A nemzetközi kutatócsoport egy 318 méter mélységből, a szibériai Elgigitgin-tóból származó kőzetmagot analizált. Összetételéből a szakértők arra következtetnek, hogy az elmúlt 2,8 millió évben összesen nyolc szélsőségesen meleg időszak lehetett.

A legutóbbi ilyen időszak 400 ezer éve volt. A nyári középhőmérséklet akkor 13-14 fok körül alakult - ma a területen ez kilenc fok.

"Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a meleg időszakok megcáfolhatatlanul léteztek" - mondta Melles. A szakértők abból indultak ki, hogy a grönlandi jégtakaró egyre kisebb lett vagy egyes helyeken teljesen eltűnt. Az Északi-sarkkör közelében, a Csukcs-földön fekvő Elgigitgin-tó területén pedig nagy mértékben nőtt a csapadék: évi 300 milliméterről 600 milliméterre.

Az eredményeket összehasonlították az Andrill nevű Antarktisz-projekt adataival is. Melles szerint a szibériai kőzetmag korrelál az antarktiszi maggal. Azok az időszakok, amikor a nyugat-antarktiszi jégtakaró elkezdett eltűnni, megegyeznek az északi régiók meleg időszakaival. Hogy a déli olvadás hatott az északi területekre vagy fordítva, egyelőre kérdéses.

Mindenesetre ha a pólusok közötti kölcsönhatások valóban léteznek, Szibériát néhány évszázadon belül ismét egy 4-5 fokkal melegebb klíma veszélye fenyegetheti - véli Melles.

Az Elgigitgin-tó krátertó, amely 3,6 millió évvel ezelőtt meteorit-becsapódással keletkezett. A 170 méter mély tó alján olyan kőzetrétegek találhatók, amelyek felvilágosítást adnak a több millió évvel ezelőtti klímáról és faji sokszínűségről.