Sok évnyi szünet után reneszánszukat élik a valós idejű taktikai játékok. A műfaj fő érdekessége, hogy a felhasználónak egyszerre három-négy karaktert kell irányítania, szemben a klasszikus RPG (Role-playing game) vagy FPS (First-person shooter) jellegű játékokkal, ahol általában csak egy hős választható. De sajátos elem az is, hogy a térképen mozgó csapat minden mozdulatát, így a figura által elvégzett akciót is a játékosnak kell megterveznie. Mindent, még egy lövés leadását is.

A kategóriában abszolút úttörő újításokkal jelentkező Commandos tipikusan ilyen játék volt – sokak szerint a legjobb. Nem véletlen, hogy a fejlesztő Pyro Studios sorozatot csinált, és még az ezredforduló utáni években is új részeket adtak ki belőle. A játékosok aztán más címek felé fordultak, a Commandos törzsközönsége pedig apadni kezdett. Ugyan napjainkban is léteznek hasonló elvű videojátékok, de ezek egészen más élményt kínálnak, és nem is azt a témát dolgozzák fel, ami a rajongók szerint ehhez a stílushoz illik: a világháborúsdit.

Partizánok

Már pusztán ezért is érdemes egy pillantást vetni az egyelőre kevéssé ismert Alter Games újdonságára, a Partisans 1941-re. A szoftver ugyanis éppen a fenti elvárások mentén készült, van hozzá magyar felirat, lehet benne bázist építeni, de fontos szerep jut az ellenség kifigyelésének, a lopakodásnak és az erőforrások gyűjtögetésének is. Mindezt ráadásul ellenállók egy csoportjaként, egészen jó grafikus megoldással. Utóbbi esetében az Unreal Engine szolgáltatja a látnivalót, kissé sejtelmes, ködös-szürkés módon, de szerintünk kifejezetten passzol hozzá.

A hasonló tematikájú videojátékkal ellentétben itt azonban nem amerikaiakat, hanem szovjet túlélőket irányítunk.

Az időpont és a helyszín a második világháború egy drámai és egyedi fejezete, a keleti front, ám nem túl eredeti célkitűzéssel: a maroknyi, még életben maradt katonát biztonságos helyre kell juttassuk, miközben jellemzően szabotőr küldetések során ott szívatjuk a nácikat, ahol csak tudjuk. A feladat viszont nem egyszerű, mert a történet egésze a németek által már megszállt területeken játszódik, így elég gyakran kerülünk szorult helyzetekbe.

A játékban legelőször egy Alexey Zorin nevű fickó fölött vesszük át az irányítást, és vele is kezdjük meg az első, oktató jellegű küldetésünket. A misszió során mindenféle lehetőséggel megismertet minket a szoftver, beleértve a csapatok egyidejű kezelését, illetve a taktikai elemek kihasználását. Ilyen például, hogy az őrök figyelmét néhány eldobott kaviccsal is elterelhetjük, karakterünket pedig – ha a terep lehetőséget ad rá – egy bódéba, vagy ládába rejthetjük. A vad lövöldözgetés természetesen nem tiltott, de az esetek többségében a másik becserkészésével (és hullájuk odébb dobásával) tudjuk legbiztonságosabban elérni a célunkat.

Alter Games

Az Alter úgy kotyvasztotta össze portékáját, hogy némi szerepjátékos beütésnek is jutott hely; ennek kétségtelenül leglátványosabb része az egész karaktert mutató képernyő, ahol a felszereléssel és a hős attribútumaival kapcsolatos legfontosabb jellemzőket találjuk. Egy másik panelen a hátizsákhoz jutunk, melybe számos tárgyat (elsősegélycsomagot, lőszert, gránátot, aknát) gyűjthetünk a missziók alatt. Egy kicsivel arrébb a fejlődés során kitanulható képességeket tanulmányozhatjuk, amire szükség is lesz: a szintenként aktiválható okosságokat kedvünk és játékstílusunk szerint variálhatjuk, köztük olyanokat is, melyek ugyan passzív módban maradnak, de a terepen mindenképp hasznukat vesszük majd. Az egyik például (ez mondjuk egy kifejezetten aktív cselekményre ad lehetőséget), hogy dobókéssel távolról, aránylag csendben is leszedhetjük az ellent.

