Sok hiba van, amit egy újságíró elkövethet. Ezekből az egyik legnagyobb, ha egy érdekes kérdést címként használó írás elején rögtön megválaszolja az ominózus kérdést. Hiszen ki olvassa akkor tovább az írást?

Szerencsére nem vagyunk hagyományos újság, ráadásul szeretjük a fricskákat, így ezennel elkövetjük a szóban forgó hibát. A válasz: Nem, a Google+ nem jobb, mint a Facebook. Nem is rosszabb. A Google+ egy dologgal operál, eddig sikeresen, mégpedig azzal, hogy más, mint a Facebook…

A különbség már regisztráláskor, illetve Google-fiókunk és a G+ összekapcsolásakor kiderül. Ebben a közösségi hálózatban ugyanis nem lehet (vagy nagyon nehéz) hamis névvel és adatokkal profiloldalt létrehozni. Ellentétben az FB-vel, ahol lehet profilja egy kutyának, egy használt autónak vagy mindenféle csoportoknak, a G+ esetében valós személy kell, hogy álljon az adatlap mögött, ráadásul igazi névvel. (Ha céges G+ oldalt akarunk, akkor várnunk kell, ehhez majd külön megoldásokat kínál a felület, később). Sok felhasználónak ez nem nyerte el a tetszését, ha azonban jobban belegondolunk, van benne logika. Miért is akarna bárki hamis névvel részt venni egy szociális hálózatban? Mi értelme is lenne – azon kívül, hogy tele lehessen spammelni a hálót, ahogy az FB esetében sajnos megtörtént. A szóban forgó adatokat Gmail- vagy Google-fiókunkból „másolja le” a rendszer, szóval kijátszható, ha már eleve van kamu azonosítónk. Véleményünk szerint a kezdeményezés jó, egy szociális hálózat barátok és ismerősök, sőt igazi névvel rendelkező, valódi barátok és ismerősök számára van kitalálva, kutyákra, csoportokra és virtuális személyekre nincs szükségünk, köszönjük szépen.

Ha létrehoztuk a G+ profilt, az máris szépen beépül az összes többi Google-szolgáltatás közé, nem túl hivalkodóan. Annyi történik, hogy a Gmailben vagy az iGoogle oldalon, illetve bármilyen más Google szolgáltatás (Picasa, Docs stb.) használatakor a bal felső sarokban látható lesz az azonosítónk (nevünk), előtte egy + jellel. Erre kattintva máris előjön a G+ oldal. De mi is jön elő?

Nos, Google-termékről lévén szó, természetesen egy nagyon, de nagyon egyszerű, dizájnmentes oldal. A jól ismert Google-dizájn (sőt, „nemdizájn”) itt is megmutatja az előnyeit, a G+ ugyanis instant megjelenik, ellentétben például a mindenféle mókás dolgokkal telezsúfolt FB profiloldallal. Sebességben tehát egyelőre a Google vezet.

A bejelentkező oldal itt is az üzenőfal, ami megjelenésre tulajdonképpen ugyanaz, mint amit a Facebookon találunk. Videókat, képeket, szöveget írhatunk a falra (igaz, itt a neve „Stream” azaz folyam és nem „wall”), ezek természetesen rögtön megjelennek barátaink gépén is. Like gomb helyett itt a Google által bevezetett +1 gombocska van, valamint kommentelhetjük és megoszthatjuk a folyamban kapott tartalmat. Az egész folyam elrendezése nagyon átlátható, a megosztás pedig gyerekjáték. Akár linkeket is húzhatunk közvetlenül a folyamba, és máris megosztásra kerülnek, de áthúzhatunk képet, videót is, nem kell gépelünk vagy linkeket másolnunk. Ez a böngészős drag&drop, mint minden Google termékben, a G+-ban is működik, igaz, nem hívják fel rá külön a figyelmet.

A lap tetején egy nagyon egyszer menüt találunk. Ellentétben a Facebookkal, a G+ inkább a Twiterre hasonlít. Egyszerű, nincs túlzsúfolva funkciókkal (legalábbis egyelőre) – az egész menü négy opcióból áll. Az első, a kezdőlap, nem más, mint a fentebb ismertetett „folyam”. A második opció a felhasználó fotóalbuma, ide automatikusan bekerülnek a Picasába feltöltött képek, de külön a G+-ból is tölthetünk fel képeket, sőt közvetlenül a mobilunkról is rakhatunk fel fotókat. Ez utóbbi szolgáltatáshoz természetesen szükséges a Google+ App, ami innen letölthető, ingyenesen.

A harmadik opció saját profiloldalunk, itt adhatunk meg hozzá fotót és egyéb információkat, ha akarjuk. Nem kötelező természetesen: ha akarjuk, szerepelhetünk csak névvel, fotó és egyéb infók nélkül. A profil oldal szintén nagyon „guglis”, a végletekig egyszerű, összehasonlítva például egy viszonylag bonyolult FB profiloldallal.

