A ma élő gombafajok evolúcióját vizsgálták magyar kutatók, Nagy László, Varga Torda, Krizsán Krisztina és az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban működő Lendület Gomba Genomika és Evolúció Csoport többi tagja most megjelent erről szóló tanulmánya pedig a Nature Ecology and Evolution folyóirat címlapjára került – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.

A mai élőlények fajképződési események és kihalások sorozatainak köszönhetően jöttek létre, voltak kiemelt időszakok, amikor rövid idő alatt sok fajképződés vagy sok kihalás történt, az ilyen periódusokat fajképződési robbanásokként és tömeges kihalásokként tartjuk számon.

Wikimedia Commons/Jerzy Opioła

Gombák esetében azonban eddig a kutatók kevés ilyen információval rendelkeztek, a szegedi kutatók viszont a törzsfák és a filogenetikai összehasonlító módszerek segítségével vizsgálták a gombák evolúciós mintázatait. Egy törzsfa minden elágazása egy fajképződési eseménynek felel meg, abból pedig, hogy az elágazások milyen közel helyezkednek el egymáshoz, kiszámolható a fajképződés sebessége. Az ilyen vizsgálatokhoz szükség van az adott csoportot minél jobban reprezentáló evolúciós törzsfára.

Maga az adatgyűjtés 4 évet vett igénybe, és számos forrásra támaszkodott. A rendelkezésükre álló 106 gombagenom segítségével a kutatók egy szűkebb, de nagyon megbízható filogenetikai adatsort hoztak létre, ami – kombinálva az 5284 fajt tartalmazó adatsorral – nagyban növelte annak megbízhatóságát.

A szegedi kutatók elemzése egy jura kori, 200–145 millió évvel ezelőtti fajképződési robbanást tárt fel, amelyet számos környezeti, illetve morfológiai változással hoztak összefüggésbe. A vizsgálatba bevont 5284 gombafaj jelenkori morfológiai jellegeit és a fajok evolúciós történetét vizsgálva például azt találták, hogy a jura elején kizárólag egy rendkívül egyszerű, aljzaton elterülő, kéregszerű – úgynevezett reszupinátus – termőtest volt jellemző, míg a korszak közepén már bonyolultabb morfológiát mutató termőtesttípusok is előfordultak. Ide tartozott a legismertebb, ún. agaricoid termőtest, amit egyszerűen csak "kalaposgombaként" ismerünk.

AFP / Toshifumi Kitamura

Az adatokat tovább elemezve azt találták, hogy az agaricoid termőtestű gombák magasabb fajképződési rátával rendelkeztek, mint más, egyszerűbb morfológiát mutató gombák, tehát a kalap és a tönk kialakulása elősegíthette új fajok kialakulását és elterjedését.

De a morfológiai újítások mellett a környezeti tényezők is hozzájárulhattak a fajképződési robbanáshoz. Például a kutatók által talált mintázat egybeesik egy melegebb és csapadékosabb jura kori klíma megjelenésével, valamint a nyitvatermő növények tömeges elterjedésével is. Ez utóbbi azért érdekes, mert a gombák jelentős része növényi anyagok lebontásával jut szerves szénforráshoz, ezért egy növénycsoport tömeges elterjedése indukálhatja gombafajok tömeges elterjedését, így fajképződési rátájának növekedését is. Ezzel összhangban a szegedi kutatók azt találták, hogy a jura korban élő gombafajok nagy része nyitvatermő növények szerves anyagait használva élt.

The Shroomery / Wikipedia

A kutatók meglepő eredményekre jutottak a termőtestképző gombák kihalási rátájának vizsgálata közben is. Nem találták például jelét annak a 65 millió évvel ezelőtt történt tömeges kihalási eseménynek (amit "Cretaceous/Tertiary Mass Extinction Event"-ként, vagy K/Pg eseményként ismerünk), melynek során számos növényi és állati csoport, köztük a dinoszauruszok jelentős része kihalt.

Volt viszont bizonyíték egy jóval korábbi, jura kori tömeges kihalási eseményre.

Összességében a tanulmány rámutat arra, hogy a jura nem csak a dinoszauruszok számára volt egy kitüntetett földtörténeti kor, de a termőtestképző gombák számára is több jelentős evolúciós esemény végbement, ami a ma megfigyelhető morfológiai és ökológiai sokféleségük kialakulásához vezetett.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.