Az IFLScience szemlézte az MIT egyetem áttörésnek számító kutatási eredményét. A tudósok hangsúlyozták: evolúciós szempontból, a túlélésben, az ételszerzésben és a javak előteremtésben mindig kulcsfontosságúak voltak az emberi kapcsolatok, épp ezért meg kell érteni, mi is okozza ennek ellentétét, a magány érzését.

Ezt mindenki érezhette már, de ez egy szubjektív élmény, sejtszinten még nem jöttek rá az okára. A massachusettsi műszaki egyetemen úgy tűnik, sikerült, ehhez egerekkel kísérleteztek, hiszen ezen állatok agyi működése nagyon hasonlít az emberekéhez. Az egereket elválasztották egymástól, majd a 24 órás magány után újra a megszokott közösséget alkothatták.

Azt vették észre, hogy az agy hátsó – a depresszió és a rossz kedélyállapotban is fontos szerotonin lelőhelyén – részében (DRN) olyan idegsejtek csoportosulnak, amelyek magányos időszakban inakítavakká váltak, majd amikor újra társaságba kerültek az egerek, olyan aktívak voltak, amilyenre nem is számítottak a kutatók.

Ez a komoly mértékben növekvő DRN-idegsejti aktivitás nem csak arra mutat rá, hogy ez a terület felelős a magányos érzésért, de azért is, hogy magányos időszak után még inkább vágyunk a társas kapcsolatokra, mint korábban.