Tamar Gutnick, Michael Kuba és Anton Weissenbacher Galápagosi óriásteknősöket (Chelonoides nigra) és Aldabrai óriásteknősöket (Aldabrachelys gigantea) tanított meg arra, hogy egy pálcára erősített kék labdába harapjanak. A három teknős – Schurli, aki több mint 120 éves, Mädi és Menschik – gyorsan megtanulta ezt, és feladata elvégzésekor egy sárgarépát kapott jutalmul.

A második lépésben az óriásteknősök más színű labdákat is kaptak, és nem járt jutalommal, ha nem jól válaszották ki az adott színt.

Három hónap múlva az állatokat ismét tesztelték. Kiderült, hogy jól emlékeznek arra, hogy mit kell tenniük: kiválasztották a megfelelő színű labdát. Kilenc év múlva újra megismételtették velük a feladatot, amelyet mindhárom óriásteknős tökéletesen elvégzett.

A kutatók felfigyeltek arra is, hogy mindkét faj gyorsabban tanulta meg a feladatot, ha csoportosan oktatták őket, mintha egyedül, ami azt jelzi, hogy az óriásteknősök tanulnak abból, ha figyelik társaikat – vélik a kutatók.

A szakemberek megjegyezték, hogy kevés kutatást végeztek a teknősök intelligenciájáról – azok is inkább a tengeri teknősökre korlátozódtak – ezért nagyon keveset tudni a szárazföldön élő óriásteknősök képességeiről.

Az köztudott, hogy a vadon élők képesek nagy távolságok megtételére, kommunikálnak társaikkal és nagyon hosszú ideig élnek. A hosszú utak megtételéből feltételezték a szakemberek, hogy a Galápagos- és az Albadra-szigeteken élő óriásteknősöknek igen jó a memóriájuk, mivel emlékeznek az útvonalra, amelyet visszafelé is megtesznek.