Instant fényképezőgéppel készít magának emlékeket a különleges amnéziában szenvedő Leonard, hogy fel tudja idézni valahogy az elmúlt napok eseményeit, és megtalálja feleségének kegyetlen gyilkosát. A Christopher Nolan rendezte thriller, az ezredfordulón bemutatott Memento alaphelyzete ugyan meglehetősen bizarr, ám a közelmúlt történéseinek fotókon való rögzítése, őrzése és az azok alapján való emlékezés egyre többek számára hétköznapi gyakorlat. Becslések szerint évente százmilliárddal gyarapszik az adott évben világszerte elkészített fényképek száma, 2018-ban már 1300 milliárdnál is többet kattintottak az emberek. A digitális képek felfoghatatlan özöne kapcsán pedig újabban nem egy kutató teszi fel a kérdést: miként hat ez a rengeteg fotó az emlékezés folyamatára?

A memória megtámogatására az emberiség mindig használt „mankókat”, maga az írás is ilyen szerepet tölt be – ismerte el év eleji cikkében Giuliana Mazzoni, az angliai Hull Egyetem pszichológusa. Feltűnő azonban, tette hozzá, hogy manapság az emberek mennyire keveset bíznak az emlékezetükre: nemhogy verseket vagy telefonszámokat nem jegyeznek már meg, de életük legapróbb részleteit is inkább a felhőben tárolják, mint a fejükben.
De miért baj, ha valaki lefényképezi, mit evett ebédre, ha kattint párat a kiállításon, vagy szelfizik a barátaival az esti bulin? A problémát egyrészt a fényképezésnek (videókészítésnek) a memóriára gyakorolt, kimutatható hatásában látják a szakértők. Több vizsgálat is bizonyította, hogy akik valamilyen eseményt az okostelefonjukkal rögzítenek, azok ugyan a többi résztvevőnél jobban fognak emlékezni a látható részletekre, ám arra például már kevésbé, hogy mi hangzott ott el, vagy mondjuk milyen szagokat lehetett érezni. Nem csoda: a memória és a figyelem működése szorosan összefügg, a mobil pedig kifejezetten hatékony figyelemelterelő eszköz. És nem csupán a képek tekintetében.

Pápára váró fotósok és érdeklődők. Kiüresítő készülékek
AFP / Vincenzo Pinto
A szöveges üzenetek írása vagy egyszerűen csak a képernyőn való babrálás legalább annyira akadályozzák a figyelem összpontosítását, mint a fotózás. Az okostelefonok a ludasak az úgynevezett kognitív kiürülés jelenségének terjedésében is. Amerikai kutatók három éve figyeltek fel arra, hogy akik egy feladat elvégzéséhez használhatták a telefonjukon az internetet, azok a későbbiekben, egész egyszerű kérdések megválaszolásánál is, emlékeik helyett automatikusan a gépi segítséghez folyamodtak. Sőt egy mobil puszta jelenléte a kísérleti szobában, még ha nem is használják, már csökkenti a résztvevők szellemi kapacitását, felidézési képességét – észlelte egy másik kutatócsapat.
De miért olyan nagy probléma ez – vetik fel az ellentábor képviselői, hiszen az internet összehasonlíthatatlanul pontosabb, szélesebb körű és sokszor gyorsabb is, mint az emberi memória. Számos helyzetben pedig korábban elképzelhetetlen mértékben turbózza fel a gyarló emlékezetet, elég csak a térképalkalmazásokra vagy a gép matematikai „képességére” gondolni.
Tény, hogy az okostelefonra tekinthetünk úgy is, mint az emberi emlékezet menedzselésének egyik leghatékonyabb eszközére – ismeri el Mazzoni is. A legújabb kutatások azonban felvetnek néhány érdekes dilemmát a fotókkal kapcsolatban. Például azt – figyelt fel rá Linda Henkel, a connecticuti Fairfield Egyetem pszichológusa –, hogy a szelfik tovább rontják az emlékezés esélyeit: egy adott eseményt jobban fel tudnak idézni azok, akik nem szerepelnek az arról készült képen. A kutató szerint a szelfihelyzet megváltoztatja az érintett perspektíváját, így kevésbé tud az egész szituáció külső szemlélője lenni, mint ha nem állna vagy ülne ott. Mások a közösségi médiában megosztott fotókról derítették ki, hogy még a kizárólag a telefon (vagy a számítógép) memóriájában őrzött képeknél is kevésbé alkalmasak az exponálás idején átélt érzelmek vagy egyéb részletek felidézésére.