Az igazán érdekes menüpont és szolgáltatás az utolsó, „circles” (körök) névre hallgató szekció. Ez lenne a Google elképzelése a szociális hálóról. Ellentétben a Facebook- vagy az iWiW-megoldással, ahol az emberek „jelölgetik” egymást, a körök ismeretségi köröket, fellengzősen fogalmazva kapcsolataink mélységét és jellegét szimbolizálják. Van egy a barátoknak, egy másik a családnak, külön kör a kollégáknak és még egy az „ismeretlen” ismerősöknek vagy netes barátoknak. Hogyan kerülnek bele a felhasználók a különböző körökbe? Nos, amolyan Google-módon, azaz nagyon egyszerűen. Csak megfogjuk őket az egérrel, és belehúzzuk fotóikat vagy kontakt-dobozaikat a megfelelő körbe. Itt nincs az FB esetében ismert jóváhagyás, nem kell „visszajelölni”, hiszen ezek az emberek ilyen-olyan okból, de már benne vannak Google címgyűjteményünkben. Erről az oldaláról nézve a Google+ inkább Twitter, mint Facebook. Ha valakit beteszünk egy körbe, akkor tulajdonképpen „követjük”, megkapjuk az üzeneteit és a bejegyzéseit a streamben, de ő nem kap arról értesítést, hogy mi beraktuk valamelyik körbe, és a jóváhagyása sem szükséges. Hogy hosszabb távon melyik elképzelés válik be jobban, a Google-féle szabadabb, vagy a Facebook-féle jelölgetős, az idővel kiderül. A G+ megoldása azonban egyértelműen egyszerűbb és könnyebben kezelhető.

Google profiloldal versus Facebook profil

Ha nem lenne elég az a pár(ezer) ember, akit a Gmailből és egyéb helyekről automatikusan felajánlott a rendszer, akkor Yahoo!-ból és a Hotmailből is importálhatunk ismerősöket, sőt manuálisan is hozzáadhatunk bárkit, bármelyik körhöz. Természetesen mi is készíthetünk saját köröket, Robert De Niro után szabadon, akár létrehozhatjuk a virtuális „belső kört” is.

Mint minden esetben, a Google most is pakolt a szolgáltatásba pár érdekességet. Ilyen például a + vagy a @ használata: ha ezekkel a kapcsolókkal hivatkozunk nevekre és ismerősökre a bejegyzéseinkben (például azt írjuk, „jános” helyett, hogy „+jános”), akkor rögtön kattintható G+ profilt kapunk. Sőt, mint mindig, a drag&drop támogatáson felül most is vannak billentyűzet shortcutok: a szóközzel tudjuk lefelé görgetni a folyamot, a Shift+szóközzel pedig felfelé. A „J” és a „K” egyesével lapoz fel/le ismerőseink bejegyzései között, a „Q” megnyomásával pedig rögtön a csevegőben találjunk magunkat. Az Enter megnyomásával pedig rögtön kommentelhetjük az aktuális bejegyzést.

Érdekesség, hogy éppen tegnap jelentette be a Facebook, hogy immár élőben videocseveghetünk ismerőseinkkel, természetesen a Skype segítségével. Mi ebben az érdekes? Nos, csak annyi, hogy ez a funkció, a béta G+-ban alapból benne van, mindenféle bejelentés nélkül, ráadásul még Skype sem kell hozzá. „Hangout” néven fut, és egy gombnyomással indítható.

Videócsevegés - Skype nélkül...

Ennyi lenne az összes Google plus szolgáltatás? Nos, egyelőre ennyi. Van még pár apróság (például egy jópofa Google Maps, ami össze van kötve profiloldalunkkal, és megadhatjuk, eddig hol éltünk már a világban), de a lényeg ez lenne. Akkor mitől kellene tartania a Facebooknak? Nos, a trükk nem a G+ szolgáltatásaiban rejlik, bár egyszerűségével és a jópofa „körökkel” képes lesz hódítani. A trükk az integráció. Bár a Facebook esetében is integrálva van néhány dolog (pl. immár a Skype is), a Google-lal ezen a téren nem lehet felvenni a versenyt. Aki használja már a Gmailt, a GDocsot, Picasát vagy akár a Google Mapset, az előbb-utóbb bele fog szaladni a pluszba is. És a regisztráció gyakorlatilag egy kattintás – lesz, ha véget ér a zárt béta. Bár a G+ nem bővelkedik szolgáltatásokban, az egész Google-Network bizony az élet minden terén szolgáltat, és teszi ezt jó, hatékonyan. A most bevezetett „plus”, valóban csak egy kis plusz, semmi több. Együtt azonban nagyon hatékony csomagot kapunk. Minek regisztráljon bárki a Facebookon, ha kvázi automatikusan megkap egy másik, nagyságában azonos és valószínűleg rengeteg átfedéssel rendelkező szociális hálót Gmailen keresztül? Pontosan ez az, amitől nagyon tartanak a Facebook fejesei, tegyük hozzá jogosan.   

Ki fog nyerni? Mi lesz a jövő szlengje? Marad a „bejelöllek”, vagy nemsokára azt halljuk majd, hogy „tegyél a körbe?” Hamarosan kiderül…