A vörös bolygó légköre javarészt szén-dioxidból áll. A hideg telek során a Mars pólusain oly alacsony a hőmérséklet, hogy a légköri szén-dioxid hókristályokat képezve csapódik ki (kondenzálódik) - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

Az MIT kutatói a két amerikai űrszonda, az MRO (Mars Reconnaissance Orbiter/Marsi Felderítő Orbiter), valamint az MGS (Mars Global Surveyor/Marsi Globális felderítő) adatait használták fel. A tudósok elemezték azt az óriási adathalmazt, amelyet az MRO 30 másodpercenként gyűjtött 5 marsi év (több mint kilenc földi év) során, azt vizsgálva, hogy milyen körülmények szükségesek a szén-dioxid kicsapódásához.

A csapat az MGS lézeres magasságmérőjének adatait is elemezte, amely a vörös bolygó felszínét tapogatja le. A lézersugár ugyanis jelzi, ha nem a felszínről, hanem valamilyen magasabban lévő képződményről, például felhőről verődik vissza. Ily módon "számba vették" a felhőket, s minden egyes esetben a magasságmérő adatait az aktuális hőmérséklettel és nyomással vetették egybe. A visszaverődő fény mennyisége alapján képesek voltak megállapítani a szén-dioxid sűrűségét a felhőkben.

A pólusokon telente felhalmozódó hó tömegét a kutatók a Mars gravitációs mezejének korábban megállapított apró szezonális változásai alapján számították ki. A tömegből kiindulva pedig meghatározták a hókristályok mennyiségét az adott vastagságú hótakaróban, majd kiszámították méretüket.

Mint kiderült a déli sarkon a hókristályok fele akkorák, mint az északi póluson, de méretük sem haladják meg egy vörösvérsejt nagyságát. Délen a kicsapódott széndioxid-részecskék mérete 4-13 mikron, míg északon 8-22 mikron (a mikron a milliméter ezredrésze).