Többen, együtt

A Partisans, mint már említettük, nem egy magányos játék: a küldetéseket két-, három-, de akár négyfős csapatban is elvégezhetjük, nem egynél pedig komolyan meg kell küzdeni a sikerért. Ennek legfőbb oka, hogy az erőforrások végesek, a katonák közül pedig nem mindenki született pisztolyhős. Ez azt jelenti, hogy bár mindegyik képes lőni, a harcászati képességeik nagyon nem azonosak; akad, aki a csapdaállításban jó, más az izomból lerohanásban. A pályán felmerülő nehézségek miatt viszont sosem tudjuk mindegyiket kihasználni, mert máskülönben egy barakknyi németet szabadítunk a nyakunkba.

Alter Games

Hőseink egy misszió végeztével egy erdőmélyi táborban pihenik ki megpróbáltatásaikat, mely ugyanúgy bővítésre és fejlesztésre szorul, akárcsak partizánjaink. A főhadiszálláshoz konyha és füstölő is építhető (sőt, kell is, hogy legyen), melyre legfőképp az éhség csillapítása miatt lesz szükség, de a bázis a fegyverek javítása, illetve a terepen szerzett sérülések ellátásában is segít. Élelmet leginkább vadászatból és halászatból szerezhetünk.

Érdekesség, hogy a játék arra is figyel, mekkora csapatot gondozunk. Ha ugyanis többen vagyunk, az értelemszerűen több éhes szájat is jelent.

A főbb missziók (ebből összesen 15 van) közben mellékküldetéseket is végezhetünk, de ez már teljesen automatikusan zajlik: a hős ilyenkor útra kel, hogy nyersanyagot, egyéb hasznosságokat, XP-t (vagyis tapasztalati pontot) gyűjtsön, de a folyamatot nem látjuk, és persze nem is mindig sikeres. Kicsit súlytalannak és felesleges időtöltésnek is tűnik ez a rész, de rossznak azért nem mondanánk. Ezzel szemben az ellenséget irányító mesterséges intelligencia sokszor csinált furcsa dolgokat, amiket valóban zavarónak éreztünk. De ezek olyan problémák, amik egy frissítéssel bármikor orvosolhatók.

Fapados, de

Annak ellenére, hogy a Partisans itt-ott újít is, olyannyira mély élményt nem nyújt, mint a közelmúltban megjelent Desperados III vagy az alapul szolgáló Commandos-részek. Ez főleg azért igaz, mert a játéktéren alkalmazható trükkök legtöbbje csak két-három lehetőséget takar, másutt ennél is egyszerűbb a dolgunk. Ezen a nehézség állításával segíthetünk, mely a belőtt szinttől függően gördít újabb akadályokat a játékos elé. A hardcore gamereknek kitalált fokozaton például egyáltalán nem lehet menteni.

Alter Games

Fontos még, hogy a bokrokban lopakodva is zajt kelthetünk, ami okozhat néhány kellemetlen pillanatot, de a realisztikusságot fokozza az is, hogy egy-két golyótól mi és az ellen is képes megfeküdni; a nyílt színen zajló lövöldözésnek tehát nem sok értelme. Meg kell említenünk az egész csapatra ható morál mutatóját is, amely a találati esélyeket növeli, illetve csökkenti a fegyverek újratöltési idejét, de a mércének a képességekre is van hatása. A morál javulása szerencsére sokféle módon intézhető, ugyanakkor szinte bármikor leronthatjuk. Már a pályán elhelyezett, valószínűleg értékes holmit rejtő ládák kifosztásával is, melyek közül néhány a lakosság tulajdonában áll. Ezek lenyúlásával viszont nem háborús hősök, hanem enyveskezű tolvajok leszünk, legalábbis a civilek szemében, amely végeredményben katonáink hangulatán is képes nyomot hagyni.

Ezek az elemek mind olyan kis pluszok, melyek komoly addikcióvá is fajulhatnak. Aki hasonló élményen megy keresztül, ne csodálkozzon, ha a 20 órányi pc-s kalandot (merthogy a Partisans nagyjából ennyit kínál) néhány nap alatt végigviszi. Ez ugyanis egyáltalán nem lehetetlen. A játék kipróbálásának esélyét növeli az is, hogy a napjainkban elég gyakori, 15–20 ezres vételár helyett 11 ezer forintnyi eurót kér érte a fejlesztő. Még ez a pénz sem kevés, de ennyiért bőven megéri az árát.

A szoftvert 10-ből 7 pontra értékeltük, a műfaj kedvelőinek erősen ajánlott kategória. A szimplán csak érdeklődők viszony nyugodtan kihagyhatják.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.