erőmű 30 km-es körzetét teljesen evakuálták, körülbelül 200 ezer embernek kellett elhagynia otthonát. A sugárzás nagy része a mai Fehéroroszországot érte, de a radioaktív hulladék elérte Európát és az Egyesült Államok keleti részét is. A 30 km-es zóna 25 évig szigorúan őrzött, lezárt terület volt, amit a 2011. április 26-ai évfordulóra terveznek megnyitni az idegenforgalom számára az ukrán hatóságok. Balogh Zoltán fotóriportja.

Nagyítás

Kik laknak ma a csernobili erőmű környékén? – Nagyítás-fotógaléria

Ditytkiben, a csernobili zóna határától alig 500 méterre fekvő, 600 lelkes faluban járt Kallos Bea, az MTI fotóriportere. Ditytki egykor a környék leggazdagabb települése volt, kiváló termőföldje miatt. A katasztrófa óta a helyiek nem tudják eladni terményeiket, telkeik, házaik elértéktelenedtek. A lakosság jelentős része nyugdíjas, az aktív lakosok az erőműben dolgoznak. A helybéliek 1986. április 26-án a faluból látták az égő erőművet, de a hatóságok azt mondták nekik, hogy a 20 km-re fekvő Pripjatyban csak egy raktár ég. A falu lakói havonta 2,1 ukrán grínát (kb. 450 forint) kapnak az államtól, hogy biztonságos élelmiszereket tudjanak vásárolni.)

Szegő Iván Miklós Tech

Csernobil, 1986: együtt olvadt a reaktorral a magyar sajtó hitele

Az 1986. április 26-ai csernobili reaktorbaleset máig nem teljesen tisztázott körülmények között történt. A korabeli magyar napilapok az amúgy is nehezen felderíthető eseményeket ködösítve tálalták. Később a nyugati lapok ellen kezdtek vádaskodni, végül pedig következett a fájdalmas, de még akkor is csak részleges beismerés a szörnyű eseménysorról.

Súlyos megszorítások a Budapesti Fesztiválzenekarnál a tao-támogatás megszűnése miatt

Súlyos megszorítások a Budapesti Fesztiválzenekarnál a tao-támogatás megszűnése miatt

Marie Kondo online boltot nyitott

Marie Kondo online boltot nyitott

Meghekkelték a Disney+ előfizetőit, már árulják a bejelentkezési adatokat

Meghekkelték a Disney+ előfizetőit, már árulják a bejelentkezési adatokat

Minden napra jut legalább egy tömeglövöldözés az Egyesült Államokban

Minden napra jut legalább egy tömeglövöldözés az Egyesült Államokban

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Tűzparancsot kaphatnak a rendőrök Hongkongban

Tűzparancsot kaphatnak a rendőrök Hongkongban