Megfelelően adagolt cukisággal szinte bármi eladható, főleg akkor, ha az alapanyagot olyanok biztosítják, akik az animációs filmek világában is otthonosan mozognak. Az Ember Lab különleges videojátéka viszont így is tud újat mutatni. Kipróbáltuk a PlayStation 5-ön is játszható Kena: Bridge of Spiritsszet.
A játékvilágban nem kizárólag a rengeteg pénzzel rendelkező stúdióknak jut munka, elég gyakran a kicsi, független (úgynevezett indie) csapatokat is bevonják, ha ötletük kellően egyedi és van benne fantázia. A mindössze 14 főt foglalkoztató Ember Lab projektje mindkettőben jeleskedett, így semmi nem állt a gárda útjába, hogy a terveiből megvásárolható játékszoftvert faragjon. A Kena: Bridge of Spirits első képkockáit 2020-ban mutatták be, melyek azonnal elvarázsolták a közönséget. Köszönhetően annak, hogy egy olyan stúdió újdonságáról van szó, mely a rendezéshez is kiválóan ért.
A Kena hivatalosan a tavalyi ünnepi szezonban jelent volna meg, de a koronavírus-járvány okozta nehézségek miatt a csapat összesen három alkalommal volt kénytelen elhalasztani a premiert. Így esett, hogy a játék végül most szeptemberben vált elérhetővé, immár teljes valójában. Azt nem tudni, hogy a csúszások alatt milyen állapotban volt a program, de ez talán mindegy is, a végeredmény ennél sokkal fontosabb. Az pedig pontosan azt a hangulatot és minőséget hozza, ahogy az első előzetesekből is kitűnt:
Az animációs filmek világát idéző jelenetek ugyanakkor senkit ne tévesszenek meg, a Kena egy ízig-vérig akció-kalandjáték, egy igen különleges főszereplővel: az általunk irányított hős (Kena) feladata, hogy az élők közt ragadt nyugtalan lelkeket átsegítse a túlvilágra. A folyamat természetesen csak esetenként tűnik békésnek: van ugyanis, aki egyáltalán nem akar menni. Őket értelemszerűen némi erőszak hatására tudjuk más belátásra bírni, melyhez néhány kedves szereplő is társul – az úgynevezett rotok.
A fürge, nagyszemű, szőrös élőlények mindenhol ott vannak, és persze segítenek is. Egyben ők testesítik meg a játék legszerethetőbb részét. Az Ember Lab mesteri érzékkel találta el, hogyan lehet úgy a maximálisra növelni a termék cukiságfaktorát, hogy az idősebb korosztály is kedvet kapjon kipróbálni. De a cukiság csak egy, a Kena ugyanis kiváló zenei aláfestést és képi világot is kapott, amely még egy kisebb monitoron is elképesztően jól néz ki. (A pontos technikai adatokat néhány bekezdéssel lejjebb vesézzük ki.)
A Kena a legtöbb indie alkotástól eltérően egyből az események sűrűjébe viszi az embert, miközben gondosan ügyel arra is, hogy az egyedi környezet mindvégig szem előtt maradjon. A harcok ennek megfelelően váll fölött zajlanak (vagyis az egész karaktert látjuk, nem csak a kezét vagy a fegyvereit), az interakcióra érzékeny pontok pedig beúsznak, vagy felvillannak. Így van ez a kezünkben lévő bottal is, mely a főszereplő legfontosabb fegyvere. Érdekesség, hogy az egyébként közelharci eszközből később íjat is faraghatunk.
A harc maga igen gyakori eleme a játéknak, de nem kínál olyan szerteágazó lehetőségeket, mint amiket egy lövöldözős, verekedős programban látni. Rossznak vagy gyengének viszont így sem mondható: a felhasználó ugyanis alapvetően kétféle támadást hajthat végre (a kontroller adott gombját hosszabban nyomva van egy erősebb is), emellett gránátokat dobálhat, ha pedig túl kockázatosnak látszik a helyzet, azonnal pajzsot vonhat maga köré. A rosszakarókat pedig a rotok is összezavarhatják:
a kis lények ilyenkor egyből az ellen nyakába ugranak, mi pedig vidáman laposra verhetjük, mindenféle rizikó nélkül.