A szelfikkel egyébként más baj is van. A mesterkélt beállítások, erőltetett, természetellenes mosolyok, csücsörítések vagy viccesnek szánt grimaszok nem a készítők valódi személyiségét rögzítik, hanem azt, amit mutatni szeretnének magukról. Ha pedig valaki később ezeket hívja segítségül a múltja felidézéséhez, az könnyen önellentmondásba kerülhet. Elsősorban azért, mert a hagyományosan nem fotók alapján dolgozó emlékezet jellegzetes tulajdonsága, hogy rugalmasan bánik a múlttal – hangsúlyozza Mazzoni. Az agy ugyanis öntudatlanul válogat a korábbi események és emlékek között, azokat emelve ki közülük, amelyek a legjobban alátámasztják az aktuálisan igaznak gondolt (kívánt, elvárt) jellemvonásokat. Sőt a pillanatnyi önképnek vagy szükségleteknek megfelelően a memória rendszeresen konstruálhat meg sem történt emlékeket is. Ezt a „dinamikus” – és amúgy teljesen normális – harmóniát dönthetik romba a számolatlanul gyártott, a változó önképet alátámasztani nem képes szelfik.
Kérdés, milyen hatással lesznek hosszú távon a digitális önképek a pszichés önképre. Milyen torzulásokhoz, esetleg mentális betegségekhez vezethet a fotókba merevített múlt nézegetése? Erre még nincs tudományosan megalapozott válasz, ahogyan arra sincs bizonyíték, hogy a fényképezési mánia jobban károsítaná az agy tanulási képességét, mint az elégtelen alvás, a stressz, a megosztott figyelem, az alkoholfogyasztás vagy a depresszió. Szakértők mindenesetre nem győzik hangsúlyozni, hogy a memóriát dolgoztatni, edzeni kell ahhoz, hogy megfelelően működjön. Ezt pedig a fényképek nem feltétlenül segítik elő, ahogyan az adott pillanat komplex érzeteit sem hozzák vissza. A megoldást egyöntetűen abban látják, ha mindenki kicsit kevesebbet – magyarán: okosabban – használja az okostelefonját.
|
Míg az embereknél a kognitív kiürülés veszélyét növelik az okostelefonok, a digitális fényképezőgépek gyártóinál a bankszámlára van hasonlóan ürítő hatással az, hogy egyre több az egyre jobb kameramodullal felszerelt mobil. Az iparág neves szereplőit tömörítő szövetség, a CIPA adatai szerint a csúcsévhez képest tavalyra 84 százalékkal esett a digitális fotómasinák eladása: 2010-ben még 121,5 millió készüléket adtak el, tavaly már csak 19,4 milliót. Ennyire kevés gép legutóbb 1984-ben fogyott a világon – amikor a többé-kevésbé kommunista-szocialista országokban még csodaszámba ment egy-egy digitális kamera felbukkanása. Ám ez még közel sem a gödör alja. A képalkotás terén több mint nyolc évtizedes tapasztalattal rendelkező Canon elnöke, Mitarai Fudzsio a Nikkei című japán üzleti napilapnak adott interjújában arról beszélt, hogy számításaik szerint a következő két évben a jelenleginek is a felére esik az eladások száma. A drasztikus csökkenés már most is a hagyományos kompakt gépek miatti kereslet töpörödésének tudható be, melyekből ma már kevesebbet értékesítenek, mint a (fél)profiknak szánt cserélhető objektíves fényképezőgépekből. A Canon-vezér szerint ez utóbbi – jelenleg évi 10 millió eladott darabot számláló – kategóriában hamarosan stabilizálódik majd a helyzet; a vállalat szakértői úgy látják, évi 5-6 millió félprofesszionális digitális fényképezőgépre mindig lesz igény. |
A cikk a HVG hetilap 2019/9. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.