Lehet, hogy a Notre-Dame már soha nem lesz olyan, mint a tűz előtt – és ez nem feltétlenül baj
Eugene Viollet-le-Duc francia építész a 19. század közepén kapta meg a feladatot, hogy restaurálja a Notre-Dame-székesegyházat, amelynek akkor épp úgy hiányzott a tornya, mint most. A szakember azonban úgy döntött, nem másolja le az eredetit, inkább új tervek alapján egy teljesen újat épít.
Április 15-én döbbenten figyelte a világ, hogy lángok csapnak fel a párizsi Notre-Dame-ból, majd a székesegyház tetőszerkezetét lassan elemészti a pusztító tűz. A tűzoltóknak az utolsó pillanatban sikerült eloltaniuk azt, így mentve meg az épületet a teljes pusztulástól.
A világ vezető vállalatai és leggazdagabb emberei azonnal pénzt kezdtek adományozni, hogy mielőbb rendbe lehessen hozni a székesegyházat, amiből rövid idő alatt 850 millió euró, vagyis nagyjából 275,2 milliárd forint gyűlt össze. Az akarat és a pénz így megvan ahhoz, hogy felépüljön súlyos sérüléséből a Notre-Dame, ám ehhez több problémával is meg kell még küzdeni.
Egyfelől ott a nyomás, hogy a 2024-es párizsi olimpiai játékokra elkészüljön a munka, másrészt rengeteg szakember kellene az építkezésre. Nem mellesleg: bár 1300 normandiai tölgyet már felajánlottak a tetőszerkezet rendbetételére, korábban kiderült, nincs olyan nagy fa Franciaországban, amelyből újjá lehetne építeni a Notre-Dame födémét. A Dezeen szerint pedig van még egy kérdés, ami talán mind közül a legfontosabb: pontosan mit fognak majd újjáépíteni a franciák?
Még ha a székesegyházat sikerülne is a korábbi kinézetével teljesen megegyező módon, a megfelelő anyagokkal és technológiával helyreállítani, az anyagok teljesen újak lesznek, a székesegyház pedig "replikává" válik. A történelemben egyszer már ez megtörténhetett volna, ám az akkori építész, Eugène Viollet-le-Duc más utat választott.
Viollet-le-Duc a 19. század közepén kapott lehetőséget arra, hogy helyreállítsa a Notre-Dame-székesegyházat. Akkoriban az épület nagyon rossz állapotban volt.
A központi toronyra akkor is – és most is – hiányzott/hiányzik. Akkor azért "nem volt meg", mert Viollet-le-Duc munkálatai előtt 60 évvel lebontották, nehogy ledőljön. A szakember akkor úgy döntött, ahelyett, hogy egy "másolattal" helyettesítené az eredetit, inkább újragondolja a Notre-Dame-ot, ami jobban illeszkedik a saját építészeti elképzeléseihez. Így készült el az a torony, ami végül április közepén a tűz martalékává vált.
Viollet-le-Duc úgy alkotta meg az új torony terveit, hogy az teljes mértékben illeszkedjen a székesegyház gótikus stílusához. Az építész megpróbálta elképzelni, mi lett volna akkor, ha az eredeti építők is rendelkeznek azzal a technológiával, ami a 19. század közepén létezett. A mester saját könyvében úgy fogalmazott,
Egy épület helyreállítása nem az állag megőrzését, javítását vagy újjáépítését jelenti, hanem azt, hogy egy olyan teljes állapotot hozzunk létre, ami korábban nem létezett.
Vagyis Viollet-le-Duc úgy látta, a munkájával a gótikus építészeti stílusú székesegyházat teljesebbé teszi.
Mindez azt eredményezte, hogy a most a tűz martalékává lett, akkor újragondolt torony a székesegyház egyik legismertebb része lett, ledőlése pedig mindenkit szíven ütött. Egy hasonló újjáépítés most ugyanilyen eredményre vezethet.
Ha az építésznek a 18. század közepén egy olyan állapottal kellett volna szembesülnie, mint a mostani, valószínűleg a teljes tetőszerkezettel ugyanazt tette volna, mint amit a toronnyal tett: a modern építészeti technológiával egy olyan építményt hozott volna létre, ami teljesebbé teszi a gótikus stílust, nem pedig lemásolja azt.
Valószínűleg ezen a vonalon gondolkodik a francia kormány is. Edouard Philippe francia miniszterelnök nemrég bejelentette, pályázatot írnak ki a Notre-Dame ledőlt tornyának megtervezésére, ami korunk technológiájához és kihívásaihoz igazodik majd.
Viollet-le-Duc csupán 30 éves volt, amikor nekilátott a munkának, így elképzelhető, hogy a mostani terveket is egy fiatal építészre lenne érdemes bízni, hogy a székesegyház életében egy új korszak kezdődhessen.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy üvegből lesz a tető, vagy hogy a torony magasabb lesz az eredetinél. De a munka még így sem lesz egyszerű, és ezt maga Viollet-le-Duc is elismerte, amikor úgy fogalmazott,
ingoványos területre merészkedünk, amikor eltérünk attól az elképzeléstől, hogy replikát készítsünk.
Ez azért fontos, mert az adományozók közül sokan azt várják, a helyreállítás után az épület pontosan ugyanúgy néz majd ki, mint amilyen eredeti állapotában volt. Ez pedig feszültséget szülhet, extrém esetben pedig az adomány visszavonását eredményezheti. Párizs viszont soha nem riadt vissza az ilyen típusú újításoktól, amire az Eiffel-torony megépítése a legjobb példa.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
