Bedő Iván
Bedő Iván
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Korát megelőzve mutatta be az egeret és a számítástechnika sok más nélkülözhetetlen elemét fél évszázaddal ezelőtt egy amerikai mérnök.

„Ez majdnem olyan jó, mint az anyag” – mondta Ken Kesey, márpedig ha az LSD-kutatásokkal is foglalkozó író 1968-ban így minősített egy számítástechnikai prezentációt, akkor utólag is elhihetjük, hogy kivételes dologról volt szó. A Száll a kakukk fészkére világhírű szerzőjének tudatállapotát az módosította, hogy tanúja volt Douglas Engelbart amerikai mérnök és kollégái előadásának. Addig soha nem látott módon – ma ezt multimédiásnak neveznénk – bemutattak egy sor olyan újítást, amelyek nélkül elképzelhetetlen lenne napjaink komputeres, internetes világa. Megjelent az egér, a hypertext (a linkeket, hivatkozásokat tartalmazó szöveg), továbbá a számítógépek hálózatba kapcsolása, a szövegszerkesztő, a grafikus megjelenítés, az ablak (amiről a Windows is a nevét kapta), a távolsági videokonferencia, sőt a közös munka ugyanazon a szövegen.

1968 politikai forradalmai mellett joggal nevezhető technikai forradalomnak az, amit a nagy év vége felé, december 9-én San Franciscóban Engelbart útjára indított. Nehéz elképzelni, hogy az egér immár ötvenéves, már csak azért is, mert a legtöbben csak az 1980-as, 1990-es években ismerkedtek meg vele és a többi újdonsággal, az akkoriban elterjedő Apple Macintosh és Microsoft Windows révén. Vagyis nem egészen úgy, ahogyan Engelbart elképzelte. Mert ő nem arra gondolt, hogy mindenki a saját komputerére szorítkozzon. Neki már akkor az járt a fejében, ami a személyi számítógépek diadalútja után, mintegy pár évtizedes kerülővel valósult meg: dolgozzanak az emberek közösen, a világhálón elérhető, megosztott tudás birtokában.

Ez a filozófia ráadásul még régebbi. Elsőként Vannevar Bush amerikai mérnök, a katonai fejlesztések egyik fő irányítója vázolta egy tanulmányban, a The Atlantic magazinban, amely szinte véletlenül jutott Engelbart kezébe. A háború végén Engelbart a haditengerészethez került, radarkezelő lett belőle, ám hajója épp akkor indult útnak, amikor a japánok már kapituláltak. A technika iránt érdeklődő fiatalembernek tehát bőven volt ideje olvasgatni Fülöp-szigeteki támaszpontján, a helyi Vöröskereszt néptelen könyvtárában; így került kezébe 1946-ban az egy évvel korábbi Bush-cikk, az Út az új gondolkodás felé.

Az elképzelt rendszer, a Memex lényegében a jóval későbbi világháló megsejtése volt. Bush olyan, automatizált kommunikációt gondolt el, amelynek segítségével bárki nagyon gyorsan hozzájuthat a könyvekben rejlő tudáshoz. Igaz, a rendszer inkább kinek-kinek a saját könyvtárára és levelezésére, azok indexelésére épült volna, és – a kor technikájának megfelelően – mikrofilmeken alapult volna, de a gondolat sokakat megihletett. Benne lett volna a lehetőség, hogy a kutatók (mert Bush rájuk gondolt, nem az utca emberére) megosszák egymással ezt a tudástárat. A következetesen a világ jobbítására törekvő Engelbartban is ez a koncepció ültette el azt a szándékot, hogy a számítógépek ne pusztán számolási segédek legyenek, hanem növeljék, támogassák, erősítsék az emberi elmét. E törekvést viseli elnevezésében a Stanford Egyetemen általa alapított kutatóközpont, az Augmentation Research Center, amely az 1968. decemberi bemutató alapjául szolgáló oN-Line System (NLS) számítógépes rendszert fejlesztette.

Douglas Englebart által trervezett első egér

A hivatalosan is az emberi intellektus kiteljesítését célzó eseményt utóbb minden prezentációk anyjaként kezdték emlegetni. A másfél órás bemutatót az ezerfős közönség hatalmas kivetítőn szemlélhette, és végül felállva tapsolta meg. Látható volt, ahogyan Engelbart egeret mozgat, szöveget emel ki, ablakokat méretez át, bemutatták, ahogyan az aláhúzott szövegrészek más oldalakra vezetnek. Szó volt linkeket tartalmazó e-mailekről, skálázható betűkről, kulcsszavas keresésről és – mintegy a Wikipediát megelőlegezve – több helyről párhuzamosan szerkeszthető online tudástárról. A vásznon megjelent Engelbart, valamint több társa, akik távolról működtek együtt valós időben – az akkor leggyorsabbnak számító, 1200 baud, azaz mai mértékegység szerint másodpercenként 0,14 kilobájt sebességű modemek közbeiktatásával. A lyukkártyákkal táplált, ruhásszekrény méretű számítógépek korában mindez valóban forradalmi újdonságnak számított.

