A dániai Aarhusi Egyetem munkatársai a delfinek füttyeit tanulmányozták, amelyekről eddig azt hitte a tudósok egy része, hogy a tengeri emlősök orrüregeiben keletkeznek. A korábbi teória szerint az orrüregben rezonancia eredményeként jönnek létre a füttyjelek. Ez az elmélet a delfinek kommunikációját a mélységtől függően kategorizálta: a mélyben ugyanis a nyomás (a levegőé is) befolyásolja a hang magasságát.

Ezzel szemben most kiderült, nem egyszerű füttyökről van szó, nem a légnyomás változásáról, hanem a delfinek szöveteik vibrálása révén állítják elő a hangot, azaz – tehetnénk hozzá – tudatosabb, emberibb módon kommunikálnak egymással.

Palackorrú delfin

Wikipedia

A mostani tanulmány azokon a felvételeken alapul, amelyeket Sam Ridgeway professzor és Don Carter készítettek 1977-ben egy 12 éves hímről, egy palackorrú delfinről. A két szakértő ekkoriban az amerikai haditengerészetnél dolgozott a tengeri emlős programon.

Kísérletek héliummal

A delfinnel többféle kísérletet végeztek. Az egyikben egy „oxigénmaszkot” tettek az állatra, de nem oxigént, hanem 80 százalék héliumot és 20 százalék oxigént tartalmazó gázt (úgynevezett helioxot) adtak az állatnak, az orrnyílásán keresztül. Ezután felvették a delfin által kiadott hangot, füttyjelet. Azután összehasonlították ezt azzal a hanggal, amit a delfin akkor hallatott, amikor normál levegőt adagoltak neki.

A kutatók hipotézise az volt, hogy az állat füttyjeleinek hangmagassága változni fog, akárcsak, amikor az emberek lélegeznek be héliumot. A valóságban azonban nem ez történt, a füttyjelek változatlanok maradtak a delfineknél. Peter Madsen, az új tanulmány vezető szerzője szerint ezt azt jelenti, hogy nem is füttyjelekről, hanem az emberi beszédhez hasonló kommunikációról van szó a delfineknél. A tengeri emlősök ugyanis szöveteik vibrálásával állítják elő a hangokat Madsenék tanulmánya szerint, amely a Royal Society Biology Letters című szaklapban jelent meg.

Palackorrú delfin

Wikipedia

A tanulmány szerint az amerikai haditengerészetnél egyszerűen nem tudták értelmezni a tapasztaltakat, az aarhusiak viszont hosszú időt szántak a hangfelvételek elemzésére. Digitalizálták, matematikai módszerekkel analizálták az adatokat. A Wired.co.uk szerint precízen bizonyították: nincs különbség a „héliumos” és a „normál levegős” hangok között.

Vibrálás, rezgés

Vagyis tényleg nem hagyományos füttyjelekről, hanem „pneumatikusan keltett szövetrezgésekről” van szó az új tanulmány szerint. A szövetek vibrációja a delfineknél így hasonlóak lehet a szárazföldi állatok hangkiadásához és a madarak hangképzéséhez. Madsen szerint mindez megmagyarázhatja a delfinek mélytengeri kommunikációját is. Az állatok függetlenül a vízmélységtől, képesek ugyanazokat a hangokat kelteni, ezáltal hatékonyan tudják az információkat továbbítani.

A szövetvibráció a levegő „újrahasznosításával”, reciklálásával – mondhatnánk – gazdaságosabb is a víz alatt, hiszen így nem kell kifújniuk a levegőt, nem kell a víz alatt „füttyentgetniük”.

Új fajt azonosítottak

Közben a BBC is delfines hírről adott számot: kutatók Ausztrália délkeleti részén új delfinfajt azonosítottak. Melbourne környékén mintegy 150 delfin él, és eddig a jól ismert palackorrúak egyik fajtájaként sorolták be őket. Mostanra azonban a részletes DNS-kutatások kimutatták, hogy önálló fajról van szó, amely a Tursiops australis nevet kapta.