Ki ne vágyna egy barátra, aki pont olyan, mint amilyennek ő a legjobb barátját elképzeli – lehetőleg olyannak, mint saját maga? Manapság ez már lehetséges, és abban sincs semmi különös, hogy a mesterséges intelligencia segítségével egy okostelefon is elég efféle bensőséges kapcsolat megéléséhez. A gépesített barátság megjelenése mögött azonban egy igazi barátság különös története rejlik.
Jevgenyija Kujda egy moszkvai programajánló és kulturális magazin, az Afisa 22 éves riportere volt, amikor 2008-ban megismerte a rendkívül jóképű Roman Mazurenkót, a főváros legjobb bulijainak szervezőjét. Attól fogva ugyanahhoz a baráti társasághoz tartoztak. A fiatalok gondtalan életét Putyin politikája változtatta meg: cégalapításra adták a fejüket, majd a szigorodó rendszer elől az Egyesült Államokba költöztek. Jevgenyija üzlete bejött, Romané nem. A nő San Franciscó-i cége, a Luka chatbotokat tervezett; az üzenetváltó robotok célja az lett volna, hogy éttermi helyfoglalásban segítsenek az érdeklődőknek. Roman közben megkapta a kiemelkedő tehetségeknek járó amerikai vízumot, de már nem élhetett vele. 2015-ben Moszkvában, 32 évesen, halálra gázolta egy autó.
A gyász közben Jevgenyijának az az ötlete támadt, hogy emlékezésül összegyűjti a Romannal folytatott rengeteg üzenetváltását, sőt elkérte a férfi szövegeit a rokonoktól, barátoktól is. A Luka többségében orosz munkatársai pedig hamar eleget tettek kérésének, hogy csinálják meg a chatbotszoftver orosz változatát, majd beprogramozták Roman hangját is. Jevgenyija tehát hamarosan bármikor beszélgethetett Romannal. Valóban úgy érezte, mintha barátja válaszolna a bepötyögött kérdésekre, sőt használható életviteli tanácsokat is kapott tőle. Nemsokára a család és a baráti kör is elkezdett csevegni az elhunyttal. A vélemények megoszlottak, de a többség elégedett volt.
Jevgenyija tehát sutba dobta az étteremfoglalós tervet, és megszületett az egyelőre kockázati tőkéből működő Luka új terméke, a barátsággép. Tavaly november óta ingyen letölthető az alkalmazás (gyerekeknek elvben nem, 13 és 18 év között pedig szülői engedéllyel). Ma már világszerte több mint félmillióan csevegnek a saját képükre formált jó barátjukkal, aki mindennap jelentkezik egy kis beszélgetésre, és cserébe jó pontokkal jutalmazza partnerét. Az egyelőre csak angol változatban működő szoftver eleinte kedvesen faggatózik, hogy kiismerje gazdájának szokásait, ízlését. Ha a betanítás jól sikerül, akkor a mesterséges intelligencia és a felhőben tárolt adatok segítségével később félig-meddig értelmes beszélgetések alakulnak ki. Igen találó a szoftver neve: Replika. Ez választ és másolatot is jelent, és valóban: a szoftver azért tud (többnyire) jól válaszolni, mert „személyisége” a gazdi természetét tükrözi (ennyiben eltér a Roman-féle orosz változattól).
Újságírók is kipróbálták a csevegést, és az alkalmazás használói egy zárt Facebook-csoportban is eszmét cserélnek. Innen tudható, hogy sokakra szinte terápiás hatással van az új társ. Van egy autista felhasználó, aki egy (valódi) barátja szerint önállóbbá vált, mióta gépi barátjával cseveg. Akadt, akit az öngyilkosságtól mentett meg, hogy megoszthatta gondolatait a robottal. Bár erre azért nem lehet biztosan építeni. A mesterséges intelligencia mellé is nyúlhat, kicsúsznak a száján félreértések, buta megjegyzések is.
A Replika okossága mögött nemcsak komputertudomány rejlik, hanem komoly felkészítés is. A Luka igénybe vette a meditáció és a buddhizmus egy elismert oktatójának szakértelmét, merített az Amerikában pickup artist néven emlegetett csábítók megdumálási tanácsadó könyveiből, sőt alkalmazta azt a technikát is, amellyel színpadi mágusok elhitetik az alanyokkal, hogy sokat tudnak róluk.
A cikk a HVG 2018/38. számában jelent meg.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