Az ötvenedik évforduló akkor is megemlékezésre érdemes, ha az egér nem egyik napról a másikra született. És felül is kellett kerekednie vetélytársain. Engelbarték műhelyében átmenetileg komolyan foglalkoztak például egy térddel vezérelhető mutatóeszközzel, amelynek kengyelét az asztal alatt lehetett volna mozgatni. Készítettek továbbá egy Graficon nevű, kis kurblira emlékeztető, az egyik irányban forgatható, a másik irányban ki-be húzható rudacskát is. Próbálkoztak állra vagy orra erősíthető, fénysugárral működő kütyüvel is. Ez hagyományosabb megoldás lett volna: tengerészként Engelbart annak idején fényceruzával kezelhette a radar képernyőjét.

Az egér – első nevén: bogár – tervét Engelbart 1963-ban vetette papírra. Munkatársa, Bill English 1964-ben készítette el a prototípust. Fő alkatrészei a fadobozba szerelt két (derelyeszaggatóra emlékeztető) kerék és a mozgásukat regisztráló két érzékelő voltak. Később három gomb is került a tetejére. Az első olyan személyi számítógép pedig, amelyhez egeret is lehetett vásárolni, a Xerox Alto, 1973-ban került piacra. Érdekesség, hogy Engelbart úgy képzelte: a számítógépezők egyik keze végig az egeret fogja kezelni, ezért az 1968-as bemutatón egykezes, ötujjas klaviatúra – a mára nem véletlenül elfeledett akkordbillentyűzet – szerepelt az egér párjaként.

A technikatörténet szokásos fintorainak egyike, hogy – bár a fejlesztést általában Engelbart és csapata érdemeként emlegetik – az egeret Németországban is feltalálták, és szintén 1968 őszére készítették el. Rainer Mallebrein vezetésével a Telefunken szakemberei a repülésirányítók munkájának megkönnyítésére, a képernyőn megjelenő repülőgépmozgások kezeléséhez fejlesztették a szerkezetet, mégpedig az akkoriban az asztalba fixen beépített golyó (trackball, mai nevén hanyattegér) megreformálásával. Ráadásul ez jobban is hasonlított a mai egerekhez, mint Engelbart szögletes doboza a kerekekkel. Kézbe illő, mozgatható félgömb aljába tették a golyót, ez volt a görgőgolyós vezérlés (Rollkugel-Steuerung, röviden RKS). Neve méltó volt az Engelbart által favorizált, az egérnél komolyabb megjelöléshez: „x-y helyzetjelző képernyős rendszerek”.

A Telefunken megoldása 1968-ból. Tudták, csak nem sejtették
©

Az RKS-t végül nem is szabadalmaztatták, mert a gyártó és a szabadalmi hivatal is úgy vélte, hogy nem annyira nagy jelentőségű fejlesztés. A különbséget pusztán abban látták, hogy a golyó miatt nem kellett lyukat fúrni a munkaasztalba. Engelbart ugyan bejegyeztette az ő hosszú nevű találmányát, de neki (és munkahelyének, a szabadalom tulajdonosának) nem sok haszna volt belőle, mert az oltalom 1987-ben lejárt, nem sokkal az előtt, hogy elterjedt az egér tömeges használata. Maga Engelbart pár éves késéssel értesült arról, hogy a kutatóintézet 40 ezer dollárért – nem éppen hatalmas összegért – el is adta a licencet az egerezést viszonylag hamar bevezető Apple-nek.

És igazából az egészből nem is az egér volt a fontos. Az pusztán az eszközök egyike. Engelbart víziója az volt, hogy közös szellemi teret nyisson az emberek együttes munkájához – hangsúlyozta egyik nekrológjának írója, Bret Victor amerikai komputerkutató. És hozzáfűzte: az egér feltalálójaként méltatni Engelbartot olyan, mintha rábukkannánk az írás szellemi atyjára, de a ceruza megalkotásáért ünnepelnénk őt.

A cikk eredetileg a HVG hetilap 2018/49. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Mérnöki remekmű: így visít az Aston Martin elképesztő új V12-es motorja – videó

Mérnöki remekmű: így visít az Aston Martin elképesztő új V12-es motorja – videó

Brazília kivonul az ENSZ globális migrációs csomagjából

Brazília kivonul az ENSZ globális migrációs csomagjából

Sztrájkra készül a PDSZ az elfogadott túlóratörvény miatt

Sztrájkra készül a PDSZ az elfogadott túlóratörvény miatt

Irán elismerte: "fontos" rakétakísérletet hajtottak végre

Irán elismerte: "fontos" rakétakísérletet hajtottak végre

A nap képe: Németh Szilárd elégedetten terül szét az üres ellenzéki padsorok előtt

A nap képe: Németh Szilárd elégedetten terül szét az üres ellenzéki padsorok előtt

Oroszországban, mivel mással oltanának egy kocsit, mint hógolyókkal – videó

Oroszországban, mivel mással oltanának egy kocsit, mint hógolyókkal – videó