Az újonnan piacra dobott okoseszközök, frissen útnak indított platformok nagy hatással vannak az oktatásra is. Jó példa erre a virtuális valóság (virtual reality, vagyis VR), hiszen általa úgy lehet berendezni egy osztálytermet, ahogy azt a hallgató kívánja: a háttér lehet egy menő amerikai egyetem könyvtára, de akár a legújabb IKEA-s kollekció is. Ez azonban még semmi, hiszen az MI (mesterséges intelligencia) további előnyöket adhat, mind az oktatónak, mind pedig a diáknak.
Ebben a témában merült el jobban az MI 2041, A jövőben történt podcast legfrissebb adásában Kovács Gergely. A műsorvezető egyik vendége Pohly Ferenc volt, aki az elmúlt húsz évben az online üzlet minden területén dolgozott: foglalkozott digitális stratégiával, webfejlesztéssel, tartalomgyártással, digitális marketingkommunikációval és startupokkal is. A másik megszólaló, Greskovits György 2010-2021 között a Milestone Intézet oktatási igazgatója, és oktatási módszertanának fejlesztőjeként tevékenykedett. 2021 óta pedig a Milestone Intézet Solutions Lab tanácsadó, kutatási és fejlesztési részlegének főmunkatársa.
Hogyan tehetnénk jobbá az oktatást, miben segíthet a technológia?
Pohly Ferenc szerint a személyre szabható oktatás, vagy a mesterséges intelligencia ilyen irányú alkalmazása egyáltalán nem elképzelhetetlen, sőt: technikai értelemben most, napjainkban is használhatnánk az osztálytermekben, de egy ilyen, magasabb szintű rendszer bevezetése óriási költséget jelentene. Greskovits György hozzátette: nem is az a kérdés, hogy alkalmazni fogják-e a technológia által megjelenő újdonságokat, hanem az, hogy mindez jó lesz-e a diákoknak. „Bármit is csinálunk, fontos, hogy apró lépésekben tegyük” – mondta. Szerinte az automatizációnak sokféle mellékterméke lehet. Példaként megemlítette: amikor a finn oktatásból kivezették a kézzel írást, arra lettek figyelmesek, hogy sokaknak nehezére esett elkapnia a labdát testnevelésórán.
A tanároknak milyen szerepük lehet a jövőben? – tette fel kérdését a műsorvezető. Pohly Ferenc úgy vélte, inkább a „tutoringra”, vagyis a diák támogatására, a példák átadására helyeződik majd a hangsúly a munkájuk során, és kevésbé az információátadásra, noha ez bizonyos szinten már ma is érzékelhető. Ilyen például, hogy a YouTube segítségével is meg lehet mutatni, mi történt az adott történelmi korban, aztán pedig a tanár és a diákok együtt értelmezhetik a látottakat. De a technológia más módon is jelen van.
Az úgynevezett blended learning
Greskovits György példa gyanánt a „blended learninget” említette, amikor az oktató ugyanúgy megtartja a szerepét, ám közben elkezd gondolkodni rajta, hogy a digitális eszközöket hogyan tudja a saját oktatási folyamatába beépíteni. Ilyen az is, amikor a professzor nem másfél órás előadást tart, hanem egy 10-15 perces videót mutat a tananyag lényegi részeiről. A diákok ezután pedig olyan feladatokat kapnak, amik segítenek az elhangzottak jobb megértésében. „A jövő tananyaga szerintem egyáltalán nem lineáris; olyan, ami nagyon sokfelé tud elmenni” – mondta az oktatási tanácsadó. Ezt kiegészítve Pohly Ferenc azt a kérdést tette fel, hogy vajon 2041-ben lesz-e még dolgozatírás, osztályzás. Az MI ugyanis, mondta, nagyon jó lenne arra, hogy dolgozatokat javítson a tanár helyett.
Az MI kell, de
A szakértők szerint 2041-ben már hétköznapi dolog lesz, hogy a mesterséges intelligencia állítson elő, generáljon tananyagokat. Erre szükség is lesz, mert egy megfelelő program nélkül ilyesmit lehetetlen megvalósítani – még úgy is, hogy a tudás egy bizonyos szintje elérhető az interneten. Hasonló rendszerek egyébként napjainkban is léteznek: „Már most is vannak olyan modellek, amik képesek fényképeket generálni egy leírt szöveg alapján” – hangzott el.
Ezzel kapcsolatban az a kérdés is felmerülhet, hogy a technológia oktatásbeli használata nem teszi-e függővé a diákot. Ha ugyanis valaki egy virtuális közegben tanul, ahol minden elérhető számára, az olyan helyzetet teremthet, amit nem szívesen hagyna ott. A szakértők azonban rámutattak: ilyen azért sem fordulhat elő, mert mi, emberek olyanok vagyunk, hogy a többségünk pontosan tudja, hogy nem teszünk olyat, ami képes lenne „lerombolni az emberségünket”. Úgy folytatták: tény, hogy minden újnak és vonzónak tűnő platform ijesztő is lehet, de a tapasztalatok azért mást mutatnak, az egyén pedig a jövőben is alkalmazkodni tud majd egy újabb rendszerhez.
A podcast teljes adásában a virtuális terekről, és a digitális oktatás másfajta kockázatairól is szó esik. A műsor támogatója az ACE Network – Innovate together.
