Aki látott már egymás mellé tett képet az emberi idegsejtről és egy szimulált galaxishalmazról, az bizonyára meglepődött azon, mennyire hasonlít a kettő egymásra. Két olasz szakembert, a Bolognai Egyetem asztrofizikusát és a Veronai Egyetem idegsebészét azonban ennél mélyebben érdeklik az összefüggések, objektív módon szerették volna értékelni a két rendszer közötti hasonlóságot. Évek óta foglalkoznak ezzel, és már jó pár megállapítást tettek. Legutóbb a Frontiers in Physics folyóiratban összegezték észrevételeiket, amelyekből a Science Alert szemezgetett.
Eredményeikből arra lehet következtetni, hogy bár az univerzumot, illetve az emberi agyat vezérlő fizikai folyamatok igencsak eltérőek, összességében hasonló bonyolultságot és önszerveződést eredményezhetnek. A kutatók mindenekelőtt a két szerveződés (amelyek között mintegy 27 nagyságrendbeli a különbség) közötti hasonlóságokra fókuszáltak.
Az emberi kisagynak körülbelül 69 milliárd neuronja van, a megfigyelt kozmikus hálózat több mint 100 milliárd galaxist tartalmazott. Mindkét rendszer jól definiált hálózatokba rendeződik, a csomópontokat az agy neuronjai, illetve a galaxisok jelentik. Mind az idegsejteknek, mind a galaxisoknak tipikus méretű sugaruk van, ami csak töredéke a közöttük lévő összeköttetés hosszának. Érdekes hasonlóság az is, hogy az agy nagyjából 77 százaléka víz, az univerzum 72 százaléka pedig úgynevezett sötét energia (ez egy feltételezett energiaforma, ami az egész világegyetemben jelen van és erős antigravitációs hatást fejt ki). Ezek látszólag passzív anyagok, amelyek csak közvetett szerepet játszana a belső struktúrákban.
A kutatók kvantitatív összehasonlítást is végeztek a képek alapján: különböző nagyításokban vetették össze az emberi kisagy és az agykéreg szeleteit a kozmikus hálózat szimulált képeivel, az agy és a kozmikus hálózat anyagsűrűség-ingadozásai után kutatva. Kiderült, hogy az ingadozások eloszlása a két rendszerben elképesztően hasonló volt – persze másmilyen skálán.
A kozmikus hálózat (balra) szimulált anyageloszlása és a kisagyban megfigyelt anyageloszlás (jobbra)
Nautilus
Egyéb morfológiai jellemzőket is megvizsgáltak, többek között az egyes csomópontokhoz kapcsolódó szálak számát. A kozmikus hálónak csomópontonként átlagosan 3,8–4,1 kapcsolata volt, az emberi agynál 4,6–5,4 volt ez a szám. Egy nemrég készült tanulmány szerint az agy memóriájának kapacitása 2,5 petabájt körüli, egy másik tanulmány pedig arra a következtetésre jutott, hogy a világegyetem komplexitásának tárolásához szükséges memória körülbelül 4,3 petabájt. Mindez arra utalhat, jegyzik meg a kutatók, hogy a két struktúra növekedését, működését szervező és szabályozó törvények ugyanolyanok lehetnek.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
