A futurisztikus London adja az ősz egyik nagy költségvetésű videojátékának helyszínét, de a Watch Dogs: Legion nem csak a terep miatt különleges. A történetben államcsíny, terrortámadás és rendőri túlkapások is szerepelnek. A felmerült problémákat nekünk, játékosoknak kell megoldanunk, ehhez pedig bárkit választhatunk, a szó legszorosabb értelmében.
A Watch Dogs a Ubisoft néhány éve létező játéksorozata. Hibátlannak sajnos egyáltalán nem lehet nevezni, az első rész pontatlanságait a stúdiónak a 2016-ban megjelent folytatásban sem sikerült kiköszörülnie. Pedig abban is központi szerepet kapott az eredeti epizóddal útnak indított, elsőre abszolút érdekfeszítőnek tűnt hackerkedés. Mi több: itt már valamivel fejlettebbnek bizonyult ez a lehetőség, noha még mindig érződött, hogy a készítők se nagyon tudják, pontosan mit szeretnének vele elérni.
Az összkép a most megjelent, Legion című részre lett igazán tiszta: ebben a játékban a korábbiaknál is sokkal több minden hackelhető, és vezérelhető, de ami fontosabb, hogy végre értelme is van a két dolognak. Ennek legfőbb előnyei pedig éppen a játékmenetben csapódnak le, ott, ahol az előző szoftverek – pár órányi örömöt leszámítva – hamar unalmassá váltak.
A felvezetőt szándékosan faragtuk ilyen szűkszavúra, hogy mindjárt rá is térhessünk a Legion egyik legszerethetőbb részére. Míg az előző két Watch Dogsban amerikai területeken szórakozhattunk, a mostani részben London utcáit járjuk, ám egészen más idősávban: a pontos évet ugyan nem ismerni, de a technikai fejlettség alapján valamikor 2030 és 2040 között vagyunk. Az autók nagy része már önvezető, a rendet elsősorban fegyveres drónok tartják fenn, de a futurisztikusság másban is megmutatkozik:
a város tele van a ma még csak high-tech expókon látott kütyükkel és szolgáltatásokkal.
A sci-fi rajongók valószínűleg szívesen élnének egy ilyen korszakban, de ez a jövő nem annyira fényes: hol privát katonai csapatok, hol bűnszervezetek vegzálják a népet, ezen pedig a technológia sem segít. Sőt éppen, hogy hátráltatja a folyamatot: a várost behálózó központi rendszer, a ctOS (Central Operating System) még most is működik, így bárki megfigyelhető. Utóbbi egyébként olyannyira nem hülyeség, hogy a való életben, Kínában is találni ilyet, de az ottani hatalom már arra is rájött, hogyan használhatja azt az állampolgárok osztályozására.
A Legion esetében még egy terrortámadás is bezavar a képbe, ami különösen bátor húzás a 2005-ös eseményeket ismerve. Ahogy akkor, úgy most is robbantásos merényletek történnek – de radikalizálódott muszlimok helyett egy rossz oldalon álló hackercsoport miatt –, az események pedig a feje tetejére állítják Londont. És hogy a cselekmény még mocskosabb legyen, a terroristák ránk kenik az egész balhéjukat. Itt kapcsolódunk be mi a képbe, a DeadSec nevű, ám alapvetően jóságos hackerkollektíva tagjaként.
A játék első órái kifejezetten izgalmasan telnek. A cselekmény egészét nézve viszont most is összecsapott, felesleges kitérőket kapunk, alig érdekes karakterekkel. Úgyhogy a Legion ebben a tekintetben sem jelent előrelépést, az igazi újdonságot másban, pontosabban: másokban érdemes keresni.
Nem véletlen, hogy az új Watch Dogs háttérsztorija Londonba kalauzolja a felhasználót. A brit fővárosban (a szó legpozitívabb értelmében) nagyon sokféle ember zsúfolódik össze, amely a Legion fejlesztőit is megihlette: a csapat egész konkrétan nem egy-két irányítható karaktert adott a történethez, hanem egy garmadányit, miközben a választás lehetőségét már az egyénre bízza. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a városlakók közül bárki felett átvehető az irányítás, és besorozható a saját dedseces gárdánkba.
Ilyen értelemben központi hős nincs is, a játékos maga a főszereplő.
A karakterek váltogatása önmagában persze elég súlytalan volna, a Ubisoft ezért egy érdekes trükkel fűszerezte a dolgot: az utca minden emberének másfajta képességet adtak. A skála igen széles, vannak igazi marhaságok, de a játékmenetet nagyban megkönnyítő elemek is. Egy katona múltú egyén például eleve jobban kezeli a fegyvereket, az építőmunkások pedig rakodáshoz használt drónokat tudnak irányítani, melyekre felmászva repülhetünk is. Hogy ki mivel rendelkezik, azt a már említett ctOS-szel tudjuk ellenőrizni, a rendszer ugyanis mindent és mindenkit nyilvántart. Utóbbi egyik fontos következménye, hogy a kinézett személy neve és foglalkozása is megtudható, ami jó néhányszor okozhat mókás pillanatokat. Nekünk például azzal sikerült, hogy az egyik lepukkant negyedben rábukkantunk Istvanra, a valamikor sikeres regényíróra.
