Gécs Dániel
Gécs Dániel
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A futurisztikus London adja az ősz egyik nagy költségvetésű videojátékának helyszínét, de a Watch Dogs: Legion nem csak a terep miatt különleges. A történetben államcsíny, terrortámadás és rendőri túlkapások is szerepelnek. A felmerült problémákat nekünk, játékosoknak kell megoldanunk, ehhez pedig bárkit választhatunk, a szó legszorosabb értelmében.

A Watch Dogs a Ubisoft néhány éve létező játéksorozata. Hibátlannak sajnos egyáltalán nem lehet nevezni, az első rész pontatlanságait a stúdiónak a 2016-ban megjelent folytatásban sem sikerült kiköszörülnie. Pedig abban is központi szerepet kapott az eredeti epizóddal útnak indított, elsőre abszolút érdekfeszítőnek tűnt hackerkedés. Mi több: itt már valamivel fejlettebbnek bizonyult ez a lehetőség, noha még mindig érződött, hogy a készítők se nagyon tudják, pontosan mit szeretnének vele elérni.

Az összkép a most megjelent, Legion című részre lett igazán tiszta: ebben a játékban a korábbiaknál is sokkal több minden hackelhető, és vezérelhető, de ami fontosabb, hogy végre értelme is van a két dolognak. Ennek legfőbb előnyei pedig éppen a játékmenetben csapódnak le, ott, ahol az előző szoftverek – pár órányi örömöt leszámítva – hamar unalmassá váltak.

A sztori

A felvezetőt szándékosan faragtuk ilyen szűkszavúra, hogy mindjárt rá is térhessünk a Legion egyik legszerethetőbb részére. Míg az előző két Watch Dogsban amerikai területeken szórakozhattunk, a mostani részben London utcáit járjuk, ám egészen más idősávban: a pontos évet ugyan nem ismerni, de a technikai fejlettség alapján valamikor 2030 és 2040 között vagyunk. Az autók nagy része már önvezető, a rendet elsősorban fegyveres drónok tartják fenn, de a futurisztikusság másban is megmutatkozik:

a város tele van a ma még csak high-tech expókon látott kütyükkel és szolgáltatásokkal.

A sci-fi rajongók valószínűleg szívesen élnének egy ilyen korszakban, de ez a jövő nem annyira fényes: hol privát katonai csapatok, hol bűnszervezetek vegzálják a népet, ezen pedig a technológia sem segít. Sőt éppen, hogy hátráltatja a folyamatot: a várost behálózó központi rendszer, a ctOS (Central Operating System) még most is működik, így bárki megfigyelhető. Utóbbi egyébként olyannyira nem hülyeség, hogy a való életben, Kínában is találni ilyet, de az ottani hatalom már arra is rájött, hogyan használhatja azt az állampolgárok osztályozására.

A Legion esetében még egy terrortámadás is bezavar a képbe, ami különösen bátor húzás a 2005-ös eseményeket ismerve. Ahogy akkor, úgy most is robbantásos merényletek történnek – de radikalizálódott muszlimok helyett egy rossz oldalon álló hackercsoport miatt –, az események pedig a feje tetejére állítják Londont. És hogy a cselekmény még mocskosabb legyen, a terroristák ránk kenik az egész balhéjukat. Itt kapcsolódunk be mi a képbe, a DeadSec nevű, ám alapvetően jóságos hackerkollektíva tagjaként.

©

A játék első órái kifejezetten izgalmasan telnek. A cselekmény egészét nézve viszont most is összecsapott, felesleges kitérőket kapunk, alig érdekes karakterekkel. Úgyhogy a Legion ebben a tekintetben sem jelent előrelépést, az igazi újdonságot másban, pontosabban: másokban érdemes keresni.

A szerelő, és a magyar

Nem véletlen, hogy az új Watch Dogs háttérsztorija Londonba kalauzolja a felhasználót. A brit fővárosban (a szó legpozitívabb értelmében) nagyon sokféle ember zsúfolódik össze, amely a Legion fejlesztőit is megihlette: a csapat egész konkrétan nem egy-két irányítható karaktert adott a történethez, hanem egy garmadányit, miközben a választás lehetőségét már az egyénre bízza. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a városlakók közül bárki felett átvehető az irányítás, és besorozható a saját dedseces gárdánkba.

Ilyen értelemben központi hős nincs is, a játékos maga a főszereplő.

A karakterek váltogatása önmagában persze elég súlytalan volna, a Ubisoft ezért egy érdekes trükkel fűszerezte a dolgot: az utca minden emberének másfajta képességet adtak. A skála igen széles, vannak igazi marhaságok, de a játékmenetet nagyban megkönnyítő elemek is. Egy katona múltú egyén például eleve jobban kezeli a fegyvereket, az építőmunkások pedig rakodáshoz használt drónokat tudnak irányítani, melyekre felmászva repülhetünk is. Hogy ki mivel rendelkezik, azt a már említett ctOS-szel tudjuk ellenőrizni, a rendszer ugyanis mindent és mindenkit nyilvántart. Utóbbi egyik fontos következménye, hogy a kinézett személy neve és foglalkozása is megtudható, ami jó néhányszor okozhat mókás pillanatokat. Nekünk például azzal sikerült, hogy az egyik lepukkant negyedben rábukkantunk Istvanra, a valamikor sikeres regényíróra.

