A sötét lelkű hiphopmogul partijain fehér volt a kötelező viselet
Zenei mogulból elítélt bűnöző lett Sean Combs, az egykori hiphopkirály, aki zűrös ügyei ellenére magabiztosan hitte, hogy érinthetetlen.
Szerencsére egyik sem lett, így magyarul is csak mint „email” hivatkozunk rá – hála istennek!
Szerencsére egyik sem lett, így magyarul is csak mint „email” hivatkozunk rá – hála istennek! A drótposta ugyanis röhejes (nem is dróton megy!), a villámposta pedig nem is igazán érthető; legalábbis mi valahogy a villámcsapásra asszociálunk belőle. Eredeti angol neve „electronic mail”, azaz elektronikus levél; érdekes, hogy a bősz nyelvészek fejében a szóról szóra fordítás meg sem fordult…
Szeretjük a „történelmet” – legalábbis az IT-vonatkozású visszatekintéseket. Megírtuk már a C64, a „warezolás”, a nyomtatók és az egér történelmét is, de a Linux- vagy éppen a Windows-történelemmel is foglalkoztunk már (lásd kapcsolódó linkek a cikk végén). Talán éppen ezért meglepő, hogy szegény e-mail eddig még nem került sorra, pedig az összes IT-s „találmány” között ő a legöregebb! A hiányosságot most gyorsan pótoljuk, lássuk, a drótposta (haha) történetét!
Az e-mail előbb keletkezett, mint az internet. A születését a legtöbb forrás 1965-re datálja. Az MIT szuperszámítógépeinek felhasználói közötti kommunikációt biztosították vele. Ekkor még csak az CTSS, SDC és Q32 (ezek mind az MIT akkori szupergépei voltak) között lehetett vele kommunikálni, és a neve sem „e-mail” volt. Tulajdonképpen nem volt neve, csak úgy hívták, hogy „message” (üzenet). 1966-ra a „message” elhagyta a szupergépeket, már egy kisebb hálózaton keresztül is lehetett üzengetni: az AUTODIN rendszer lehetővé tette, hogy különböző gépek felhasználói szöveges üzeneteket fogadjanak/írjanak egymásnak. Mivel azonban nem igazán volt egységes hálózat (főleg nem protokollok), a szöveges üzenetek nem tudtak kibontakozni. Szükség volt egy nagyobb hálózatra. Erre pár évet várni kellett…
1971-ben Ray Tomlinson elküldi a világon az első e-mailt, az ARPANET-en. Sokan innen számítják az e-mail történetét, valójában ez még csak „tesztüzem” volt. Nem volt még standard formátum, de sokat erre sem kellett várni.
1972 – megszületik a kukac. Ray Tomlinson vezeti be a speciális karaktert, a felhasználó és a hálózat nevének elválasztásához. Az üzenetek ekkor már a különböző hálózatok (ARPANET, BITNET stb.) között is átjárást biztosítanak, az UUCP protokoll segítségével.
1977-re már RCF 733 formátumú szöveges üzeneteket lehet küldeni az interneten (ekkorra már nem ARPANET, hanem Internet), ráadásul géptől és operációs rendszertől függetlenül – ez már a szó szoros értelmében vett e-mail. A neve azonban még mindig nem ez, egyelőre csak „electronic mail”.
1982 – megszületik az „e-mail” elnevezés. Szintén ekkor vezeti be az MIT a Simple Mail Transfer Protocol nevű szabványt, rövid nevén SMTP-t, a mai napig ezt használjuk e-mailek küldéséhez.
1988 – megjelenik a világ első kereskedelmi e-mail szoftvere, a „Microsoft Mail” – Macintoshra! (Bizony, régen még így mentek a dolgok).
1989 – A Compuserve (akkoriban a legnagyobb internetszolgáltató) a világon elsőként e-mail hozzáférést, címeket, és SMTP szervereket biztosít előfizetőinek.
1990 – Megjelennek a HTML utasítások a levelekben, így már szépen formázott, látványos e-maileket is küldhettek felhasználók. Hab a tortán, hogy ekkor jelenik meg először a SPAM is.
1992 – megszületik a Microsoft Outlook első, DOS-os verziója. A szoftver (és a DOS sikere) sokat lendít az e-mailezés elterjedésén.
1996 – napvilágot lát a világ első webes mail-szolgáltatása: az indiai Sabeer Bhatia ötletéből megszületik a Hotmail.
1997 – A Hotmail sikerét látva a Yahoo! is felbuzdul, s az eredmény a Yahoo! Mail.
2004 – Hivatalosan is bűncselekménnyé válik a spam-hálózatok üzemeltetése és a „szpemmelés”.
2007 – megjelenik a Gmail.
Zenei mogulból elítélt bűnöző lett Sean Combs, az egykori hiphopkirály, aki zűrös ügyei ellenére magabiztosan hitte, hogy érinthetetlen.
Az atomerőműben súlyos a kár, de sugárveszély egyelőre nincs. Akkor minden rendben? Egyáltalán nem.
Az Oroszország-szakértő szerint a kormánymédia „teljesen nyilvánvalóan hergel és uszít”.
Eltűnésekor hawaii mintás inget viselt.
Egy sárkányszörfös jókor volt jó helyen.
Egy-egy hátúszó néha elbizonytalanítja a fürdőzőket.
Pontosan úgy működik, mint a légvédelmi rendszerek.