Nagy kár, hogy a Ubisoft egyik átvehető karakter mögé sem tett mélyebb háttérsztorit, és a karakterdrámát is mellőzte a fejlesztés során. De a funkciót ettől még nem szabad leírni, mert a játékmenetre kimondottan jó hatással van, hogy egy-egy feladatot nagyon sokféleképpen meg lehet oldani. Egy katona magunkhoz édesgetésével gond nélkül besétálhatunk a szigorúan őrzött területekre, míg a lopakodásban erős karakterekkel titkosügynök módjára hajhatjuk végre az akciót. A városlakóknak egyébként nem csak pozitív attribútumai vannak: egy nagymamát felesleges az üldözős küldetéshez választani, mert ha roppanásig nyomjuk a billentyűt, akkor sem fogja lefutni a célszemélyt. De ha mindenképp vele akarunk lenni, hát csak tessék, a rendszer ebbe sem szól bele. Ahogy abba se, milyen ruhába öltöztetjük hőseinket.
Cipők, táskák, kesztyűk, sapkák, kabátok, ingek, pólók, retikülök, órák és szemüvegek – ennyiféle kiegészítő közül lehet válogatni a városszerte megtalálható boltokban, és természetesen valamennyi elem le is cserélhető, nemtől függetlenül.
A sokféle irányítható karakter ellenére a hackerkedés a Legionban is központi elem maradt, sőt néhány remek újítással is bővült. Az egyik ilyen a robotpók, mellyel eldugott zugokban mászkálhatunk, és követhetünk el újabb kiberincidenseket. A városszerte grasszáló drónokat most is le lehet állítani, és zavarható a hatóságok rádiójele is. Az utca emberét véletlenszerű telefoncsörgéssel idegesíthetjük, a járművek menetirányán pedig vezetés közben is változtathatunk. Ez utóbbi meneküléskor lehet a hasznunkra. De a repertoár más érdekességeket is tartogat: van például egy köpenyfajta, amellyel néhány pillanatra láthatatlanná válhatunk.
A Ubisoft új koreográfiákat készített a pusztakezes harchoz is, noha ez a funkció kissé furcsán működik: több alkalommal tapasztaltuk, hogy ha ököllel rontunk az ellenfelekre, azok elrakják a fegyvereiket és szintén pofozkodásra váltanak – miközben bármelyik pillanatban lepuffanthattak volna. Érthetetlen ez a fajta könnyítés, mert nyilván ezt szolgálja, hogy a játékos a látszólag vesztes helyzetben se maradjon alul. Ettől függetlenül komoly sérüléseket lehet elszenvedni, akár egy közúti baleset során is, mert az autók (attól függetlenül, hogy többségük robot által vezérelt) simán elcsaphatnak. A járművek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy most is rengeteg kocsi és motor áll rendelkezésre, melyek természetesen bármikor elköthetők.
A vezetés élménye azonban korántsem tökéletes: az irányítás rendkívül érzékeny, ami lehetetlenné teszi a finom kormányzást a szűk utcákban.
A futurisztikus London ezt leszámítva kimondottan érdekes és jól kidolgozott közeg, bármelyik pontján érdemes megállni és néhány másodpercig csak nézni, ami történik. A fejlesztők az újkori őrületet, a fotómódot sem hagyták ki a szoftverből, így a művészi hajlamúak ezzel is eltölthetnek néhány órát. A játék nagy előnye, hogy a karakterek mindvégig GTA-szerűen, egészben látszódnak, ami a stílus kedvelőinek biztosan ínyére lesz. Azonban a repetitív küldetéseket, és a kidolgozatlan, kissé kusza történetet sajnos ez sem menti meg. A Legion ettől még egyáltalán nem rossz munka, a korábbi részekhez viszonyítva egyértelmű előrelépés. Külön érdekes, hogy a fejlesztők nem egy biztonságos jövőt álmodtak a játéknak, ami tulajdonképpen nem is annyira légből kapott.
Mégis mi garantálja, hogy a 20-30 év létező technológiák mind a jólétet szolgálják majd? Na, részben ezt feszegeti az új Watch Dogs is.
A játékot 10-ből 7 pontra értékeltük. Tesztünk elkészítéséhez a szoftver PC-s változatát használtuk, de a játék konzolokra, PlayStation 4-re és Xbox One-ra már most is elérhető, a két eszköz újabb generációs kiadására pedig hamarosan megérkezik.
Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
Azokat, akik csak a Stranger Thingsből ismerik, összezavarná, hogy miket művelt a karrierje kezdetén Paul Reiser. Korábbi rajongóit például azzal lepte meg, hogy feltűnt az Aliens gonoszaként. A veterán komikussal pályafutása cikkcakkjairól, Jerry Seinfeldről, Lisa Kudrow-ról és Eddie Murphyről is beszélgettünk. És arról is, miért tartotta hülyeségnek a Jóbarátokat.
A Tisza Párt elnöke legújabb bejegyzésében kifejezetten a fideszeseket szólította meg.
Ez az a fegyver, amely alkalmas lehet Irán nukleáris létesítményeinek megtámadására.