A játék bizonyos időnként viszont főellenségeket is elénk dob, melyeket már nem olyan könnyű elintézni. Itt az összes képességünket érdemes bevetni, a védekezést is beleértve. Pluszpontként értékeltük, hogy a bossokat (vagyis a nagy, erősebb ellenfeleket) nem csak püfölni kell; ki kell tapasztalni a gyengepontjaikat, és azokat támadni. Bár egyik ilyen szereplő sem tűnt túlságosan nehéznek, a játék kínál egy könnyű, kifejezetten mesélős szintet is, mellyel sokkal gyorsabbá tehetjük a haladást.
A Kena ügyesen egyensúlyozik a fejtörőkkel kiegészített részek közt is, ahol egy-két alkalommal tényleg gondolkodni kell. Ezekben a percekben az ujjunk fürgesége számít a legkevesebbet, a tájékozódás és a térlátás viszont annál többet. A feladványok többségénél a rotokat is be kell vetni, ők lesznek ugyanis, akik egy-egy nehezebb követ arrébb mozdítanak, hogy mi arra ráugorva felmásszunk egy magasabb pontra. Ezekre viszont a felhasználónak kell rájönnie, a játék csak apró utalásokat tesz – de van, hogy annyit sem.
A feladványok megoldásán túl meditációs pontokat és ládákat nyithatunk meg, illetve ki. Előbbiek az életerőnk növelése miatt, utóbbiak a felvehető kiegészítők miatt fontosak. Ezek közt a rotokra feladható kalapokat is találhatunk, melyekkel még aranyosabbá válhatnak a zsebszörnyek. Gyakorlati haszna azonban egyiknek sincs.
A Kena által kínált látványvilág minőségét röviden már említettük, de most a részletekre is kitérünk. Kezdve azzal, hogy nem csak a játék grafikájába nehéz belekötni, az átvezető videókat sem tanácsos leszólni. Ennek oka, hogy a fejlesztők valóban emberfeletti munkát végeztek; nagyon gyakran támadhat olyan érzése a felhasználónak, hogy a megvásárolt termék igazából egy filmbe csomagolt játék, így nem is egyetlen dolgot kap a pénzéért.
Ez az érzés pedig az utolsó képkockáig elkíséri az embert.
Az egyedi közeg nyilván a legerősebb masinán lesz a legjobb, de a Kena esetében itt is akad egy szokatlan pont: a program ugyanis nemcsak PlayStationön játszható, hanem Windows-alapú PC-n is. Az átlagosnál drágább számítógépeken már-már animációs filmhez hasonló élmény érhető el még a harcok közben is, de azoknak sincs miért panaszkodniuk, akik konzolról indítják a szoftvert: a kétféle megjelenítés miatt a stabilabb/simább üzemmód, vagy a lassabb, de natív 4K-s kép is elérhető. A PS5-tel járó előnyök, mint a gyorstöltés vagy az adaptív ravasz pedig itt is kihasználhatók.
Mindent egybevéve a Kena: Bridge of Spirits egy fantasztikus élmény, melyet a teszt közben felfedezett, de apró hiányosságok sem csökkentenek. Ezek egyike, hogy a játék mindössze 8-10 órányi kalandot kínál, nincs többféle végkifejlet, és a játékmenet sem az az igazán változatos fajta. Valószínűleg ezért is alakult úgy az árazás, ahogy: a PC-s (digitális) verzióért 13 800 forintot, a konzolosért 13 990-et kérnek. A játékból elérhető egy kicsivel drágább deluxe kiadás is, melyhez a program zenei betétjét is mellékelték a fejlesztők.
Tesztünk a játék konzolos változata alapján íródott, 10-ből 9 pontra értékeltük.
Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
A politológus szerint az sem kizárt, hogy Orbán Viktorból egy ponton köztársasági elnököt csinálnak. Kéri Lászlóval Kacskovics Mihály Béla beszélgetett a Tiszáról, lehetséges buktatókról, Fideszről, kispártokról, lejáratásról.
A HVG tudósítója az oroszok által rakétával megsemmisített üzem mellől jelentkezett be.
A hajó bérleti díja egy hétre több mint egymillió forint.
Ókovács Szilveszter szerint az éneklés bizonytalan volt, számos hanghibát is felfedezett.
