Bedő Iván
Bedő Iván
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A tudománytörténet egyik legnagyobb blöffjével kezdődött a gyógyszer pályafutása – véli a fogamzásgátló tabletta történetírója, az amerikai Jonathan Eig. A kipróbálás pedig mai szemmel nézve etikátlan kísérletekkel, tájékozatlan nők bevonásával zajlott és mindössze egy gyártási hibának köszönhető, hogy jobb lett a pirula összetétele. Ha egy feminista özvegy nem örököl dollármilliókat, meg sem kezdődik a fejlesztés. Kezdetben nem is vállalták hivatalosan, mire való a gyógyszer, hanem a nőgyógyászok összekacsintottak pácienseikkel, úgy írták föl.

Véletlenek és furcsaságok sorozata kísérte azt a történetet, amelynek egyik döntő fordulópontja 60 éve történt: 1960. augusztus 18-án került piacra a világ első fogamzásgátlóként engedélyezett tablettája, az Enovid, a kanadai Searle gyár terméke.

Margaret Sanger
©

A kezdeményezés két bátor, akkor már a hetvenes éveiben járó nőnek köszönhető. Margaret Sanger ápolónő a múlt század elején New York szegénynegyedeiben igyekezett segíteni a nőkön. 1914-ben A forradalmár nő címmel havilapot indított arról, aminek a nevét is ő adta: a születésszabályozásról. 1916-ban megnyitotta az első családtervezési klinikát, pár évvel később megalapította a születésszabályozási ligát, amely – más néven – mindmáig létezik. Az ő kampányolásának köszönhető, hogy

az 1930-as évek végére jogilag megszűnt a születésszabályozás (bár nem a fogamzásgátlás) tilalma, és százával jöttek létre az ezzel foglalkozó klinikák.

A másik feminista Katherine McCormick volt. Műegyetemi diplomája ellenére hormonokkal kezdett foglalkozni, mert abban bízott, hogy segít beteg férjén. Nem így történt, a férj elhunyt, de McCormick megismerkedett több hormonkutatóval, köztük a Harvard Egyetem egy biológusával, Gregory Pincus-szal. Akkoriban ő volt az emlősök szaporodásának egyik legjobb szakértője, aki azért kutatta a hormonokat, mert a haszonállatok nagyobb termékenységét szerette volna elősegíteni. A szakmában nem volt osztatlanul népszerű, mert a mesterséges megtermékenyítés akkoriban merésznek számított, ráadásul a tudós imádott szerepelni a sajtóban.

©

Így eshetett meg, hogy amikor 1951-ben egy vacsorán Sanger megkérdezte Pincust, megvalósítható-e régi álma, a nők fogamzóképességének ki- és visszakapcsolása, a tudós válaszából kiderült, hogy ez csak pénzkérdés. McCormick nem habozott: kétmillió dollárt áldozott erre az örökségéből. A fogamzásgátlás kérdése amúgy is a levegőben volt, bár politikailag egyáltalán nem korrekt módon: az amerikaiak leginkább a gyarmati népek és a kommunista országok túlnépesedésétől tartottak. Az nem volt közbeszéd tárgya, de a nők – akár az USA-ban, akár máshol – már valóban nagyon szerettek volna maguk dönteni arról, hogy teherbe essenek-e. De nemcsak nekik, az érintetteknek, hanem akár Pincusnak és más tudósoknak is tekintettel kellett lenniük arra, hogy

az USA-ban például törvény tiltott rengeteg olyan dolgot, ami obszcénnak, a nemi erkölcsbe ütközőnek minősíttetett, és ezek közé tartozott a fogamzásgátlás is.

Pincus abból az egyszerű tényből indult ki, hogy ha valaki terhes, akkor közben nem eshet újból teherbe. Az embriót egy hormon, a progeszteron védi a konkurenciától. Ha tehát kellő mennyiségű progeszteront juttatnak a női szervezetbe, akkor megakadályozható a terhesség. Állatkísérleteivel Pincus ezt könnyen be is bizonyította. Az emberi kipróbáláshoz megnyerte egy harvardi kollégáját, John Rock nőgyógyászt. Ő termékenységi kezelés címén adott progeszteron-injekciókat a pácienseinek. A megfontolás az volt, hogy a progeszteron elhagyásával könnyebben teherbe fognak esni, és ez többnyire be is vált. Pincus és Rock 1952-ben egy tudományos konferencián jöttek rá, hogy más céllal bár, de ugyanazzal a hormonnal kísérleteznek.

