A legendás japán játékfejlesztő, Hideo Kodzsima újdonságát az is szeretné kipróbálni, akinek nincs konzolja. Ezért is kapta a Death Stranding az idei HVGame-díjat.
Gécs Dániel
Bár az új videojátékaik megjelenését általában szakaszosan időzítik a stúdiók, hogy egész évben legyen mit várni, az izgalmasabb programok most csak az év második felében kerültek a polcokra. A PlayStation 4-re készült Death Strandingre ennél is többet kellett várni: hosszú évek óta fejlesztette már Hideo Kodzsima, egy furcsa, magát sokkal inkább művésznek, semmint programozónak valló japán szakember, vagy ahogy a felhasználók nevezték egyszer, “a videojátékok Michelangelója”.
A november óta kapható Death Stranding azért sem hasonlítható más játékszoftverekhez, mert ez az alkotás egyszerre rejtvény, izgalmas mozifilm és görbe tükör a társadalomnak – mint az alkotó összes korábbi videojátéka. Rejtvény, mert az aprólékosan összerakott, mégis szerteágazó történetet a felhasználóknak kell kibogozniuk. És mozifilm, mert a cselekményt kiegészítő átvezető videók gyakran sorozatrésznyi hosszúságúak.
SIEE/Kojima Productions
A társadalomkritikát sem mellőző videojátékban egy szétesett világ egyesítése a feladat, miközben a hatalmas játéktérben általában gyalog közlekedő felhasználók csomagokat kézbesítenek. A főhős ugyanis amolyan hordár, aki túlélte a nagy katasztrófát. A dobozok és tárolók szállítása természetesen nem könnyű: a rendszer a való élet fizikája szerint működik, így a túl sok, túl nehéz csomagok miatt a karakter hamar orra bukhat. Így pedig a megrendelt szállítmány is elvész. A játékvilágban megtalálható túlvilági lények (entitások) szintén nehezítik az előrejutást, de a természeti akadályok is kihívást jelentenek: előfordul, hogy a felhasználónak egy sziklafalat kell megmásznia, ám a fel- és lejutáshoz csupán minimális segítséget kap.
A Death Stranding világát a fejlesztéshez leigazolt filmsztárok teszik izgalmassá. Kodzsimának olyan neveket sikerült maga mellé állítania, mint Norman Reedus, Mads Mikkelsen és Léa Seydoux. A szereplők digitális változata alig különbözik a hús-vér énjüktől, ráadásul az arckifejezéseiket is sikerült átültetni a játékba. (A felhasználó egyébként Norman Reedust, a The Walking Dead című horrorsorozat sztárját irányítja.) A Death Stranding persze nem csak miattuk különleges, ugyanis a groteszk játékvilág önmagában is elég érdekes ahhoz, hogy a Sony eszközeire elérhető szoftvert az is ki akarja próbálni, akinek nincs Playstationje. (A videojátékot jövőre számítógépekre is kiadja a fejlesztője, nem marad tehát PS-exkluzív.)
Hideo Kodzsimát egy interjúban nemrég arra kérték, röviden foglalja össze, szerinte mit érdemes tudni az új játékról. A japán legenda sejtelmes körmondatok helyett nyílegyenes választ adott: a Death Stranding az emberi kapcsolatok fontosságát igyekszik kihangsúlyozni. Kodzsima úgy látja, bár a körülöttünk lévő világ okosabb lett, egyre több olyan eszköz van a kezünkben, amely elszigetel bennünket. Holott az internet és a csevegőprogramok miatt szüntelenül és határok nélkül beszélgethetnénk a másikkal.
Az értékes gondolat a játékról készült tesztünkre is hatással volt, és részben ezért is választottuk a Death Strandinget a most harmadik alkalommal kiosztott HVGame-díj idei nyertesének. A képzeletbeli dobogó második lépcsőfokára a tenyérizzasztó Sekiro: Shadows Die Twice című játék, míg a harmadikra a Star Wars-rajongók új kedvence, a Jedi: Fallen Order léphetett fel.
FromSoftware
A Sekirót már-már remekműnek neveztük április végi kritikánkban, hiszen a FromSoftware újdonsága nem csak története miatt lett kiemelkedő alkotás. A japán kultúrából merített elemek és a jellegzetes közeg is mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Sekirót később is legyen miért elővenni. Annak ellenére, hogy roppant nehéz programról van szó: minden harc előtt taktikázásra kényszerülünk, a dühből csapkodás pedig semmit nem ér. Nem hiába hangsúlyozták a fejlesztők: ez a játék a keménymagot célozza, azokat a játékosokat, akik nem félnek a kudarctól, és még a tizedik elhalálozás után is képesek újból elkezdeni.
EA/Respawn Entertainment
A Jedi: Fallen Order sem különbözik annyira ettől, noha lényegesen játszhatóbb szoftverről van szó, arra ugyanis nagyon ügyelt a kiadó EA, hogy a kisebb korosztálynak is jusson benne sikerélmény. Ugyanakkor ebben is akad kihívás, amelyet a választható nehézségi szintekkel meg is sokszorozhatnak a rajongók. A Fallen Order ráadásul nem csak egy jó Star Wars-játék, megkockáztatjuk, hogy az elmúlt évek egyik legjobb ilyen alkotása: a történet és a közeg is egyaránt szuper, a hozzánk csatlakozó szereplők pedig valamennyien szerethető részei a számos bolygón zajló és nagyjából 30 órás sztorinak. A játékidőt keveslőknek jó hír, hogy új álláshirdetések szerint a kiadó folytatást tervez hozzá.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.