A méhközösségek általában tagjaik öt százalékát veszítik el évente, ám a kaptárak elnéptelenedésével járó tünetegyüttes, az úgynevezett kaptárelhagyás (Colony Collaps Disorder, CCD) felbukkanása óta egy-egy közösség harmada, fele, sőt akár 90 százaléka is elpusztul. A méhek tömeges pusztulása világszerte komoly fenyegetést jelent.

A jelenség oka még nem teljesen tisztázott, de az első számú gyanúsítottak között van a Varroa atka is, mert terjeszti a méheket megfertőző vírusokat. A Varroa atka aprócska vámpírként kapcsolódik a méh testéhez, ahonnan kiszívja annak belső, vérhez hasonló testnedvét.

Stephen Martin kutatásvezető, a brit Sheffieldi Egyetem munkatársa csoportjával a Hawaii szigeteken tanulmányozta, hogy milyen kapcsolat van a nemrégiben a területre behatoló fajként került atkák és a vírusok között. 

Megállapították, hogy a Varroa atkák érkezése után jóval gyakoribb lett a deformáltszárny-vírus (DWV) a méhekben, 10-től akár 100 százalékukban is előfordult a mintavételeknél. Ezzel egyidejűleg a méhek testében lévő vírusok száma is milliószorosára nőtt, miközben szűkült a vírusok sokfélesége, egyetlen DWV-törzs túlnépesedte a többit.

"Ez az a törzs, amely most világszerte domináns és pusztítja a méheket" - mondta el Martin, aki szerint ez a vírus lehet a jelenség kulcsa. A vámpíratka nedvszívása közben a méhbe került vírus gyorsan szaporodik, amikor megjelennek a méhen a szárnydeformáció jelei, általában már csak 48 óráig marad életben.

Szakértői vélemények szerint paraziták, vírus- és baktériumfertőzések, féreg- és rovarirtó szerek, illetve a környezetükre gyakorolt emberi tevékenység miatti alultápláltság is szerepet játszik a mézelő méhek számának visszaesésében, ám a mostani eredmény arra utal, hogy a szóban forgó vírus és atka kombinációja a főbűnös.

Egyes becslések szerint az élelmiszerek mintegy harmada a mézelő méhek (Apis mellifera) közreműködésének köszönhetően kerül a tányérunkra, ezért a világszerte tapasztalható méhpusztulás komoly gazdasági veszélyt is hordoz.