©

Nagy kár, hogy a Ubisoft egyik átvehető karakter mögé sem tett mélyebb háttérsztorit, és a karakterdrámát is mellőzte a fejlesztés során. De a funkciót ettől még nem szabad leírni, mert a játékmenetre kimondottan jó hatással van, hogy egy-egy feladatot nagyon sokféleképpen meg lehet oldani. Egy katona magunkhoz édesgetésével gond nélkül besétálhatunk a szigorúan őrzött területekre, míg a lopakodásban erős karakterekkel titkosügynök módjára hajhatjuk végre az akciót. A városlakóknak egyébként nem csak pozitív attribútumai vannak: egy nagymamát felesleges az üldözős küldetéshez választani, mert ha roppanásig nyomjuk a billentyűt, akkor sem fogja lefutni a célszemélyt. De ha mindenképp vele akarunk lenni, hát csak tessék, a rendszer ebbe sem szól bele. Ahogy abba se, milyen ruhába öltöztetjük hőseinket.

Cipők, táskák, kesztyűk, sapkák, kabátok, ingek, pólók, retikülök, órák és szemüvegek – ennyiféle kiegészítő közül lehet válogatni a városszerte megtalálható boltokban, és természetesen valamennyi elem le is cserélhető, nemtől függetlenül.

Pókok, pofonok

A sokféle irányítható karakter ellenére a hackerkedés a Legionban is központi elem maradt, sőt néhány remek újítással is bővült. Az egyik ilyen a robotpók, mellyel eldugott zugokban mászkálhatunk, és követhetünk el újabb kiberincidenseket. A városszerte grasszáló drónokat most is le lehet állítani, és zavarható a hatóságok rádiójele is. Az utca emberét véletlenszerű telefoncsörgéssel idegesíthetjük, a járművek menetirányán pedig vezetés közben is változtathatunk. Ez utóbbi meneküléskor lehet a hasznunkra. De a repertoár más érdekességeket is tartogat: van például egy köpenyfajta, amellyel néhány pillanatra láthatatlanná válhatunk.

©

A Ubisoft új koreográfiákat készített a pusztakezes harchoz is, noha ez a funkció kissé furcsán működik: több alkalommal tapasztaltuk, hogy ha ököllel rontunk az ellenfelekre, azok elrakják a fegyvereiket és szintén pofozkodásra váltanak – miközben bármelyik pillanatban lepuffanthattak volna. Érthetetlen ez a fajta könnyítés, mert nyilván ezt szolgálja, hogy a játékos a látszólag vesztes helyzetben se maradjon alul. Ettől függetlenül komoly sérüléseket lehet elszenvedni, akár egy közúti baleset során is, mert az autók (attól függetlenül, hogy többségük robot által vezérelt) simán elcsaphatnak. A járművek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy most is rengeteg kocsi és motor áll rendelkezésre, melyek természetesen bármikor elköthetők.

A vezetés élménye azonban korántsem tökéletes: az irányítás rendkívül érzékeny, ami lehetetlenné teszi a finom kormányzást a szűk utcákban.

Verdikt

A futurisztikus London ezt leszámítva kimondottan érdekes és jól kidolgozott közeg, bármelyik pontján érdemes megállni és néhány másodpercig csak nézni, ami történik. A fejlesztők az újkori őrületet, a fotómódot sem hagyták ki a szoftverből, így a művészi hajlamúak ezzel is eltölthetnek néhány órát. A játék nagy előnye, hogy a karakterek mindvégig GTA-szerűen, egészben látszódnak, ami a stílus kedvelőinek biztosan ínyére lesz. Azonban a repetitív küldetéseket, és a kidolgozatlan, kissé kusza történetet sajnos ez sem menti meg. A Legion ettől még egyáltalán nem rossz munka, a korábbi részekhez viszonyítva egyértelmű előrelépés. Külön érdekes, hogy a fejlesztők nem egy biztonságos jövőt álmodtak a játéknak, ami tulajdonképpen nem is annyira légből kapott.

Mégis mi garantálja, hogy a 20-30 év létező technológiák mind a jólétet szolgálják majd? Na, részben ezt feszegeti az új Watch Dogs is.

A játékot 10-ből 7 pontra értékeltük. Tesztünk elkészítéséhez a szoftver PC-s változatát használtuk, de a játék konzolokra, PlayStation 4-re és Xbox One-ra már most is elérhető, a két eszköz újabb generációs kiadására pedig hamarosan megérkezik.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!