©

Mindez egybeesett azzal, hogy Mexikóban Carl Djerassi vegyész akkoriban fejlesztette ki az ipari gyártásra alkalmas, mesterséges progeszteront. Korábban állatokból vonták ki a hormont, nagy költséggel és kis mennyiségben. Pincus kezére játszott végül, hogy Puerto Ricóban (amely nem tagállama, hanem társult területe az Egyesült Államoknak) nem volt tilos a fogamzásgátlás, sőt – ma már elfogadhatatlan módon – igyekeztek is fékezni a szegény színes bőrűek szaporodását. Igaz, ez sem értékelhető feketén-fehéren: a szegény sorsú, a gyerekeiket gyakran apa nélkül nevelő nők sorba álltak a kísérleti pirulákért, amikor híre ment, hogy fogamzásgátlót lehet kapni.

A kísérleti alanyok tudták, hogy fogamzásgátlásról van szó, de a kockázatokról és mellékhatásokról nem kaptak tájékoztatást. Mellékhatások pedig jelentkeztek (sőt hárman meg is haltak, tisztázatlan körülmények között), hiszen Pincus és Rock biztosra akart menni, és elég nagy adag progeszteron került a tablettákba.

Ezek után következett a blöff. Pincus attól tartott – nem alaptalanul – hogy ha kiderül, mivel foglalkoznak, a katolikus egyház és a washingtoni kormány nyomására meghiúsul a további munka. Előre menekült tehát: bár rövid ideig és kevés emberen próbálták ki a pirulát, 1955-ben egy tudományos konferencián bejelentette, hogy feltalálták a fogamzásgátlót. A sajtó felkapta a hírt, nők ezrei jelentkeztek Pincusnál és Rocknál, hogy azonnal szükségük van a tablettára. Az igényt látva a Searle elhatározta a gyártást, már csak az engedély hiányzott.

Pincusnak volt egy másik trükkje is: az engedélyt nem fogamzásgátlóra, hanem menstruációs zavarok kezelésére kérték, így 1957-ben könnyebben megkapták, bármennyire átlátszó volt is ez. Menstruációs zavarokra hivatkozva bármelyik nő orvoshoz fordulhatott, és megkaphatta az Enovidot, amelynek a csomagolásán ott állt a figyelmeztetés: a szer valószínűleg megakadályozza a terhességet. Ekkor már csak pár évet kellett várni: 1960-ban meglett az engedély a fogamzásgátló használatra is, és e minőségében 1960. augusztus 18-án került piacra a szer. Éveken belül – más-más néven – a készítmény megjelent a világ egyéb részein is, bár sok helyen eleinte csak házas, többgyermekes asszonyoknak írhatták fel.

A tabletta azóta lényegében nem változott. A progeszteron adagja fokozatosan csökkent, ezzel együtt a mellékhatások is – bár teljesen mindmáig nem maradnak el: a kellemetlen tünetek kockázatára vagy akár a trombózis veszélyére továbbra is ügyelni kell. A másik összetevő, az ösztrogén az után került a tablettába, hogy a Searle gyárából hibás tétel került ki: Pincus arra figyelt fel, hogy a nők egy része kevesebb mellékhatásra panaszkodik, így derült fény a véletlen szennyeződés kedvező hatására.

Az Enovid nélkül alighanem a 68-as mozgalmak is másképp alakultak volna. Bár a legtöbben ma már úgy emlékeznek, hogy a hippik, a virággyerekek, Woodstock, a melltartóégetések, a kommunák világa hozta el a szexuális szabadságot – konzervatív olvasatban szabadosságot –, a gondtalanságban nagy szerepe volt az antibébi-pirula gyors elterjedésének is.

Az Infecundin Horthy és Kádár idején

Kis híja volt, hogy a világ első fogamzásgátló tablettája Budapesten készüljön el. Állatkísérletek alapján Ludwig Haberlandt osztrák biológus 1919-ben ismerte fel, hogy a progeszteron megakadályozza az újabb terhességet. Az 1920-as években erős etikai támadások érték, ráadásul nem tudott megállapodni a német gyógyszergyárakkal, így Budapestre költözött. Richter Gedeon gyógyszergyárában kísérletezte ki készítményét, az Infecundint (Richter is komoly hormonkutató volt). A gyártás azonban technikailag akkor megvalósíthatatlannak bizonyult. Haberlandt 1932-ben öngyilkos lett, a hormonális fogamzásgátlás pár évtizedig feledésbe merült.

©

Ez az előzménye annak, hogy amikor – az abortuszok rendkívül magas számától megriadva – a Kádár-rendszerben 1967-ben engedélyezték a tablettát, akkor az Infecundin nevet kapta, és a gyártással a Richtert, azaz a Kőbányai Gyógyszerárugyárat bízták meg. Az Infecundin – és utódja, a Bisecurin – nem csökkentette egyhamar az abortuszok számát, a születések (átmeneti) fellendülését csak az 1973-as népesedéspolitikai program hozta meg.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!